.:: Zoe szemszöge ::.
Június 15. vasárnap
- Szakíts Mason-nal. - suttogja a fülembe, mire össze szorult a gyomrom.
- Még is mit modjak neki? - bújtam ki az öleléséből.
- Nem érdekel, hogy oldod meg, de kérlek nem bírom nézni, hogy vele vagy.
- Mondjam meg neki, hogy megcsaltam? Ráadásul még nem is emlékszer rá, mert részeg voltam?
- Ne, hazudj róla. - fogja meg a kezem.
Lehajtottam a fejem, majd próbáltam kitalálni a megfelelő válasz. Adam vagy Mason?
- Tudok rólad mindent. Minden kis titkodat. - kulcsolta át a kezét a derekamon.
- Nem tudod a titkom. - ráztam a fejem.
- De tudom, hogy te vagy Stella Malow. Már rég tudtam. Ott a dedikáláson volt furcsa. Nem mondtam, de tudtad anyám nevét. Majd mikor vörös lett a hajad. Mondtad, hogy nem jött ki belőle a szőke. Amikor nálad voltam és használtam a géped. Az asztalon csak dokumentumok voltak. Majd szalagavató napján egy köteg papírral válsz kámforrá. Láttam a címét, és amikor pár hónap múlva egy könyves boltban mosolyog vissza rám. Titkos szobád falán ezek a borítok vannak. Lassan össze állt a kép, majd rájöttem, hogy ez az a nagy titok amit nem akarsz senkinek sem elmondani.
- Jó. - sóhajtottam lemondóan.
- Mi jó? - ráncolta a szemét.
- Vége.
- Nem. - ölelt szorosabban - Nem engedlek el.
- Nem Mason-nal vége.
Megfordít, majd meg akar megcsókolni, de én nem engedem neki.
- Nem érdekel Mason. Nem érdekel senki, Csak te!
Elmosolyogtam, majd azt a pár centi távolságot én léptem át. Abban reménykedtem, hogy megcsókolom akkor sokkal könnyebb lesz, majd. De tévedtem.
- Haza kell mennem. - motyogtam.
- Maradj. - csókolgatta a nyakam.
- Nem, megyek. Beszélek Mason-nal.
- De még maradj egy kicsit. - simogatta az oldalam.
- Nem. - ráztam meg a fejem.
- Csak még egy órácskát.
- Nem.
- Hajthatatlan vagy. - csóválta meg a fejét.
Visszamentem a szobájába, majd megfogtam a ruhámat és megindultam a fürdőbe.
- Még mindig jobban nézel ki a ruháimba. - harapott bele az ajkába.
- Lehet, de abban a ruhában nem mehetek ki az utcára.
Visszafordulta a tükörhöz és felkötöttem a hajam.
- Sokkal jobban áll, ha le van engedve.
- Elhiszem, de szerintem nem találok egyik fiókodban sem olyan fésűt mivel ezt a széna boglyát meg lehet nevelni.
- Szerintem meg jól áll ez a stílus.
- Olyan mintha most keltem volna fel egy tartalmas éjszaka után.
- Az is volt. - kacsintott.
- Perverz. - vágtam hozzá a ruháját, ami idáig a kezemen pihent.
- Kis energikus. - lépett mögém, majd lefogta a kezeim.
Rátapadt a nyakamra, majd apró csókokkal lepte el. Harapta, szívta és apró puszikkal hintette be.
- Mindenki tudja, hogy az enyém vagy.
- Most ez, hogy fogom eltakarni? - húztam fel a szemöldököm.
- Enged le a hajad.
- Soha, megyek.
- Haza kísérlek.
Kiment a fürdőből, majd behajolt derékig a szekrényébe és kivett egy pólót. Én felvettem a táskám, majd a magassarkúmat meg a kezembe fogtam.
- Gondolom nem tudlak róla lebeszélni? - néztem felé.
- Nem. - rázta meg a fejét.
Megfogta a karom, majd elkezdett kifelé húzni.
- Majd jövök. - kiabált Adam, majd bele lépet a cipőjébe.
- Még ma. - jött a válasz a konyhából.
Elmentünk a szórakozó helyre, ahol Adam kocsija volt. Miután beszálltunk csendben telet az út.
Molly ugrálva köszönt nekem. Szegényke egész este egyedül volt.
- Te is hiányoztál. - simogattam meg.
Adam maradt a nappaliban Molly-val én a fürdőt vettem célba. Felvettem egy kényelmes ruhát, majd a hajamat próbáltam meg rendben tenni. Mikor már úgy állt, hogy nem látszódott a nyakam.
- El nem tudom mondani, hogy mennyire vagyok csalódott. - jött be Adam.
- Miért? - fordultam felé.
- Semmire nem emlékszek a tegnapból. Ez bánt.
- Nem beszélhetnénk másról?
- Szűz voltál? - kérdezi, mire elfordulok tőle. Nem akarom, hogy lássa milyen vörös az arcom tőle.
- Ezt igennek veszem. - sétált elém
Felemelte az állam, majd kényszerített, hogy a szemébe nézzek.
- Sajnálom. - suttogta.
- Ehhez két ember kell. Nem csak te tehetsz róla.
- De, mert én leitattalak. Ha nem lett volna annyi pia.
- De ez volt a terv.
- Igen ez volt a terve, hogy szórakozunk. Nem, hogy lefekszünk.
- Az is a szórakozás egyik fajtája.
- Mire akarsz kilyukadni?
- Azt, hogy szépen szólva elküldelek.
- Képes vagy elzavarni? - mondta tetetett felháborodással.
- Igen.
- Valami kedvesebb búcsút vártam.
- Tudod, még mindig ott van Mason.
- Nem érdekel. - nyomott neki a falnak.
- De engem igen. - toltam el magamtól.
- Elküldesz, még egy csókot sem kaptam. Így küldesz el?
- Pontosan.
- Ne kéresd magad. Tudom, hogy akarod.
- Ki teszem a szűrödet.
- Nem fogod.
- De, nyomás. - mutattam az ajtó felé.
- Nem megyek el.
- Én meg nem beszélek Mason-nal.
- Este hívlak. - adott egy puszit az arcomra, majd megfogta magát és meg sem állt a kocsiig, mikor szállt volna be hirtelen kipattan valamivel a kezébe, majd bekopogott.
- A cipődet bent hagytad.
- Köszi. - vettem el tőle, mire mosoly kíséretében beszállt a kocsiba.
