11. fejezet

június 13 péntek

Ma van a ballagás, meg ki derül kinek, hogy sikerült az érettségi. Remélem jól. Felvettem az iskola egyenruháját, majd beszálltam a kocsiba és célba vettem utoljára az iskolát.

Régen mindig megőröltem, hogy vége és van három szabad hónapom. Most valahogy nem akarom. Adam-mal nagyon jóba lettünk. Segítettem neki, ő meg próbálta kideríteni a kis titkom ami nem is annyira aprócska.

Megérkeztem a sulihoz. Amióta kocsival járok mindenki rám kapj a tekintetét. Ezt most sem volt másképp.

- El tudod hinni, hogy vége a szenvedésnek? - ölelt át fél karral.

- Nem. - sóhajtotta fel.

- Táncoljak vagy énekeljek neked?

- Inkább ne. - görbült felfelé a szám.

- Ááá szóval szerinted rossz a hangom.

- Hidd el ezzel nem csak én vagyok így.

- Pedig szerintem igen. Amúgy mit csinálsz este?

- Minden este ugyan azt.

- Alszol.

- Pontosan.

- De ez az este kivétel lesz, mert eljött velem buliba.

- De nem akarok.

- Nem kérdeztem. Jössz és pont. Este hatra ott leszek. - ment el a barátaihoz.

Leültem az egyik székre ami az udvaron volt felállítva. Megérte végzősnek lenni, hisz csak ők ülhetnek ilyenkor. Lassan mindenki ide szállingózott és kezdetét vette az unalmas műsor

- Stréber, hogy vagy? - ölelt át Adam fél karral.

- Miért lenék stréber.

- Mert kettő négyesed lett.

- Neked is jól sikerült szóval jobb ha csendben maradsz.

- Ezt neked köszönhetem. - adott egy puszit az arcomra - Este hatra legyél kész. Bulizni megyünk. Úgy húzz fel ruhát. - kacsintott, majd beszállt egy kocsiba és eltűnt.

Nem szeretek buliba járni. Próbálta telefonom meggyőzni Adam-ot, de semmit nem értem el vele. Így kénytelen voltam készülődni. Felvettem az egyetlen ilyen helyre alkalmas fekete pánt nélküli combközépig érő ruhámat, ami szén fekete volt, pár csík kivételével. Ott hálós volt az anyaga. Meg igazítottam a hajam, mire hallottam a csengőt.

- Nyitva. - kiáltottam, majd megfogtam a szájfényemet.

- Meglepődtem volna, ha kész vagy, de legalább nem most kezdtél el öltözködni. - támasztotta az ajtót Adam.

- Ugye tudod, hogy nem akarok menni.

- Tudom, de nem érdekel.

- Milyen kedves vagy. Szinte árad belőled.

- Megtanítalak lazulni. Te segítettél, most én fogok. Persze csak ha még ma elkészülsz.

- Két perc.

- Jó. - sóhajtott fel, majd magamra hagyott.

Befejeztem a sminkem, majd a táskámat a vállamra vettem és kimentem a nappaliba.

- Csodás vagy. - mondta Adam, mire össze ráncoltam a homlokom.

Kinyitotta előttem az ajtót, majd kulcsra zárta. Kulcsot a táskám mélyére süllyesztettem, majd beszálltam mellé a kocsiba.

- Szóval Zoe. Mikor voltál utoljára bulizni?

- Egyszer akkor is gardedámnak mentem el. Én figyeltem rájuk, hogy épségben haza jöjjenek.

- Akkor ez az este más lesz. Most élvezni fogod és megnézed a pohár alját.

- Nem hiszem.

- Én pedig tudom. - kacsintott rám, majd az útnak szegezte a szemét.

Innentől csendben telt az út. Amikor megérkeztünk a fogalmam sincs hova, kitárta előttem az ajtót, majd szorosan mellettem jött.

- Táncolunk? - fordít maga felé Adam.

- Igen.

Az első zene mikor véget ért Adam elment valami inni valóért. Egy nagy pohárral tért vissza.

- Enyhe. - adja oda nekem.

- Ha részeg leszek akkor meg foglak verni.

- Csak ha emlékezel rá.

Már nem tudom hány kört ittam, de a lábamon alig állok meg. Adam sem józan.

- Tudod Zoe én szeretlek és akarlak. - ölelte át a derekam, majd elkezdte csókolgatni a nyakam.

- Mi tart vissza? - markoltam bele a fenekébe.

- Semmi. - csókolt meg, majd felemelt és neki nyomott a falnak - Menjünk valami sokkal nyugodtabb helyre.

- Benne vagyok. - karoltam át a kezét, hogy ne esek el.

Annak ellenére, hogy kocsival jöttünk gyalog indultunk meg. Meglepett, hogy egyszer sem akartam össze esni, sőt biztosan álltam a lábamon.

- Van itthon valaki? - kérdezem miközben neki nyomom a falnak.

- Nincs, de tetszik, hogy ennyire vad vagy.

- Tudok még vadabb is lenne. - haraptam bele a nyakába, mire felmorogott.

Karjaiba kapott, majd megindult velem a szobája felé. Közben megszabadítottuk magunkat a cipőktől. Ahogy a szobába értünk pillanatok alatt leszedtük egymásról a ruhát, majd az ágyra lökött.