2013. november. 22
Békésen sétáltam haza felé az nem éppen kihalt utcán. Az egyik fülembe halkan szólt a zene, és a szeme a járdára szegetem, hogy kikerüljem a boldog ugrándozó kisiskolásokat.
- Zoe. - jött Adam teljesen zaklatottan.
- Igen. - álltam meg.
- Bajban vagyok. - lihegte.
- Milyen bajba?
- Sarah lába eltört.
- Nem értem, mi közöm van ahhoz, hogy a keringőnél a partnered lába eltört.
- Te tanultál táncolni?
- Igen, latin táncot nem Angol keringőt.
- Kérlek.
- Lehetetlenség egy hét alatt megtanulni.
- Kérlek. - esett térdre - Mondj igent.
- Nem. - ráztam meg a fejem.
- Megkérte a kezed és csak így lepattintod? Nem tanultál illemet kis hölgy. - mondta egy öreg néni aki elhaladt mellettünk.
- Nem kérte meg a kezem. - keltem a saját védelmemre.
- Akkor is könyörög neki, hogy tudsz neki nemet mondani?
- Így? - tártam szét a kezem.
- Kérlek. - kontrázott rá Adam.
- Mondj már igent az isten szerelmére.
- Jó csak hagyatok békén.
- Köszönöm.
Abban a pillanatban ahogy kimondta felugrott, majd felkapott és megforgatott a levegőbe. Majd kaptam az arcomra egy nyálas puszit.
- Fújj. - töröltem bele a vállába az arcom.
- Régen nem volt baj. - röhögött.
- Az már régen volt. Kb óvodás lehettem. - indultam meg haza.
- Hova mész? - fogta meg a kezem.
- Haza?
- Próba lesz.
- Ne már. - kezdtem el hisztizni.
- Sajnálom. - vette le a táskám, majd jött mellettem.
A torna terembe több mint 40-an voltak. Nem is tudtam, hogy ennyien vagyunk az évfolyamon.
- Végre megjöttél. - sóhajtott fel a tánctanár.
- Endre? - csodálkoztam.
- Őzike? - ölelt meg.
- Ne hívj így.
- Pedig jó állt az.
- Még egyszer fel nem húzom. - nevettem a régi emlékeken.
- Szóval te leszel botláb párja.
- Igen, galád módon rávett.
- Hé, mi az, hogy botláb? - akadt ki Adam.
- Az igazság. - vontuk meg egyszerre a lábunkat.
- Adam menj oda Susan-hoz. Neki ma nem jött a párja. Táncoljátok le addig én megtanítom Z-nek.
- Király. - morogtam.
Adam elment tőle, majd oda állt, mire felcsendült a zene mindenki a legjobb tudása szerint próbált táncolni.
- Van időd bent maradni? - kérdezte Endre.
- Igen.
- Akkor botláb maradsz te is?
- Igen, ha nem hívsz még egyszer így.
- Jó akkor őzike és bo... Pompadour.
- Ez most hogy jött?
- Mindegy csak táncoljatok. - kezdett el tapsolni, majd nem sokkal utána betette a zenét is.
- Egyre jobb. Mára ennyi elég sokat segített rajtad botláb.
- Soha nem fog le szokni róla?
- Nem. Négy éve hív őzikének.
- Szabad tudnom miért?
- Mert össze beszéltünk a többiekkel, hogy mindenki felvesz valamit a fejére. Volt ott róka fül, meg béna kalap én meg agancsot vettem a fejemre. Így lettem őzike.
