.:: Adam szemszöge ::.
2013.09.28
- Adam. - kiabált anya.
- Mi van? - jöttem le bokszerbe.
- Miért nem vagy felöltözve.
- Mert nem kell suliba menni.
- De megígérted, hogy elmész?
- Hova megyek? - ráncoltam a szemöldököm.
- Dedikálásra. Megjelenik az új könyv.
- Annak a csajnak ki a hullaházban fektette össze a két szereplőt.
- Végre kiderül, hogy mi lesz a fő szereplőkkel.
- Miért, hogy lett vége?
- Zuhannak lefelé a ragpartról, majd a vízbe csapodnak.
- Itt hagyta abba?
- Igen, de te nem olvastad?
- Nem csak a 18+-ost.
- Hogy olvashattad el csak a közepét.
- Így. - vontam meg a vállam.
- Öltözz, neked kell egyedül menni. Behívtak az irodába.
- Ne már. - nyavalyogtam.
- Rosszabb vagy mint egy lány. Meg ennyit igazán megtehetnél.
- Jó. - sóhajtottam fel.
Nagy nehezen vissza másztam a szobámba. Átléptem egy ruha kupacot. Előkotortam a szekrényből egy tiszta farmert majd felhúztam. Nem volt a szobába egyetlen egy tiszta póló sem. De az apóló aminek vagy négy hete lába kélt meglett.
- ANYA. - kiabáltam.
- FÜRDŐ. - jött a válasz a fel nem tett kérdésemre.
Ott találtam egy tiszta pólót, beálltam a tükör elé, majd tökéletesítettem a hajam. Mint mindig most is úgy nézet ki mintha pár perce keltem volna ki az ágyból. Fél óra alatt kész is lettem.
- Egy menyasszonynak nem tart eddig elkészülnie. - adta anya oda a könyv árát.
- Tökéletesnek kell, hogy legyen a hajam, hogy felszedjek egy csajt.
- Majd ha eszembe jut.
Ahogy kiléptem az ajtón, már a kezembe is vettem a telefont. Írtam egy sms-t anyának, hogy hova kell mennem. Közben meg elmentem a közeli pékségbe. Mire megvettem a lekváros táskát meg is kaptam a pontos címet.
Egy hatalmas színházba tartották a könyvosztást. Egy jó 500 emberből álló sor fogadott. De legalább folyamatosan haladt. Nézzük a jó oldalát, de én vagyok az utolsó.
4 órát álltam sorba egy könyvért. Meg további egy órát egy aláírásért. Ha tudom, hogy ma ez lesz akkor fel sem kelek.
- A képen barna vagy. - mondtam az írónőnek miközben oda adtam a könyvet.
- Az is, az eredeti. - nézett fel rám a kék szemeivel. Ha jól láttam kontaktlencse van rajta.
- Kontaktlencse, hajfestés. Kitettél magadért, hogy ne ismerjenek meg.
- Köszönöm. Anyukádnak vagy neked lesz? - kérdezte miközben megfordította a tollát az ujjai között.
- Anya.
Ahogy kimondtam már írta is alá, és nyújtotta vissza. Meg lepett ami benne volt. "Sok szeretettel Peggie-nek Stella Malow. Jó olvasást."
- Honnan tudod, hogy így hívják.
- Csak tudom. - mondta, majd felkelt. Hátat fordított nekem, majd eltűnt a függönyök mögött. Utána akartam menni, de megállítottak.
- Oda nem mehet be uram. - mondta egy elégé kigyúrt koma, majd megfordított.
Kénytelen voltam bele törődni, hogy nem tudom meg egyhamar a választ. Majd talán a következő dedikáláson. Haza vittem anyának a könyvet, csak egy köszönöm mormolt el és már olvasta is. Lehet ha elolvasom akkor tudni fogom, hogy ki is valójában. Vagy legalább arra rájövök, hogy honnan tudta meg anyát hogy hívják. Majd holnap neki kezdek.
Most inkább a neten nézelődök. Nagy nehezen beöltött a laptop is, majd bepötyögtem a jelszót és vártam, hogy megjelenjen az asztal. Ahogy minden frissítés végig futott, megnyitottam a böngészőt is. Azonnal úgrott fel az ablak, hogy üzenetem jött.
" Jössz focizni? A szokott helyen és időben."
" Meglátom"
" Gyere már, kell a sztárkapusunk is, meg jönnek új csajok is"
" Jó."
Gyorsan megnéztem, hogy még mi történt, majd felvettem a táskámat amiben a foci cuccom volt, majd irány a pálya. Anyának nem köszöntem, mert azt sem tudta, hogy hol van. Valami olyasmit motyogott, hogy "mondj igent, mondj igen te szerencsétlen" Lehet, hogy nem olvasom el.
Az iskola előtt sajnos el kell menni így emlékeztet, hogy még egy évet le kell itt húznom. Ahogy elhaladtam letette egy ismeretlen ismerőst láttam.
- Helló. - köszöntem neki, mire megugrott és felém fordult.
- Szia. - mosolygott. Láttam a szemében a megkönnyebbülést.
- Hogy kerülsz ide?
- Hoztam pár papír, meg sétálok.
- Egyedül?
- Nem. Molly bent van az udvarba.
- Csodálkoztam volna, ha nincs veled. Amúgy, hogy-hogy a sulinál álltál meg.
- Ilyenkor olyan nyugodt és csendes.
- Igazán kiállhatnál magadért, velem is mennyit vitatkozol sőt még meg is vertél.
- Veled elbánok, de Richard sokkal keményebb.
- Ugyan simán lenyomnád.
.jpg)
- Csak szerinted.
- Hova? - ráncolta a szemöldökét.
- Focira.
- Köszi kihagyom. - csatolta rá a pórázt Molly-ra.
- Na gyere már. - görbítettem le a számat és még a fejem is megdöntöttem a lehető legcukibban néztem. Még a szám is remegett.
- Nem hagysz addig?
- Nem.
- Jó, megyek, csak ezt fejezd be.
- Amúgy mi lett a hajaddal? - kérdeztem miközben egy tincset az ujjaim közé vett.
- Befestettem. - csapott rá. Imádom piszkálni a haját, mert utálja.
Egész úton basztattam a haját. Vörös lett a kezem mire oda értünk, nem a festéktől hanem, hogy folyamatosan csapkodta. Meg az italom a fejem landolt. Még senkit nem láttam volna aki ennyire allergiás lett volna arra, hogy hozzá érnek a hajához.
- Ha ezt nem hagyod abba akkor agyon ütlek.
- Jó végeztem. - tettem zsebre a kezeim.
Kb 20 lépés és meg is érkeztünk. Mindenki ott volt aki szokott. Richard, Dave, Harry, Paul, Steven, Zack és Rob.
- Sziasztok. - köszöntem nekik.
- Mi lett veled, vízbe esteél.
- Semmi, csak Z.. - néztem hátra, de addigra eltűnt.
A csapat össze állt.
Dave a legkisebb és a legfiatalabb. Igaz a mondás, hogy kicsi a bors de erős.
Paul a másik kapus. 180 centéjével ő a legmagasabb, mivel folyamatosan gyúr így ő a legizmosabb is. Harry a fürge lábú csatár, aki után bomlanak a csajok, csak őt nem érdekli, mert van barátnője. Steven a szívtipró, hetente váltogatja a csajait. Rob a szerény legény. Nem mer a csajokhoz hozzá szólni. Örök szűz ez a beceneve. Zack a kocka. Csoda ha kijön a friss levegőre. Richard meg zavarjuk el Zoe-t, mert tönkre teszi a barátnője imídzsét amit építgetett. Had ne mondtam mi az az imídzs. Az én csapatomba Richard, Dave, Harry és Zack került. Ahogy beálltunk Paul-lal a kapuba, már kezdődött is a játék.
- Amúgy hol voltál ilyen sokáig? - jött oda Rich.
- Z-vel.
- Mi az becsajoztál? - lökte meg a vállam.
- Nem. - ráztam meg a fejem, majd teljesen a játékra figyeltem.
