20. fejezet /Epilógus/

.:: Zoe Szemszöge ::.

Augusztus 19. Vasárnap

Leléptem a gépről, majd a csomagok felé vettem az irányt. Azért jöttem haza ma, mert holnap lesz a temetésem. Vagy is Stella Malow-ot. Felvettem a csomagokat, meg Molly szállítóját. Kiengedtem, majd a csomagokat magam után húztam.

Adam ott várt az ajtóba. Szó nélkül vette el a bőröndöket, majd betette a kocsi hátuljába.

Kinyitotta nekem a kocsi ajtót, Molly-t hátul ült le. Beszállt a vezetői ülésbe, de nem indította a kocsit.

- Tudod míg oda voltál gondolkodtam és be látom, hogy igazad volt azzal kapcsolatba, hogy miért akarsz kilépni. Megértem és ezt a részét el is fogadom, de azt nem értem, hogy miért az utolsó pillanatban akartad elmondani?

- Az nap reggel kaptam egy hívást, hogy be kell mennem, mert nyári dedikálási turnét szerveznek nekem. A szerződésben benne volt, hogy csak a könyv megjelenésnél van dedikálás. Meg interjúkra akartak elrángatni, meg a nagy leleplezésemet tervezték. Így beállítottam magam öngyilkosnak reggel, majd hívtam a repteret és lefoglaltam az első jegyet, ami szólt valami tenger partos helyre. Nem találtalak otthon így írtam email, meg küldtem sms-t. 

- Miért nem vártál meg amíg haza érek?

- Kerestelek telefonom, sehogy nem értelek el.

- Ha nem megyek el anyával.

- Akkor hamarabb tudod meg, de úgy is panaszkodott neked, hogy soha nem vagy vele. Lehet, hogy felnőttél, de akkor is a pici fia maradsz. 

- Egy napot tudott kibírt volna nélkülem.

- Változtatni nem tudok.

- Lehet, de ez nem volt szép tőled.

- Tudom, és sajnálom is. - sóhajtottam fel.

- Milyen volt Bora Bora?

- Nagyon jó, élveztem, csak valami hiányzott.

- Mi? - fordult felém kíváncsian.

- Egy személy. - fordultam felé teljesen.

- Meddig lehet a parkolóban várni?

- Azt hiszem egy órát.

- Azt pont elég. - húzott bele az ölébe. 

Az ajkaim régi ismerősként köszöntötte az övét. A nyelve szinte szétfeszítette az ajkaim. Mentolos volt, mikor én is átcsúsztattam a nyelvem a szájába. Bele markolt a fenekembe, én meg a haját húztam.

- Menjünk hozzám. - haraptam bele a fülébe.

- Nem biztos, hogy bírok addig várni.

- Kénytelen leszel. - szálltam ki az öléből.

Indította a kocsit, majd meg sem állt a házamig. Ott nem szenvedett a kipakolással azonnal a háló felé vettük az irányt.

- Egyszer el kellene menni valahova messze LA-től. - kezdtem le piszkálni a haját.

- Hogy? - támaszkodott a könyökére, majd rám nézett.

- Mit hogy? Felszállunk egy gépre. - fogtam magam elé a paplant. 

- Tudod te mennyi egy jegy?

- Tudom, de milliomosnak mondhatom magam.

- Hogy Stella-t kinyírtad.

- Egy sikeres halott író, még többet ér. Amúgy meg a végrendeletébe meg vagyok jelölve közeli hozzá tartozónak, így minden az enyém. Ami idáig is az enyém volt.

- Le sem tagadhatod, hogy közgazdászatot tanultál.

- Köszönöm. - ülte fel, miközben magam elé szorítottam a paplant.

Felvettem a földről a pólóját, majd átbújtattam a fejem. A fenekem éppen, hogy takarta. 

- Tudod min gondolkoztam? - kérdezte mire megráztam a fejem - A temetésen mi lesz eltemetve.

- A szőke paróka, meg a napszemüveg készlet, sőt egy-egy példány az össze kötetéből.

- Érdekes. - simogatta a borostáját.

Felvette a földről a bokszerjét, majd bele lépet és a farmerjába. Én a szekrényhez mentem kerestem tiszta fehérneműt, meg egy kényelmes ruhát.

Bementem a fürdőbe, majd gyorsan felöltöztem. Mire végeztem Adam benyitott. Oda jött mellém, majd a tükörbe kezdte el igazítani a haját. Én csak felkötöttem.

Temetés:

- Tudod mi a vicc az egészbe? - kérdeztem Adam-tól miközben kiléptem a kocsiból.

- Nem, de kíváncsi vagyok rá.

- Pontosan három éve ezen a napon adta ki az első könyvét, amely gyorsan az érre tört.

- Direkt választottad?

- Igen. Elég volt három évet élnie.

Mivel zárt körű volt a temetés, meg senkinek nem lett mondva, hogy mikor így csak ketten voltunk, plusz mínusz aki itt dolgozott.

- Viszlát Stella, jó volt mögéd bújni. - dobtam egy virágok a koporsóra.

Stella Malow

2011-2014

,,Siker örök"

19. fejezet

.:: Zoe szemszöge ::.

Augusztus 18. Hétfő

Annyira más ez a hely, meg érte ide jönni, túl sok minden hagytam hátra, de kell már a pihenés. Végre egyedül vagyok nem kell semmivel foglalkoznom. Szemét vagyok, hogy csak így eltűntem, de azt a szakítást már mindig nem hevertem ki.

- Hölgyem? - jött oda egy pincér.

- Szokásos koktélokat. - néztem ki a szemüvegem alól.

- Mindjárt hozom.

Visszadőltem a napágyra, majd élveztem a pihenést. 

Ki akartam magam írni az írói szakmából. Azzal, hogy öngyilkosnak állítottam be magam megszabadultam egy kicsit a gondjaimtól. De főleg a szakítástól akarok megszabadulni, az nyomja még mindig a lelkem.

" - Szia. - tárta ki az ajtót Mason.

- Helló. - motyogtam.

- Valami van? - invitált beljebb, mire helyet foglaltam a kanapén.

- Igen.

- Mi?

Nem válaszoltam rá. Leültem a kanapéra, majd vártam az isteni szikrát.

- Zoe szólalj már meg.

- Szakítok.

- Miért? Talán a te olyan jó barátod mindent össze hordott rólam, hogy csak megfektessen.

- Te is csak azt akarod. - álltam fel.

- Honnan szeded ezt a hülyeséget? 

- Minden nap bepróbálkoztál, szerinted nem jövök rá.

- Tudod mit igazad van, csak meg akartalak dugni, de lehetetlen volt. Más csajok azonnal megengedték, hogy bugyijukba nyúljak. 

- Még én érzem magam szarul, mert szakítani akarok. Most már nem. Minden jött ment kurvával megcsaltál.

- Te meg nagy ívről szartál a fejemre.

- Igazad van tegyem tönkre a jövőmet, hogy neked legyen jobb. Hogy megdugj aztán otthagyj.

- Bezzeg azzal a paraszttal tudtál lenni.

- Igen, mert ő nem megdugni akart.

- Persze csak szerinted.

- Mit tudsz te róla?

- Mindent.

- A francokat semmit sem tudsz róla.

Megindultam az ajtó felé, mire az utam állta.

- Ki ne mert menni . - emelte fel a hangját.

- Mert akkor mi lesz?

- Senki nem szakíthat velem.

- Nem vagyok senki. - kerültem ki, majd bevágtam magam után az ajtót mielőtt bármit is mondani tudott volna."

Meghozták a két koktélt. Letettem egyet Molly elé, majd a sajátomat meg a kezembe vettem. A gépet elővettem a táskából, majd megnyitottam az e-mailt.

Nem lepett meg, hogy volt egy olvasatlan üzenetem.

Adam: Mikor szándékozol jönni, hogy beszélgessünk erről a maga tartás módról

Minden nap megkapom pontosan ezt a levelet, és mindig ugyan az a válaszom.

Én: Majd.

Adam: Most már mond meg mikor jössz vissza.

Én:Pár nap.

Adam: Konkrétabban.

Én: Holnapra otthon vagyok.

Adam: Mikor jön meg a géped?

Én: Este.

Adam: Ott leszek.

Én: Ne gyere ki!!!!

Adam: Sajnálom.

Én: Adam!!!!!!

Adam: Igen úgy hívnak, és igen a barátod vagyok, aki ki fog menni érted és igen jelenetet fogok csapni.

Én: Jó átteszem a repülőjegyet.

Adam: Elterjesztem, hogy Stella Malow él.

Én: Nem teheted meg.

Adam: De ha nem vagy hajlandó velem beszélni.

Én: Csak ne a reptér közepén.

Adam: Akkor a kocsiba. Akár hol, de kíváncsi vagyok a kifogásodra.

Én: Nincs kifogásom. Mondtam, hogy ki akartam kapcsolódni. Ennyi az egész

Adam: Valami jobbat is kitalálhatnál. Mondjuk valamilyen pasival ott találkozol.

Én: Olyannak ismersz?

Adam: Már nem tudom milyennek ismerlek.

Én: Elmentem hozzátok. Nem voltatok otthon, így elküldtem egy e-mailt amiben leírtam amit mondani akartam. Nem tehetek róla, hogy csak négy nap után nyitottad meg.

Adam: Igaz az én hibám. Azt hallottam, hogy öngyilkos vagy, nem az e-amiljaimat nézegettem, telefont sem vetted fel. Lehetetlen volt elérni téged.

Én: Igen nem akartam, hogy bárki is keressen.

Adam: Nem értem, hogy ez mire volt jó.

Én: Holnap minden elmondok.

Adam: Miért nem írod le?

Én: Könnyebb szóban elmagyarázni.

Adam: További jó pihenést. Érted megyek.

Én: Jó és köszönök mindent. 

18. fejezet

.:: Adam szemszöge ::.

Augusztus 15. Péntek

Idegesen nyomkodtam a telefont. Nem tudom, hogy mi tévő legye.

- Adam. - szorította meg anya a vállam. - Jól hallottam?

- Igen.

Összeestem a padlón a telefon kicsúszott a kezemből. Nem értetem, hogy miért csinálta. Nem volt egyetlen egy utaló jel, hogy elege volt az életből. A pólómmal törölgettem a szemem. Neki döntöttem a hátam a kanapénak, és próbáltam értelmet keresni.

Folyamatos zaklatások a kiadójától, hogy írja a könyveket.

Rajongók dedikálást akartak.

Meg akarták ismerni az igazi arcát.

Richard és Iza.

ˇ~ Négy Nap Múlva ~ˇ

Viszonylag megnyugodtam. Még mindig élő hulla módjára mászkáló, de pár falat le megy a torkomon.

Ma határoztam el, hogy végre kikacsolom egy kicsit az agyam. Bekapcsoltam a gépet, majd vártam, hogy életre kelljen. Ahogy felugrott az internet, azonnal az e-mailre kattintottam.

Címzett: Adam

Feladó: Zoe.

Cím: FONTOS!!!

dátum: 2014. Augusztus 15

Kedves Adam

Voltam nálatok, hogy megmondjam neked, hogy ne higgy a híreknek, mert hazudnak. Minden arra megy ki, hogy kilépjek az írói világból. Szólni akartam, hogy hova megyek, de nem találtalak othon.

Megviselt a szakítás, még midig. Az amiket a fejemhez vágott, még mindig fájnak. Folyamatosan a mondatokat hallom viszont a fülembe.

Telefonom folyamatosan csörög, hogy írjak.

Elegem lett, így elmegyek egy kis időre.

Itt megtalálsz máshol nem.

~Z

Ahogy elolvastam a levelet melegebb éghajlatra küldtem az anyját és őt is. Még poénnak is rossz amit velem csinált most.

Asszem lesz mit megbeszélnünk, ha haza tolja a seggét.

17. fejezet

.:: Adam szemszöge::.

Augusztus 15. Péntek

- Jó reggel. - köszöntem anyának.

- Neked is. - tette elém a kávémat.

- Mi lesz ma?

- Jössz velem vásárolni.

- Jó. - nyögtem fel fájdalmasan.

- Több lelkesedést. Az utóbbi hónapokban nem is voltál itthon.

- Igen.

- Túlságosan elvakít a szerelem.

- Nem vakít el.

- Akkor miért van rajtad fordítva a ruha? - mutatott rám, mire lenéztem magamra.

A póló kifordítva a nadrág meg fordítva volt rajta. Gyorsan megcseréltem a ruhámat.

- Az alsógatyád is.

- Legalább kétszer fel tudom venni. - vont meg a vállam.

- Inkább hord.

- Mi?

- Memóriád is rövid. - legyintett.

- Mi van? - akadtam ki.

- Jól hallottad.

- Most azt mondtad, hogy kicsi van nekem?

- Nem te gondoltál rosszra.

Mérgembe bele vágtam a kést a vajba.

- Te gondolsz mindig rosszra.

- Te mondasz félre érthetőket.

- Te amilyen perverz vagy, még azt a kést is félre tudnád érteni.

Ahogy ránéztem elfogott a röhögés, mert ahogy ott áll és folyamatosan konyul lefelé. Ráadásuk a vaj alján és pont a közepén.

- Látod erről beszélek. - veregette meg a vállam.

Reggeli további része viszonylag nyugodtam telt. Már amennyire nyugis lehet nálunk egy reggel.

- Én vezetek. - vettem le anyától a kulcsot.

- Azt sem tudod hova kell menni.

- Majd meg mondod. - vontam meg a vállam, majd beszálltam.

Anya szem forgatva ült be a kocsiba, majd meg adta az úti célt.

A városközpontban kötöttünk ki. Számolni nem tudtam, hány boltba rángatott be. A kezem már nem éreztem a sok szatyortól aminek a számát nem lehet meghatározni.

- Menjünk már haza. - nyögtem.

- Már van pár bolt.

- Jó, de én elviszem a szatyrokat a kocsiba.

- Ott leszek. - mutatott egy számomra halálos boltra. Csak a cipő boltot ne!

Egyet előre léptem kettőt hátra azzal az indokkal, hogy mire én kiérek a kocsihoz addigra ő talál cipőt magának. Naiv voltam.

- Ez vagy ez legyen? - mutatott fel két cipőt

Egy óra alatt végre talált egy cipőt, ami tetszik neki. Nem az a kettő amit felmutatott hanem kb a századik ami a kezébe került, de előtte meg négyszer mondta, hogy nem teszik neki.

Sötét volt mire végeztünk. Ahogy beszálltunk a kocsiba ráléptem a gázpedálra és szlalomoztam a kocsik között, hogy minél előbb haza érjek.

Ahogy haza értünk én leültem a Tv elé és a csatornák között válogattam. Végül a híradónál álltam meg.

- Kedves nézőink szomorú hírt kell közölnöm önökkel. Fiatal és tehetségen írónőnk. Stella Malow ma öngyilkos lett. Megtaláltuk a levelét, miben elnézést kér a rajongóitól, de nem bírta tovább a földi életet. Még egy könyv hamarosan meg fog jelenni. Állítólag az életéről.

Azonnal a telefonomért nyúltam, és tárcsáztam az írónőt, de nem vette fel.

16. fejezet

.:: Adam szemszöge ::.

Június 16. hétfő

- Csak ha haza mehetek.

- Megzsarolásból ötös vagy.

- Köszönöm. 

Kikísértem a szobából. Kinyitottam előtte a kocsi ajtót. Míg Molly beült hátra küldtem anyának egy sms-t, hogy estére haza érek. Az út alatt nem szólalta meg. Leparkoltam a kapu feljáróra, majd azonnal kiszálltam és kinyitottam előtte az ajtót.

- Nem szabadulok meg tőled? - fordult felém.

- Innentől soha. - karoltam át a derekát, majd így nyitottam ki az ajtót. Miközben bementünk végig fogtam a derekát.

Elvettem tőle a kulcsot, majd bezártam az ajtót. Még megfordultam eltűnt a szemem elől. 

- ZOE. - kiáltottam, de választ nem kaptam.

A földszintem nem találtam, fent az emeleti szobájába meg csak a ruhái voltak. Bekopogtam a fürdőbe, de ott sem találtam meg. Kimentem a folyosóra és lenyomta a kilincset a szembe szobáit. Akár mikor voltam itt mindig zárva volt, de most nem.

- Holnapra kész lesz. - halottam Zoe hangját.

Beléptem és jobban körülnéztem. Volt bent egy hatalmas fehér tábla pont mint a könyveibe. Falán hatalmas térkép van. Vele szemben lévő falon meg könyvborítók sorakoznak. 

- Most leteszem, majd hívlak. - fordult felém.

A szobában volt bent egy fekete bőr kanapé a könyv borítok alatt. Szembe vele dohányzó asztal rajta rengeted papír. Közelebbről megnézve a könyvek első vázlata. A térképes fal alatt egy nagy asztal azon is úsznak a papírok. Az ajtóval szembe egy hatalmas íróasztal. Rajta csak egyetlen egy gép. Az asztal mellett van egy gurulós szék. Zoe abban ül és figyeli minden mozdulatom. Az ajtó mellett két oldalt össze-vissza polcok. Ferdén voltak egyesnek is. Valamelyiken könyv volt másikakon díj.

- Miért kaptál díjat?

- Legfordulatosabb történet, legromantikusabb pillanat, legtragikusabb vég, legviccesebb pillanatok és a leggyorsabban az élre törő sorozta meg. Meg van egy legfanatikusabb rajongónak járó díj, de azt nem az íráshoz van köze, csak van egy könyv amit szeretek és nyertem egy versenyt.

- Melyik könyv?

- Richard Castle.

- Azok is jók, bár én Stella Malow párit vagyok. - ültem le a kanapéra.

Kikapcsolta a gépet, majd a kislámpát is lekapcsolta és oda ült mellém.

- Miért lett barna a fal.

- Vöröst és lilát akartam, de nem sikerült a színkeverés. De így sokkal jobb.

- Mennyi időt töltesz itt? - húztam bele a lábát az ölembe.

- Aludni nem itt szokta. - nevetett, azzal az angyali kacagásával. 

Felhúztam, majd vissza mentünk a szobájába. Idáig fel sem tűnt, hogy egy hálóing van rajta. 

15. fejezet

.:: Adam szemszöge ::.

Június 16. hétfő

Zoe megpróbált megszökni, de mikor felkaptam a vállamra és úgy vittem vissza fel.

- Tegyél le. - ütögette a hátam.

- Soha. - léptem be a szobámba, majd visszatettem az ágyra, majd neki támaszkodtam az ajtónak.

- Utállak, miattad szakítottam. - fordult el tőlem.

- Mond el, hogy miért és haza mehetsz.

- Hazug dög vagy. - vágta hozzám a párnát.

- Miért? - dobtam el az egyik sarokba.

- Itt hitegettél, hogy jelentek neked valamit.

- Mert igaz is.

- Akkor miért látom azt, hogy miután elmentem jött ide valaki. Fényképpel is bizonyíthatom.

- Itthon sem voltam. - emeltem fel védekezően a kezem.

- Még jobb te mentél ahhoz a kurvához.

- Nincs semmilyen kurva a képbe. Egyetlen egyszer sem hazudtam neked. - túrtam bele idegesen a hajamba.

- Hirtelen a semmiből velem foglalkoztál, még Richard-dal is össze vesztél.

- Mert szeretlek, de te nem veszed észre.

- Igen? Te meg azt nem veszed észre, hogy én is szeretlek.

Szemben álltunk egymással. Szaggatottan vette a levegőt. Figyeltem az arcát, már nyomat sem volt annak, hogy sírt. Még egy kicsit csillogott a szeme, de nem a könnyektől. Az arcáról semmit nem lehetett leolvasni. Váratlan pillanatban nekem dőlt, mire szorosan karjaimba zártam. A fejét mellkasomba fúrta bele én meg figyeltem az apró segítőmet. Várhattam volna akkor sem alakult volna ennél jobban.

- Senki nem volt nálam. Senkivel nem foglalkoztam, csak vele.

- Akkor miért kaptam egy képet amin kinyitod az ajtót és megcsókolsz egy szőkét?

- Megnézhetem?

Vonakodva adta oda a telefonját, én meg megnéztem a képet. Kb. három éve lehetett szőke csajom. Barnákat preferálom.

- Több mint három éves, és azt is tudom, hogy ki küldte.

- Ki? - emelte rám a tekintetét.

- Richard-nak van meg ez a kép. Szóval vagy ő vagy a csaja.

- Iza. - motyogta.

- Nem tudhatod. - csókoltam bele a hajába.

- Most már haza mehetek? - lépett el tőlem.

- Los Angeles éjfélkor veszélyes. Szóval sajnálom, de meg kell szegnem a szavam.

- Te szemét senkiházi. - kezdett le verni egy párnával.

Nevettem a szitkozódásán. Tudom, hogy megbocsátott. 

- Elfáradtál már? - fogtam meg a kezét.

- Nem, hazug.

- Jó ebben igazad van, de csak ebben. - mutattam fel az ujjam.

- Utállak. - fonta össze a kezét a melle alatt.

- Dehogy utálsz. - szorítottam magamhoz.

- De ilyenkor igen.

- De amúgy nem. Sőt szeretsz. - kacsintottam - Most már az enyém vagy. Soha nem engedlek el.

- Nem vagyok tárgy, hogy birtokol. - morogta.

- Nem te megfizethetetlen vagy és csak az enyém. - löktem arrébb a haját - Legyél a barátnőm. - suttogtam a fülébe, majd végig csókoltam a válla vonalán - Kérlek. - nyöszörögtem, majd a derekára csúsztattam a kezem és még közelebb húztam magamhoz - Bármit meg adok egyetlen aprócska szóért.

14. fejezet

.:: Adam szemszöge ::.

Június 15. vasárnap

Már este felé járt, mire haza értem. Az út közben voltam a fiúknál. Ott csak Tv előtt FIFA-ztunk.

- Már azt hittem, hogy haza sem jössz. - fogadott anya az ajtóba.

- Voltam a többieknél, mert Zoe kitette a szűrőm.

- Nem csodálom. - akart elmenni.

- Mi az, hogy nem csodálod? - akadtam ki.

- Tudom, hogy nincs annyi eszed, de azt a keveset használd egy kicsit, de ne csak arra, hogy mit kellene enni, de...

- Most azt mondtad, hogy hülye vagyok? - tátottam el a számat.

- Nem, hanem te saját magad. - veregette meg a vállam.

- De nem értem mi közi van ahhoz, hogy Zoe kitett.

- Nem olyan rég, szinte sírtál a vállamon, hogy nem vesz észre, mert barátja van.

- Igen és? - ráncoltam a homlokom.

- Reménytelen vagy. - legyintettem majd ott hagyott.

Ráncoltam a szemöldököm majd megvontam a vállam.

- Elmentem.

- Nem tudsz itthon ülni a seggeden?

- Nem. - léptem le a cipőmbe.

- Hova mész egyáltalán?

- Csak sétálni. - vontam meg a vállam.

- Próbálj meg még ma haza érni.

- Jó. - csuktam be az ajtót.

Felhúztam a kapucnimat a fejemre, majd irány nélkül megindultam. Hirtelen felkaptam a fejem mikor hallottam, hogy valaki szipog. Vissza fordultam és megláttam egy ismerős alakot.

- Molly. - szóltam neki, mire visszafordult, majd farok csóválva oda jött mellém. Odaült mellém, megvakartam a fejét. Oda sétáltam a gazdájához, majd szorosan magamhoz öleltem. Ütögette a mellkason, de engedjem el. Nem foglalkoztam vele a derekánál fogva egy kicsit meg emeltem, majd kis lépésekkel megindultam haza. Molly jött mellettünk. Az út felénél fel adta az ütögetés inkább csak a nyakamba szipogott.

Otthon a lábammal kopogtam, mire anya először vörös fejjel nyitott ajtót, majd mikor meglátott nem szólt semmit. 

- Kutya kint marad. - mutatott a lábam mellett ülő jószágra.

- Szobatiszta. - léptem be mellettem meg azonnal belógott.

Felmentünk a szobámba, majd leültettem az ágyra, én meg elé guggoltam.

- Mi a baj? - fogtam meg a kezét.

- Utállak. - mondta könnyes szemmel.

Megdöbbentem, ahogy mondta. Szíven ütött a szava.

- Miért? - suttogtam.

- Hazudtál nekem. - vette ki a kezét az enyém közöl.

- Soha nem hazudtam neked.

- Már nem tudom, kinek higgyek.

- Nekem. - fogtam meg a kezét újra, de most is kihúzta - Kérlek. - könyörögtem neki.

Megrázta a fejét, majd fel állt és megindult az ajtó felé.

- Nem tudom mit vétettem, de nem foglak ilyen állapotban magadra hagyni.

- Nem maradok. - fonta össze a kezét a mellkasa előtt.

- Akkor megyek veled. - álltam az útjába.

- Egyedül szeretnék lenni.

- Jó, itt a szobám. - mutattam rá - Én kimegyek, majd ha akarsz valamit akkor szólsz.

Megfogtam magam és kimentem.