12. fejezet

.:: Adam szemszöge ::.

június. 14. szombat.

Szörnyű fejfájásra ébredtem. Amikor kinyitottam a szemem, nem láttam rendesen. Kellett pár perc, hogy hozzá szokjak a fényhez.

Amikor kitisztult a látásom egy csupasz hátat pillantottam meg. A kezem a derekán pihent. Mikor el akartam venni halkan felmorgott, mire vissza tettem.

- Itt meg mi történt? - jött be anya - Adam elengedtelek bulizni, de az egyezség úgy szólt, hogy nem hozol fel semmilyen kurvát a házamba.

- Tudom.

- Ki ez itt egyáltalán. - hála istennek nem kiabált, csak suttogott, így nem keltett fel a titkos éjszakai partnerem.

- Nem tudom. - sóhajtottam, majd felvettem a földről a nadrágom és megkerestem a telefonom.

Megnéztem, hogy mennyi az idő. Már dél is elmúlt.

- Mi az, hogy nem tudod, hogy ki?

- Részeg voltam jó, de nem tennéd meg az a szívességet, hogy nem kiabálsz. Széthasad a fejem, meg felébreszted.

- Ahogy fel ébred azonnal húzzon el innen. - vágta be az ajtót.

Ahogy a telefonomra néztem eszembe jutott, hogy Zoe-val mentem. Fogalmam sincs, hogy hol lehet. Azonnal kikerestem a számát, és rányomtam a hívás gombra.

Meglepődtem amikor a székre akasztott táskából halottam a csengő hangját.

- Mi a fasz? - akadtam ki, majd oda fordultam, hogy közelebbről is megnézzem az esti hancúr társamat.

Hanyatt dőltem az ágyon, mire Zoe a mellkasomra feküdt. Óvatosan át öleltem a derekát, majd próbáltam emlékezni. Szinte lehetetlennek tűnt.

- Felkeltetted már? - jött be anya. 

- Nem, de menj ki. - hessegettem a kezemmel, mire rosszallóan rám nézet, majd hangosan bevágta maga után az ajtót.

Zoe kinyújtotta a kezét, majd fel ült. Mikor tudatosult benne, hogy nincs rajt ruha azonnal mag elé kapta a takarót, így most rajtam nem volt semmi. Amilyen gyorsan csak tudtam egy párnát tettem a büszkeségemre, majd vártam a halálomat. Látom a szemeim előtt, hogy Zoe ki fog herélni mikor megtudja, hogy velem feküdt le. De talán a legrosszabb, hogy nem emlékszek rá. Pedig az soha nem akartam elfelejteni.

- Nem hiszem el, ez csak valami rossz vicc. - hallottam, hogy szaggatottan veszi a levegőt.

Átöleltem hátulról, mire megugrott.

- Csak ne herélj ki. - suttogtam a fülébe.

- Adam? - fordult felém döbbent arccal.

- Igen.

- Emlékszel valamire.

- Nem. - ráztam meg a fejem - Menj zuhanyoz le. - suttogtam a fülébe.

- Fordult el. - szorítja még jobban magára a takarót.

- Láttalak már. - bár nem emlékszek rá. Teszem hozzá magamba.

- Nem érdekel.

- Jó. - hajoltam le, hogy felvegyem az alsó gatyám.

Beleléptem, majd felhúzta. Oda sétáltam a szekrényhez, majd előkerestem kerestem egy tiszta boxert meg pólót.

- Ezt felveheted. - mutattam fel, majd bevittem a fürdőbe. Elővettem egy tiszta törölközőt.

- Ha végeztél akkor gyere le. - mondtam, mire össze ráncolta a homlokát - Ebédelni. - csuktam be magam után az ajtót.

Bementem anyám fürdőjébe. Gyorsan lezuhanyoztam, majd a derekamra csavartam egy törölközőt. Egy másikat a kezembe vettem, majd megszárítottam vele nagyjából a hajam. Visszamentem a szobámba előkerestem egy tiszta alsót, meg felvettem egy melegítő nadrágot. Vettem egy mély levegőt miközben kiléptem a konyhába. 

- Elküldted a csajt? - fordult felém anyám.

- Nem.

- Miért nem? - ráncolta a homlokát, miközben a tésztát szűri le.

- Mert túl bonyolult.

- Adam Mead velem nem beszél így.

- Jó tud mi a bajom?

- Tudnám ha elmondanád.

- Az, hogy akivel este hemperegtem Zoe.

- Az a Zoe? - tágult ki a szeme.

- Igen ő, és semmire nem emlékszem belőle, de még ő sem. - sóhajtottam fel fájdalmasan.

Segítettem anyának megteríteni, majd amikor minden a helyén volt megindultam felfelé, hogy megnézzem Z mit csinál.

- Nem, ma nem érek rá, de talán holnap... jó szia. - tette le a telefont.

Figyeltem a mozdulatait, valamit furcsát láttam benne.

- Jól vagy? - léptem mellé, majd átöleltem a hasát, mire egy aprót nyögött.

- Nem vagyok valami fényesen. - motyogta halkan.

- Azért le tudsz jönni?

- Persze. - erőltetett magára egy mosolyt.

Kinyitottam az ajtót, majd magam elé engedtem. Miközben kicsoszogott az ajtón folyamatosan figyeltem a formás fenekét.

- Tudod nagyon jól áll rajtad a ruhám. - suttogom a fülébe, mire halkan felkuncog. Olyan édes mikor nevet.

- Jó reggel fiatalok. - mosolygott anya.

- Neked is Peggie. - mosolygott édesen.

Kihúztam a széket, mire leült, én meg a mellette lévőt választottam.

- Igazán felöltözhetnél. - bökött meg anya egy fakanállal.

- Inkább egy fájdalom csillapított kérek. - hasított bele a fejembe a fájdalom.

- Aki nem bírja a piát az ne igyon. - adott nekünk egy-egy szem gyógyszer.

Az ebéd csendben telt. Segítettünk anyának elpakolni, majd leheveredtünk a kanapéra. Közelebb húztam magamhoz, és vártam, hogy valamit reagáljon.

- Szakíts Masonnal. - suttogtam a fülébe, mire megrándul az arca.