20. fejezet /Epilógus/

.:: Zoe Szemszöge ::.

Augusztus 19. Vasárnap

Leléptem a gépről, majd a csomagok felé vettem az irányt. Azért jöttem haza ma, mert holnap lesz a temetésem. Vagy is Stella Malow-ot. Felvettem a csomagokat, meg Molly szállítóját. Kiengedtem, majd a csomagokat magam után húztam.

Adam ott várt az ajtóba. Szó nélkül vette el a bőröndöket, majd betette a kocsi hátuljába.

Kinyitotta nekem a kocsi ajtót, Molly-t hátul ült le. Beszállt a vezetői ülésbe, de nem indította a kocsit.

- Tudod míg oda voltál gondolkodtam és be látom, hogy igazad volt azzal kapcsolatba, hogy miért akarsz kilépni. Megértem és ezt a részét el is fogadom, de azt nem értem, hogy miért az utolsó pillanatban akartad elmondani?

- Az nap reggel kaptam egy hívást, hogy be kell mennem, mert nyári dedikálási turnét szerveznek nekem. A szerződésben benne volt, hogy csak a könyv megjelenésnél van dedikálás. Meg interjúkra akartak elrángatni, meg a nagy leleplezésemet tervezték. Így beállítottam magam öngyilkosnak reggel, majd hívtam a repteret és lefoglaltam az első jegyet, ami szólt valami tenger partos helyre. Nem találtalak otthon így írtam email, meg küldtem sms-t. 

- Miért nem vártál meg amíg haza érek?

- Kerestelek telefonom, sehogy nem értelek el.

- Ha nem megyek el anyával.

- Akkor hamarabb tudod meg, de úgy is panaszkodott neked, hogy soha nem vagy vele. Lehet, hogy felnőttél, de akkor is a pici fia maradsz. 

- Egy napot tudott kibírt volna nélkülem.

- Változtatni nem tudok.

- Lehet, de ez nem volt szép tőled.

- Tudom, és sajnálom is. - sóhajtottam fel.

- Milyen volt Bora Bora?

- Nagyon jó, élveztem, csak valami hiányzott.

- Mi? - fordult felém kíváncsian.

- Egy személy. - fordultam felé teljesen.

- Meddig lehet a parkolóban várni?

- Azt hiszem egy órát.

- Azt pont elég. - húzott bele az ölébe. 

Az ajkaim régi ismerősként köszöntötte az övét. A nyelve szinte szétfeszítette az ajkaim. Mentolos volt, mikor én is átcsúsztattam a nyelvem a szájába. Bele markolt a fenekembe, én meg a haját húztam.

- Menjünk hozzám. - haraptam bele a fülébe.

- Nem biztos, hogy bírok addig várni.

- Kénytelen leszel. - szálltam ki az öléből.

Indította a kocsit, majd meg sem állt a házamig. Ott nem szenvedett a kipakolással azonnal a háló felé vettük az irányt.

- Egyszer el kellene menni valahova messze LA-től. - kezdtem le piszkálni a haját.

- Hogy? - támaszkodott a könyökére, majd rám nézett.

- Mit hogy? Felszállunk egy gépre. - fogtam magam elé a paplant. 

- Tudod te mennyi egy jegy?

- Tudom, de milliomosnak mondhatom magam.

- Hogy Stella-t kinyírtad.

- Egy sikeres halott író, még többet ér. Amúgy meg a végrendeletébe meg vagyok jelölve közeli hozzá tartozónak, így minden az enyém. Ami idáig is az enyém volt.

- Le sem tagadhatod, hogy közgazdászatot tanultál.

- Köszönöm. - ülte fel, miközben magam elé szorítottam a paplant.

Felvettem a földről a pólóját, majd átbújtattam a fejem. A fenekem éppen, hogy takarta. 

- Tudod min gondolkoztam? - kérdezte mire megráztam a fejem - A temetésen mi lesz eltemetve.

- A szőke paróka, meg a napszemüveg készlet, sőt egy-egy példány az össze kötetéből.

- Érdekes. - simogatta a borostáját.

Felvette a földről a bokszerjét, majd bele lépet és a farmerjába. Én a szekrényhez mentem kerestem tiszta fehérneműt, meg egy kényelmes ruhát.

Bementem a fürdőbe, majd gyorsan felöltöztem. Mire végeztem Adam benyitott. Oda jött mellém, majd a tükörbe kezdte el igazítani a haját. Én csak felkötöttem.

Temetés:

- Tudod mi a vicc az egészbe? - kérdeztem Adam-tól miközben kiléptem a kocsiból.

- Nem, de kíváncsi vagyok rá.

- Pontosan három éve ezen a napon adta ki az első könyvét, amely gyorsan az érre tört.

- Direkt választottad?

- Igen. Elég volt három évet élnie.

Mivel zárt körű volt a temetés, meg senkinek nem lett mondva, hogy mikor így csak ketten voltunk, plusz mínusz aki itt dolgozott.

- Viszlát Stella, jó volt mögéd bújni. - dobtam egy virágok a koporsóra.

Stella Malow

2011-2014

,,Siker örök"

19. fejezet

.:: Zoe szemszöge ::.

Augusztus 18. Hétfő

Annyira más ez a hely, meg érte ide jönni, túl sok minden hagytam hátra, de kell már a pihenés. Végre egyedül vagyok nem kell semmivel foglalkoznom. Szemét vagyok, hogy csak így eltűntem, de azt a szakítást már mindig nem hevertem ki.

- Hölgyem? - jött oda egy pincér.

- Szokásos koktélokat. - néztem ki a szemüvegem alól.

- Mindjárt hozom.

Visszadőltem a napágyra, majd élveztem a pihenést. 

Ki akartam magam írni az írói szakmából. Azzal, hogy öngyilkosnak állítottam be magam megszabadultam egy kicsit a gondjaimtól. De főleg a szakítástól akarok megszabadulni, az nyomja még mindig a lelkem.

" - Szia. - tárta ki az ajtót Mason.

- Helló. - motyogtam.

- Valami van? - invitált beljebb, mire helyet foglaltam a kanapén.

- Igen.

- Mi?

Nem válaszoltam rá. Leültem a kanapéra, majd vártam az isteni szikrát.

- Zoe szólalj már meg.

- Szakítok.

- Miért? Talán a te olyan jó barátod mindent össze hordott rólam, hogy csak megfektessen.

- Te is csak azt akarod. - álltam fel.

- Honnan szeded ezt a hülyeséget? 

- Minden nap bepróbálkoztál, szerinted nem jövök rá.

- Tudod mit igazad van, csak meg akartalak dugni, de lehetetlen volt. Más csajok azonnal megengedték, hogy bugyijukba nyúljak. 

- Még én érzem magam szarul, mert szakítani akarok. Most már nem. Minden jött ment kurvával megcsaltál.

- Te meg nagy ívről szartál a fejemre.

- Igazad van tegyem tönkre a jövőmet, hogy neked legyen jobb. Hogy megdugj aztán otthagyj.

- Bezzeg azzal a paraszttal tudtál lenni.

- Igen, mert ő nem megdugni akart.

- Persze csak szerinted.

- Mit tudsz te róla?

- Mindent.

- A francokat semmit sem tudsz róla.

Megindultam az ajtó felé, mire az utam állta.

- Ki ne mert menni . - emelte fel a hangját.

- Mert akkor mi lesz?

- Senki nem szakíthat velem.

- Nem vagyok senki. - kerültem ki, majd bevágtam magam után az ajtót mielőtt bármit is mondani tudott volna."

Meghozták a két koktélt. Letettem egyet Molly elé, majd a sajátomat meg a kezembe vettem. A gépet elővettem a táskából, majd megnyitottam az e-mailt.

Nem lepett meg, hogy volt egy olvasatlan üzenetem.

Adam: Mikor szándékozol jönni, hogy beszélgessünk erről a maga tartás módról

Minden nap megkapom pontosan ezt a levelet, és mindig ugyan az a válaszom.

Én: Majd.

Adam: Most már mond meg mikor jössz vissza.

Én:Pár nap.

Adam: Konkrétabban.

Én: Holnapra otthon vagyok.

Adam: Mikor jön meg a géped?

Én: Este.

Adam: Ott leszek.

Én: Ne gyere ki!!!!

Adam: Sajnálom.

Én: Adam!!!!!!

Adam: Igen úgy hívnak, és igen a barátod vagyok, aki ki fog menni érted és igen jelenetet fogok csapni.

Én: Jó átteszem a repülőjegyet.

Adam: Elterjesztem, hogy Stella Malow él.

Én: Nem teheted meg.

Adam: De ha nem vagy hajlandó velem beszélni.

Én: Csak ne a reptér közepén.

Adam: Akkor a kocsiba. Akár hol, de kíváncsi vagyok a kifogásodra.

Én: Nincs kifogásom. Mondtam, hogy ki akartam kapcsolódni. Ennyi az egész

Adam: Valami jobbat is kitalálhatnál. Mondjuk valamilyen pasival ott találkozol.

Én: Olyannak ismersz?

Adam: Már nem tudom milyennek ismerlek.

Én: Elmentem hozzátok. Nem voltatok otthon, így elküldtem egy e-mailt amiben leírtam amit mondani akartam. Nem tehetek róla, hogy csak négy nap után nyitottad meg.

Adam: Igaz az én hibám. Azt hallottam, hogy öngyilkos vagy, nem az e-amiljaimat nézegettem, telefont sem vetted fel. Lehetetlen volt elérni téged.

Én: Igen nem akartam, hogy bárki is keressen.

Adam: Nem értem, hogy ez mire volt jó.

Én: Holnap minden elmondok.

Adam: Miért nem írod le?

Én: Könnyebb szóban elmagyarázni.

Adam: További jó pihenést. Érted megyek.

Én: Jó és köszönök mindent. 

18. fejezet

.:: Adam szemszöge ::.

Augusztus 15. Péntek

Idegesen nyomkodtam a telefont. Nem tudom, hogy mi tévő legye.

- Adam. - szorította meg anya a vállam. - Jól hallottam?

- Igen.

Összeestem a padlón a telefon kicsúszott a kezemből. Nem értetem, hogy miért csinálta. Nem volt egyetlen egy utaló jel, hogy elege volt az életből. A pólómmal törölgettem a szemem. Neki döntöttem a hátam a kanapénak, és próbáltam értelmet keresni.

Folyamatos zaklatások a kiadójától, hogy írja a könyveket.

Rajongók dedikálást akartak.

Meg akarták ismerni az igazi arcát.

Richard és Iza.

ˇ~ Négy Nap Múlva ~ˇ

Viszonylag megnyugodtam. Még mindig élő hulla módjára mászkáló, de pár falat le megy a torkomon.

Ma határoztam el, hogy végre kikacsolom egy kicsit az agyam. Bekapcsoltam a gépet, majd vártam, hogy életre kelljen. Ahogy felugrott az internet, azonnal az e-mailre kattintottam.

Címzett: Adam

Feladó: Zoe.

Cím: FONTOS!!!

dátum: 2014. Augusztus 15

Kedves Adam

Voltam nálatok, hogy megmondjam neked, hogy ne higgy a híreknek, mert hazudnak. Minden arra megy ki, hogy kilépjek az írói világból. Szólni akartam, hogy hova megyek, de nem találtalak othon.

Megviselt a szakítás, még midig. Az amiket a fejemhez vágott, még mindig fájnak. Folyamatosan a mondatokat hallom viszont a fülembe.

Telefonom folyamatosan csörög, hogy írjak.

Elegem lett, így elmegyek egy kis időre.

Itt megtalálsz máshol nem.

~Z

Ahogy elolvastam a levelet melegebb éghajlatra küldtem az anyját és őt is. Még poénnak is rossz amit velem csinált most.

Asszem lesz mit megbeszélnünk, ha haza tolja a seggét.

17. fejezet

.:: Adam szemszöge::.

Augusztus 15. Péntek

- Jó reggel. - köszöntem anyának.

- Neked is. - tette elém a kávémat.

- Mi lesz ma?

- Jössz velem vásárolni.

- Jó. - nyögtem fel fájdalmasan.

- Több lelkesedést. Az utóbbi hónapokban nem is voltál itthon.

- Igen.

- Túlságosan elvakít a szerelem.

- Nem vakít el.

- Akkor miért van rajtad fordítva a ruha? - mutatott rám, mire lenéztem magamra.

A póló kifordítva a nadrág meg fordítva volt rajta. Gyorsan megcseréltem a ruhámat.

- Az alsógatyád is.

- Legalább kétszer fel tudom venni. - vont meg a vállam.

- Inkább hord.

- Mi?

- Memóriád is rövid. - legyintett.

- Mi van? - akadtam ki.

- Jól hallottad.

- Most azt mondtad, hogy kicsi van nekem?

- Nem te gondoltál rosszra.

Mérgembe bele vágtam a kést a vajba.

- Te gondolsz mindig rosszra.

- Te mondasz félre érthetőket.

- Te amilyen perverz vagy, még azt a kést is félre tudnád érteni.

Ahogy ránéztem elfogott a röhögés, mert ahogy ott áll és folyamatosan konyul lefelé. Ráadásuk a vaj alján és pont a közepén.

- Látod erről beszélek. - veregette meg a vállam.

Reggeli további része viszonylag nyugodtam telt. Már amennyire nyugis lehet nálunk egy reggel.

- Én vezetek. - vettem le anyától a kulcsot.

- Azt sem tudod hova kell menni.

- Majd meg mondod. - vontam meg a vállam, majd beszálltam.

Anya szem forgatva ült be a kocsiba, majd meg adta az úti célt.

A városközpontban kötöttünk ki. Számolni nem tudtam, hány boltba rángatott be. A kezem már nem éreztem a sok szatyortól aminek a számát nem lehet meghatározni.

- Menjünk már haza. - nyögtem.

- Már van pár bolt.

- Jó, de én elviszem a szatyrokat a kocsiba.

- Ott leszek. - mutatott egy számomra halálos boltra. Csak a cipő boltot ne!

Egyet előre léptem kettőt hátra azzal az indokkal, hogy mire én kiérek a kocsihoz addigra ő talál cipőt magának. Naiv voltam.

- Ez vagy ez legyen? - mutatott fel két cipőt

Egy óra alatt végre talált egy cipőt, ami tetszik neki. Nem az a kettő amit felmutatott hanem kb a századik ami a kezébe került, de előtte meg négyszer mondta, hogy nem teszik neki.

Sötét volt mire végeztünk. Ahogy beszálltunk a kocsiba ráléptem a gázpedálra és szlalomoztam a kocsik között, hogy minél előbb haza érjek.

Ahogy haza értünk én leültem a Tv elé és a csatornák között válogattam. Végül a híradónál álltam meg.

- Kedves nézőink szomorú hírt kell közölnöm önökkel. Fiatal és tehetségen írónőnk. Stella Malow ma öngyilkos lett. Megtaláltuk a levelét, miben elnézést kér a rajongóitól, de nem bírta tovább a földi életet. Még egy könyv hamarosan meg fog jelenni. Állítólag az életéről.

Azonnal a telefonomért nyúltam, és tárcsáztam az írónőt, de nem vette fel.

16. fejezet

.:: Adam szemszöge ::.

Június 16. hétfő

- Csak ha haza mehetek.

- Megzsarolásból ötös vagy.

- Köszönöm. 

Kikísértem a szobából. Kinyitottam előtte a kocsi ajtót. Míg Molly beült hátra küldtem anyának egy sms-t, hogy estére haza érek. Az út alatt nem szólalta meg. Leparkoltam a kapu feljáróra, majd azonnal kiszálltam és kinyitottam előtte az ajtót.

- Nem szabadulok meg tőled? - fordult felém.

- Innentől soha. - karoltam át a derekát, majd így nyitottam ki az ajtót. Miközben bementünk végig fogtam a derekát.

Elvettem tőle a kulcsot, majd bezártam az ajtót. Még megfordultam eltűnt a szemem elől. 

- ZOE. - kiáltottam, de választ nem kaptam.

A földszintem nem találtam, fent az emeleti szobájába meg csak a ruhái voltak. Bekopogtam a fürdőbe, de ott sem találtam meg. Kimentem a folyosóra és lenyomta a kilincset a szembe szobáit. Akár mikor voltam itt mindig zárva volt, de most nem.

- Holnapra kész lesz. - halottam Zoe hangját.

Beléptem és jobban körülnéztem. Volt bent egy hatalmas fehér tábla pont mint a könyveibe. Falán hatalmas térkép van. Vele szemben lévő falon meg könyvborítók sorakoznak. 

- Most leteszem, majd hívlak. - fordult felém.

A szobában volt bent egy fekete bőr kanapé a könyv borítok alatt. Szembe vele dohányzó asztal rajta rengeted papír. Közelebbről megnézve a könyvek első vázlata. A térképes fal alatt egy nagy asztal azon is úsznak a papírok. Az ajtóval szembe egy hatalmas íróasztal. Rajta csak egyetlen egy gép. Az asztal mellett van egy gurulós szék. Zoe abban ül és figyeli minden mozdulatom. Az ajtó mellett két oldalt össze-vissza polcok. Ferdén voltak egyesnek is. Valamelyiken könyv volt másikakon díj.

- Miért kaptál díjat?

- Legfordulatosabb történet, legromantikusabb pillanat, legtragikusabb vég, legviccesebb pillanatok és a leggyorsabban az élre törő sorozta meg. Meg van egy legfanatikusabb rajongónak járó díj, de azt nem az íráshoz van köze, csak van egy könyv amit szeretek és nyertem egy versenyt.

- Melyik könyv?

- Richard Castle.

- Azok is jók, bár én Stella Malow párit vagyok. - ültem le a kanapéra.

Kikapcsolta a gépet, majd a kislámpát is lekapcsolta és oda ült mellém.

- Miért lett barna a fal.

- Vöröst és lilát akartam, de nem sikerült a színkeverés. De így sokkal jobb.

- Mennyi időt töltesz itt? - húztam bele a lábát az ölembe.

- Aludni nem itt szokta. - nevetett, azzal az angyali kacagásával. 

Felhúztam, majd vissza mentünk a szobájába. Idáig fel sem tűnt, hogy egy hálóing van rajta. 

15. fejezet

.:: Adam szemszöge ::.

Június 16. hétfő

Zoe megpróbált megszökni, de mikor felkaptam a vállamra és úgy vittem vissza fel.

- Tegyél le. - ütögette a hátam.

- Soha. - léptem be a szobámba, majd visszatettem az ágyra, majd neki támaszkodtam az ajtónak.

- Utállak, miattad szakítottam. - fordult el tőlem.

- Mond el, hogy miért és haza mehetsz.

- Hazug dög vagy. - vágta hozzám a párnát.

- Miért? - dobtam el az egyik sarokba.

- Itt hitegettél, hogy jelentek neked valamit.

- Mert igaz is.

- Akkor miért látom azt, hogy miután elmentem jött ide valaki. Fényképpel is bizonyíthatom.

- Itthon sem voltam. - emeltem fel védekezően a kezem.

- Még jobb te mentél ahhoz a kurvához.

- Nincs semmilyen kurva a képbe. Egyetlen egyszer sem hazudtam neked. - túrtam bele idegesen a hajamba.

- Hirtelen a semmiből velem foglalkoztál, még Richard-dal is össze vesztél.

- Mert szeretlek, de te nem veszed észre.

- Igen? Te meg azt nem veszed észre, hogy én is szeretlek.

Szemben álltunk egymással. Szaggatottan vette a levegőt. Figyeltem az arcát, már nyomat sem volt annak, hogy sírt. Még egy kicsit csillogott a szeme, de nem a könnyektől. Az arcáról semmit nem lehetett leolvasni. Váratlan pillanatban nekem dőlt, mire szorosan karjaimba zártam. A fejét mellkasomba fúrta bele én meg figyeltem az apró segítőmet. Várhattam volna akkor sem alakult volna ennél jobban.

- Senki nem volt nálam. Senkivel nem foglalkoztam, csak vele.

- Akkor miért kaptam egy képet amin kinyitod az ajtót és megcsókolsz egy szőkét?

- Megnézhetem?

Vonakodva adta oda a telefonját, én meg megnéztem a képet. Kb. három éve lehetett szőke csajom. Barnákat preferálom.

- Több mint három éves, és azt is tudom, hogy ki küldte.

- Ki? - emelte rám a tekintetét.

- Richard-nak van meg ez a kép. Szóval vagy ő vagy a csaja.

- Iza. - motyogta.

- Nem tudhatod. - csókoltam bele a hajába.

- Most már haza mehetek? - lépett el tőlem.

- Los Angeles éjfélkor veszélyes. Szóval sajnálom, de meg kell szegnem a szavam.

- Te szemét senkiházi. - kezdett le verni egy párnával.

Nevettem a szitkozódásán. Tudom, hogy megbocsátott. 

- Elfáradtál már? - fogtam meg a kezét.

- Nem, hazug.

- Jó ebben igazad van, de csak ebben. - mutattam fel az ujjam.

- Utállak. - fonta össze a kezét a melle alatt.

- Dehogy utálsz. - szorítottam magamhoz.

- De ilyenkor igen.

- De amúgy nem. Sőt szeretsz. - kacsintottam - Most már az enyém vagy. Soha nem engedlek el.

- Nem vagyok tárgy, hogy birtokol. - morogta.

- Nem te megfizethetetlen vagy és csak az enyém. - löktem arrébb a haját - Legyél a barátnőm. - suttogtam a fülébe, majd végig csókoltam a válla vonalán - Kérlek. - nyöszörögtem, majd a derekára csúsztattam a kezem és még közelebb húztam magamhoz - Bármit meg adok egyetlen aprócska szóért.

14. fejezet

.:: Adam szemszöge ::.

Június 15. vasárnap

Már este felé járt, mire haza értem. Az út közben voltam a fiúknál. Ott csak Tv előtt FIFA-ztunk.

- Már azt hittem, hogy haza sem jössz. - fogadott anya az ajtóba.

- Voltam a többieknél, mert Zoe kitette a szűrőm.

- Nem csodálom. - akart elmenni.

- Mi az, hogy nem csodálod? - akadtam ki.

- Tudom, hogy nincs annyi eszed, de azt a keveset használd egy kicsit, de ne csak arra, hogy mit kellene enni, de...

- Most azt mondtad, hogy hülye vagyok? - tátottam el a számat.

- Nem, hanem te saját magad. - veregette meg a vállam.

- De nem értem mi közi van ahhoz, hogy Zoe kitett.

- Nem olyan rég, szinte sírtál a vállamon, hogy nem vesz észre, mert barátja van.

- Igen és? - ráncoltam a homlokom.

- Reménytelen vagy. - legyintettem majd ott hagyott.

Ráncoltam a szemöldököm majd megvontam a vállam.

- Elmentem.

- Nem tudsz itthon ülni a seggeden?

- Nem. - léptem le a cipőmbe.

- Hova mész egyáltalán?

- Csak sétálni. - vontam meg a vállam.

- Próbálj meg még ma haza érni.

- Jó. - csuktam be az ajtót.

Felhúztam a kapucnimat a fejemre, majd irány nélkül megindultam. Hirtelen felkaptam a fejem mikor hallottam, hogy valaki szipog. Vissza fordultam és megláttam egy ismerős alakot.

- Molly. - szóltam neki, mire visszafordult, majd farok csóválva oda jött mellém. Odaült mellém, megvakartam a fejét. Oda sétáltam a gazdájához, majd szorosan magamhoz öleltem. Ütögette a mellkason, de engedjem el. Nem foglalkoztam vele a derekánál fogva egy kicsit meg emeltem, majd kis lépésekkel megindultam haza. Molly jött mellettünk. Az út felénél fel adta az ütögetés inkább csak a nyakamba szipogott.

Otthon a lábammal kopogtam, mire anya először vörös fejjel nyitott ajtót, majd mikor meglátott nem szólt semmit. 

- Kutya kint marad. - mutatott a lábam mellett ülő jószágra.

- Szobatiszta. - léptem be mellettem meg azonnal belógott.

Felmentünk a szobámba, majd leültettem az ágyra, én meg elé guggoltam.

- Mi a baj? - fogtam meg a kezét.

- Utállak. - mondta könnyes szemmel.

Megdöbbentem, ahogy mondta. Szíven ütött a szava.

- Miért? - suttogtam.

- Hazudtál nekem. - vette ki a kezét az enyém közöl.

- Soha nem hazudtam neked.

- Már nem tudom, kinek higgyek.

- Nekem. - fogtam meg a kezét újra, de most is kihúzta - Kérlek. - könyörögtem neki.

Megrázta a fejét, majd fel állt és megindult az ajtó felé.

- Nem tudom mit vétettem, de nem foglak ilyen állapotban magadra hagyni.

- Nem maradok. - fonta össze a kezét a mellkasa előtt.

- Akkor megyek veled. - álltam az útjába.

- Egyedül szeretnék lenni.

- Jó, itt a szobám. - mutattam rá - Én kimegyek, majd ha akarsz valamit akkor szólsz.

Megfogtam magam és kimentem.

13. fejezet

.:: Zoe szemszöge ::.

Június 15. vasárnap

- Szakíts Mason-nal. - suttogja a fülembe, mire össze szorult a gyomrom.

- Még is mit modjak neki? - bújtam ki az öleléséből.

- Nem érdekel, hogy oldod meg, de kérlek nem bírom nézni, hogy vele vagy.

- Mondjam meg neki, hogy megcsaltam? Ráadásul még nem is emlékszer rá, mert részeg voltam?

- Ne, hazudj róla. - fogja meg a kezem.

Lehajtottam a fejem, majd próbáltam kitalálni a megfelelő válasz. Adam vagy Mason? 

- Tudok rólad mindent. Minden kis titkodat. - kulcsolta át a kezét a derekamon.

- Nem tudod a titkom. - ráztam a fejem.

- De tudom, hogy te vagy Stella Malow. Már rég tudtam. Ott a dedikáláson volt furcsa. Nem mondtam, de tudtad anyám nevét. Majd mikor vörös lett a hajad. Mondtad, hogy nem jött ki belőle a szőke. Amikor nálad voltam és használtam a géped. Az asztalon csak dokumentumok voltak. Majd szalagavató napján egy köteg papírral válsz kámforrá. Láttam a címét, és amikor pár hónap múlva egy könyves boltban mosolyog vissza rám. Titkos szobád falán ezek a borítok vannak. Lassan össze állt a kép, majd rájöttem, hogy ez az a nagy titok amit nem akarsz senkinek sem elmondani.

- Jó. - sóhajtottam lemondóan.

- Mi jó? - ráncolta a szemét.

- Vége.

- Nem. - ölelt szorosabban - Nem engedlek el.

- Nem Mason-nal vége.

Megfordít, majd meg akar megcsókolni, de én nem engedem neki.

- Nem érdekel Mason. Nem érdekel senki, Csak te!

Elmosolyogtam, majd azt a pár centi távolságot én léptem át. Abban reménykedtem, hogy megcsókolom akkor sokkal könnyebb lesz, majd. De tévedtem.

- Haza kell mennem. - motyogtam.

- Maradj. - csókolgatta a nyakam.

- Nem, megyek. Beszélek Mason-nal.

- De még maradj egy kicsit. - simogatta az oldalam.

- Nem. - ráztam meg a fejem.

- Csak még egy órácskát.

- Nem.

- Hajthatatlan vagy. - csóválta meg a fejét.

Visszamentem a szobájába, majd megfogtam a ruhámat és megindultam a fürdőbe.

- Még mindig jobban nézel ki a ruháimba. - harapott bele az ajkába.

- Lehet, de abban a ruhában nem mehetek ki az utcára.

Visszafordulta a tükörhöz és felkötöttem a hajam.

- Sokkal jobban áll, ha le van engedve.

- Elhiszem, de szerintem nem találok egyik fiókodban sem olyan fésűt mivel ezt a széna boglyát meg lehet nevelni.

- Szerintem meg jól áll ez a stílus.

- Olyan mintha most keltem volna fel egy tartalmas éjszaka után.

- Az is volt. - kacsintott.

- Perverz. - vágtam hozzá a ruháját, ami idáig a kezemen pihent.

- Kis energikus. - lépett mögém, majd lefogta a kezeim.

Rátapadt a nyakamra, majd apró csókokkal lepte el. Harapta, szívta és apró puszikkal hintette be.

- Mindenki tudja, hogy az enyém vagy.

- Most ez, hogy fogom eltakarni? - húztam fel a szemöldököm.

- Enged le a hajad.

- Soha, megyek.

- Haza kísérlek.

Kiment a fürdőből, majd behajolt derékig a szekrényébe és kivett egy pólót. Én felvettem a táskám, majd a magassarkúmat meg a kezembe fogtam.

- Gondolom nem tudlak róla lebeszélni? - néztem felé.

- Nem. - rázta meg a fejét.

Megfogta a karom, majd elkezdett kifelé húzni.

- Majd jövök. - kiabált Adam, majd bele lépet a cipőjébe.

- Még ma. - jött a válasz a konyhából.

Elmentünk a szórakozó helyre, ahol Adam kocsija volt. Miután beszálltunk csendben telet az út.

Molly ugrálva köszönt nekem. Szegényke egész este egyedül volt.

- Te is hiányoztál. - simogattam meg.

Adam maradt a nappaliban Molly-val én a fürdőt vettem célba. Felvettem egy kényelmes ruhát, majd a hajamat próbáltam meg rendben tenni. Mikor már úgy állt, hogy nem látszódott a nyakam.

- El nem tudom mondani, hogy mennyire vagyok csalódott. - jött be Adam.

- Miért? - fordultam felé.

- Semmire nem emlékszek a tegnapból. Ez bánt.

- Nem beszélhetnénk másról?

- Szűz voltál? - kérdezi, mire elfordulok tőle. Nem akarom, hogy lássa milyen vörös az arcom tőle.

- Ezt igennek veszem. - sétált elém

Felemelte az állam, majd kényszerített, hogy a szemébe nézzek.

- Sajnálom. - suttogta.

- Ehhez két ember kell. Nem csak te tehetsz róla.

- De, mert én leitattalak. Ha nem lett volna annyi pia.

- De ez volt a terv.

- Igen ez volt a terve, hogy szórakozunk. Nem, hogy lefekszünk.

- Az is a szórakozás egyik fajtája.

- Mire akarsz kilyukadni?

- Azt, hogy szépen szólva elküldelek.

- Képes vagy elzavarni? - mondta tetetett felháborodással.

- Igen.

- Valami kedvesebb búcsút vártam.

- Tudod, még mindig ott van Mason.

- Nem érdekel. - nyomott neki a falnak.

- De engem igen. - toltam el magamtól.

- Elküldesz, még egy csókot sem kaptam. Így küldesz el?

- Pontosan.

- Ne kéresd magad. Tudom, hogy akarod.

- Ki teszem a szűrödet.

- Nem fogod.

- De, nyomás. - mutattam az ajtó felé.

- Nem megyek el.

- Én meg nem beszélek Mason-nal.

- Este hívlak. - adott egy puszit az arcomra, majd megfogta magát és meg sem állt a kocsiig, mikor szállt volna be hirtelen kipattan valamivel a kezébe, majd bekopogott.

- A cipődet bent hagytad.

- Köszi. - vettem el tőle, mire mosoly kíséretében beszállt a kocsiba.

12. fejezet

.:: Adam szemszöge ::.

június. 14. szombat.

Szörnyű fejfájásra ébredtem. Amikor kinyitottam a szemem, nem láttam rendesen. Kellett pár perc, hogy hozzá szokjak a fényhez.

Amikor kitisztult a látásom egy csupasz hátat pillantottam meg. A kezem a derekán pihent. Mikor el akartam venni halkan felmorgott, mire vissza tettem.

- Itt meg mi történt? - jött be anya - Adam elengedtelek bulizni, de az egyezség úgy szólt, hogy nem hozol fel semmilyen kurvát a házamba.

- Tudom.

- Ki ez itt egyáltalán. - hála istennek nem kiabált, csak suttogott, így nem keltett fel a titkos éjszakai partnerem.

- Nem tudom. - sóhajtottam, majd felvettem a földről a nadrágom és megkerestem a telefonom.

Megnéztem, hogy mennyi az idő. Már dél is elmúlt.

- Mi az, hogy nem tudod, hogy ki?

- Részeg voltam jó, de nem tennéd meg az a szívességet, hogy nem kiabálsz. Széthasad a fejem, meg felébreszted.

- Ahogy fel ébred azonnal húzzon el innen. - vágta be az ajtót.

Ahogy a telefonomra néztem eszembe jutott, hogy Zoe-val mentem. Fogalmam sincs, hogy hol lehet. Azonnal kikerestem a számát, és rányomtam a hívás gombra.

Meglepődtem amikor a székre akasztott táskából halottam a csengő hangját.

- Mi a fasz? - akadtam ki, majd oda fordultam, hogy közelebbről is megnézzem az esti hancúr társamat.

Hanyatt dőltem az ágyon, mire Zoe a mellkasomra feküdt. Óvatosan át öleltem a derekát, majd próbáltam emlékezni. Szinte lehetetlennek tűnt.

- Felkeltetted már? - jött be anya. 

- Nem, de menj ki. - hessegettem a kezemmel, mire rosszallóan rám nézet, majd hangosan bevágta maga után az ajtót.

Zoe kinyújtotta a kezét, majd fel ült. Mikor tudatosult benne, hogy nincs rajt ruha azonnal mag elé kapta a takarót, így most rajtam nem volt semmi. Amilyen gyorsan csak tudtam egy párnát tettem a büszkeségemre, majd vártam a halálomat. Látom a szemeim előtt, hogy Zoe ki fog herélni mikor megtudja, hogy velem feküdt le. De talán a legrosszabb, hogy nem emlékszek rá. Pedig az soha nem akartam elfelejteni.

- Nem hiszem el, ez csak valami rossz vicc. - hallottam, hogy szaggatottan veszi a levegőt.

Átöleltem hátulról, mire megugrott.

- Csak ne herélj ki. - suttogtam a fülébe.

- Adam? - fordult felém döbbent arccal.

- Igen.

- Emlékszel valamire.

- Nem. - ráztam meg a fejem - Menj zuhanyoz le. - suttogtam a fülébe.

- Fordult el. - szorítja még jobban magára a takarót.

- Láttalak már. - bár nem emlékszek rá. Teszem hozzá magamba.

- Nem érdekel.

- Jó. - hajoltam le, hogy felvegyem az alsó gatyám.

Beleléptem, majd felhúzta. Oda sétáltam a szekrényhez, majd előkerestem kerestem egy tiszta boxert meg pólót.

- Ezt felveheted. - mutattam fel, majd bevittem a fürdőbe. Elővettem egy tiszta törölközőt.

- Ha végeztél akkor gyere le. - mondtam, mire össze ráncolta a homlokát - Ebédelni. - csuktam be magam után az ajtót.

Bementem anyám fürdőjébe. Gyorsan lezuhanyoztam, majd a derekamra csavartam egy törölközőt. Egy másikat a kezembe vettem, majd megszárítottam vele nagyjából a hajam. Visszamentem a szobámba előkerestem egy tiszta alsót, meg felvettem egy melegítő nadrágot. Vettem egy mély levegőt miközben kiléptem a konyhába. 

- Elküldted a csajt? - fordult felém anyám.

- Nem.

- Miért nem? - ráncolta a homlokát, miközben a tésztát szűri le.

- Mert túl bonyolult.

- Adam Mead velem nem beszél így.

- Jó tud mi a bajom?

- Tudnám ha elmondanád.

- Az, hogy akivel este hemperegtem Zoe.

- Az a Zoe? - tágult ki a szeme.

- Igen ő, és semmire nem emlékszem belőle, de még ő sem. - sóhajtottam fel fájdalmasan.

Segítettem anyának megteríteni, majd amikor minden a helyén volt megindultam felfelé, hogy megnézzem Z mit csinál.

- Nem, ma nem érek rá, de talán holnap... jó szia. - tette le a telefont.

Figyeltem a mozdulatait, valamit furcsát láttam benne.

- Jól vagy? - léptem mellé, majd átöleltem a hasát, mire egy aprót nyögött.

- Nem vagyok valami fényesen. - motyogta halkan.

- Azért le tudsz jönni?

- Persze. - erőltetett magára egy mosolyt.

Kinyitottam az ajtót, majd magam elé engedtem. Miközben kicsoszogott az ajtón folyamatosan figyeltem a formás fenekét.

- Tudod nagyon jól áll rajtad a ruhám. - suttogom a fülébe, mire halkan felkuncog. Olyan édes mikor nevet.

- Jó reggel fiatalok. - mosolygott anya.

- Neked is Peggie. - mosolygott édesen.

Kihúztam a széket, mire leült, én meg a mellette lévőt választottam.

- Igazán felöltözhetnél. - bökött meg anya egy fakanállal.

- Inkább egy fájdalom csillapított kérek. - hasított bele a fejembe a fájdalom.

- Aki nem bírja a piát az ne igyon. - adott nekünk egy-egy szem gyógyszer.

Az ebéd csendben telt. Segítettünk anyának elpakolni, majd leheveredtünk a kanapéra. Közelebb húztam magamhoz, és vártam, hogy valamit reagáljon.

- Szakíts Masonnal. - suttogtam a fülébe, mire megrándul az arca.

11. fejezet

június 13 péntek

Ma van a ballagás, meg ki derül kinek, hogy sikerült az érettségi. Remélem jól. Felvettem az iskola egyenruháját, majd beszálltam a kocsiba és célba vettem utoljára az iskolát.

Régen mindig megőröltem, hogy vége és van három szabad hónapom. Most valahogy nem akarom. Adam-mal nagyon jóba lettünk. Segítettem neki, ő meg próbálta kideríteni a kis titkom ami nem is annyira aprócska.

Megérkeztem a sulihoz. Amióta kocsival járok mindenki rám kapj a tekintetét. Ezt most sem volt másképp.

- El tudod hinni, hogy vége a szenvedésnek? - ölelt át fél karral.

- Nem. - sóhajtotta fel.

- Táncoljak vagy énekeljek neked?

- Inkább ne. - görbült felfelé a szám.

- Ááá szóval szerinted rossz a hangom.

- Hidd el ezzel nem csak én vagyok így.

- Pedig szerintem igen. Amúgy mit csinálsz este?

- Minden este ugyan azt.

- Alszol.

- Pontosan.

- De ez az este kivétel lesz, mert eljött velem buliba.

- De nem akarok.

- Nem kérdeztem. Jössz és pont. Este hatra ott leszek. - ment el a barátaihoz.

Leültem az egyik székre ami az udvaron volt felállítva. Megérte végzősnek lenni, hisz csak ők ülhetnek ilyenkor. Lassan mindenki ide szállingózott és kezdetét vette az unalmas műsor

- Stréber, hogy vagy? - ölelt át Adam fél karral.

- Miért lenék stréber.

- Mert kettő négyesed lett.

- Neked is jól sikerült szóval jobb ha csendben maradsz.

- Ezt neked köszönhetem. - adott egy puszit az arcomra - Este hatra legyél kész. Bulizni megyünk. Úgy húzz fel ruhát. - kacsintott, majd beszállt egy kocsiba és eltűnt.

Nem szeretek buliba járni. Próbálta telefonom meggyőzni Adam-ot, de semmit nem értem el vele. Így kénytelen voltam készülődni. Felvettem az egyetlen ilyen helyre alkalmas fekete pánt nélküli combközépig érő ruhámat, ami szén fekete volt, pár csík kivételével. Ott hálós volt az anyaga. Meg igazítottam a hajam, mire hallottam a csengőt.

- Nyitva. - kiáltottam, majd megfogtam a szájfényemet.

- Meglepődtem volna, ha kész vagy, de legalább nem most kezdtél el öltözködni. - támasztotta az ajtót Adam.

- Ugye tudod, hogy nem akarok menni.

- Tudom, de nem érdekel.

- Milyen kedves vagy. Szinte árad belőled.

- Megtanítalak lazulni. Te segítettél, most én fogok. Persze csak ha még ma elkészülsz.

- Két perc.

- Jó. - sóhajtott fel, majd magamra hagyott.

Befejeztem a sminkem, majd a táskámat a vállamra vettem és kimentem a nappaliba.

- Csodás vagy. - mondta Adam, mire össze ráncoltam a homlokom.

Kinyitotta előttem az ajtót, majd kulcsra zárta. Kulcsot a táskám mélyére süllyesztettem, majd beszálltam mellé a kocsiba.

- Szóval Zoe. Mikor voltál utoljára bulizni?

- Egyszer akkor is gardedámnak mentem el. Én figyeltem rájuk, hogy épségben haza jöjjenek.

- Akkor ez az este más lesz. Most élvezni fogod és megnézed a pohár alját.

- Nem hiszem.

- Én pedig tudom. - kacsintott rám, majd az útnak szegezte a szemét.

Innentől csendben telt az út. Amikor megérkeztünk a fogalmam sincs hova, kitárta előttem az ajtót, majd szorosan mellettem jött.

- Táncolunk? - fordít maga felé Adam.

- Igen.

Az első zene mikor véget ért Adam elment valami inni valóért. Egy nagy pohárral tért vissza.

- Enyhe. - adja oda nekem.

- Ha részeg leszek akkor meg foglak verni.

- Csak ha emlékezel rá.

Már nem tudom hány kört ittam, de a lábamon alig állok meg. Adam sem józan.

- Tudod Zoe én szeretlek és akarlak. - ölelte át a derekam, majd elkezdte csókolgatni a nyakam.

- Mi tart vissza? - markoltam bele a fenekébe.

- Semmi. - csókolt meg, majd felemelt és neki nyomott a falnak - Menjünk valami sokkal nyugodtabb helyre.

- Benne vagyok. - karoltam át a kezét, hogy ne esek el.

Annak ellenére, hogy kocsival jöttünk gyalog indultunk meg. Meglepett, hogy egyszer sem akartam össze esni, sőt biztosan álltam a lábamon.

- Van itthon valaki? - kérdezem miközben neki nyomom a falnak.

- Nincs, de tetszik, hogy ennyire vad vagy.

- Tudok még vadabb is lenne. - haraptam bele a nyakába, mire felmorogott.

Karjaiba kapott, majd megindult velem a szobája felé. Közben megszabadítottuk magunkat a cipőktől. Ahogy a szobába értünk pillanatok alatt leszedtük egymásról a ruhát, majd az ágyra lökött.

10. fejezet

2014 Április 4 vasárnap

Valahogy nekem soha semmi nem jön össze. Mason csak panaszkodni tud, és most is ezt kell hallgatnom, mintha nekem nem lenne elég bajom így is.

- Tudod nekem elegem van abból, hogy soha nem tudunk beszélni, mindig csak tanulsz.

- Sajnálom, de egy hónap és érettségi.

- Tudom, én is voltam középiskolás, de több hete semmit nem beszéltünk.

- Mondom, hogy sajnálom, de mit tegyek?

- Csak néha szakadj el a gépedtől.

- Elszoktam.

- Mikor?

- Őőőőőő. - kezdtem el gondolkodni.

- Na látod.

- De nem a hajrában hagyom abba.

- Csak hetente egy nap felejtsd el, hogy iskolás vagy.

- Jó. - sóhajtottam fel mire átölelt.

Még maradt egy kicsit. Miután kikísértem bezártam az ajtót. Csináltam egy forró csokit, majd bele ereszkedtem a kádba, ami tele volt habbal. Jól esett a nyugtató meleg. Sajnos az idilli pillanat nem tartott sokáig. Telefonom tönkre tett. Amanda keresett azzal az ürüggyel, hogy állok a könyvvel. Miután megnyugtattam, hogy nem sok és kész letette a telefont és végre élvezhettem a magányt.

Jó volt a kádban áztatni magma és a semmin gondolkodni. Majd utána pörögtek az agyamba a gondolatok.

Törölközőt csavartam magamra, majd úgy mentem be a szobába. Leültem a gép elé és bele merültem a képernyőbe. Hirtelen felugrott egy ablak, Adam neve villogott rajta. Megnyomta a zöld gombot. Nem telt bele sok idő és megjelent Adam arca, a saját kamerámat, meg felhajtottam.

- Hol vagy?

- Itt. - emeltem fel a kezem.

- Nem látlak.

- Tudom. Azt akarom.

- Törölközőben vagy?

- Igen.

Kitakartam a kamerát, majd gyorsan felöltöztem. A gépem felvettem és bevittem a hálóba.

- Tudod, miközben öltöztél láttam a faladon egy érdekes képet?

- Sok van rajta.

- Igen, de mind Stella Malow könyvborító. De nem láttam egyetlen egy sem a szobádba. Szóval vagy van egy titkos szobád vagy máshol vagy mikor hívlak.

- Elmondok egy titkot. Az első.

- Gondoltam.

- Akkor minek kérdezed?

- Szeretek biztosra menni.

- Örülök neki remélem most már nyugodtam alszol.

- Szerintem fogok, de tudod miért hívtalak.

- Nem, csak egy hónap múlva lesz meg a gondolat olvasói diplomám.

- Te okos vagy.

- Kösöznöm.

- Már mint nem úgy.

- Nem csak egy féleképpen lehet az ember okos?

- De.

- Akkor nem értem.

- Kérlek segíts. Magyar fogalmazással, meg a matekkal.

- Szóval kaptam bókot, hogy segítsek?

- Igen, meg ki akarom deríteni a titkos szobádat.

- Ááá van hátsó szándék is.

- Az mindig van.

- Mi a korrepetálásnak?

- Sikeres éretségi.

- Hiszek neked.

- Nincs is választásod. - kacsintott.

- Milyen kedves.

- Szóval tanító néni mikor kezdünk?

- Mikor nincs focid?

- Minden nap. Nincs az érettségi miatt.

- Nem néztem volna ki az edzőtökből.

- Nem is ő találta ki. Anya tiltott el.

- Jól tette.

- Te aki titkol valami ne mondjon semmit.

- Szabad országban élünk.

- Kiszedem belőled.

- Sok szerencsét.

- Köszi, de megyek, mert hallom anyám lépteit.

- Szia. - integettem.

Kilépet én meg felmentem a közösségi oldalakra. Ott csak Mason volt fent. Beszéltem vele, majd eltettem magam holnapra.

9. fejezet

2013. november. 29.

Teljesen be pánikholtam. Ma van a szalagavató, de én késésben vagyok. Mint a villám úgy rohantam ki, majd bele ütköztem kettő vitatkozó emberkébe.

- Sziasztok. - vágtam közéjük.

Adtam Mason-nak egy gyorsa csókot és már mentem is tovább.

- Hova mész? - kiabálták utánam.

- Ma van a szalagavató! Az iskola meg nem arra van. - kiabált Adam.

- Csak el kell mennem valahova.

Kinyitottam a garázst ajtót, majd beszálltam a kocsiba.

- Hova mész. Próba lesz. 

- Tudom beszéltem Endre-vel, de most megyek, mert késésben vagyok.

- Szia. - törődött bele Mason, majd lassan elsétált.

- Akkor veled megyek. - ült be az anyós ülésre.

- Ha már itt vagy vegyem hasznodat. - dobtam neki a kulcsot.

Cseréltünk helyet, majd hátra nyúltam és elővettem a táskám. Lehajtottam a tükröt.

- Hova vigyelek.

- Bulgar street 50. - oda fordultam a törökhöz, majd elővettem a smink cuccom.

Megcsináltam a sminkem, majd a  kesztyű tartóból elővettem egy nagy köteg papírt. Meggyőződtem róla még egyszer, hogy nem fognak felismerni, majd vettem egy mély levegőt.

- Megérkeztünk. - törte meg szokásomat. 

- Négy perc és jövök, a motort ne kapcsold le.

- Értettem hölgyem.

Kiszálltam a kocsiból, majd a hajamat becsavartam a kalapom alá.

- Stella. - örült meg a recepciós.

- Sam örülök neked, de Amanda fent van?

- Már vár.

- Köszi.

Beszálltam a liftbe, majd a legfelső emeleti gombot nyomtam meg. Ahogy kinyílt a lift ajtó szembe találtam magam Amanda irodájával. Kopogás nélkül nyitottam be.

- Stella. - kelt fel az asztaltól, majd megölelt.

- Hoztam. - vettem elő a táskámból a papír köteget. Majd ledobtam az asztalra.

- Röviden?

- Angyal sors. Trilógia. Egy lány ki szerelmes volt meghalt, de nem is akárhogy. A vőlegénye megölte, mert csak a pénze kellet. Ez mind a középkorban történt. Majd a jelenbe angyal lesz és vigyázni kell egy drogos pasira. Pasi nem tudja, hogy csak drogos elméje jeleníti meg az angyalt vagy tényleg ott van. Majd jönnek a gyilkolások és a nem várt csavarok.

- Ez az egész?

- Nem csak az első.

- Mikor jön a többi?

- Nem tudom valamikor, van más dolgom is, de ha nem haragszol akkor én elmegyek.

- Majd hívlak. Szia.

- Szia. - intettem és mr léptem is be a liftbe.

Gyorsan kiszálltam a liftből, majd felvettem egy szemüveget és gyorsan szedtem a lábam. Néhányan oda fordultak, de én gyorsabb voltam.

- Mehetünk. - ültem be.

- Igen is, irány az iskola.

- Nem előbb a szabóhoz.

- Jó, utca ház szám?

- Robin road 50.

- Azonnal asszonyom.

Levettem a kalapot, meg a szemüveget, majd elő kerestem a smink lemosót és megszabadítottam maga a viszkető szépség szertől.

Ahogy meg érkeztünk, már szálltam is ki ott gyorsan felvettem a ruhámat, kifizettem. Felakasztottam hátra, majd vissza ültem előre.

- Hova?

- Már így is lekéstük a szalagtűző próbát szóval csak a keringőre kell bemennünk.

- Akkor?

- Ha akarsz akkor mehetünk kávézni.

- Benne vagyok.

- Tudod, hol a törzshelyem?

- Igen.

- Akkor irány oda, és én fizetek.

- Dehogy, nem hagyom.

- Ez a legkevesebb, ha már te voltál a sofőröm.

- Hidd el jobb mint a hisztis lányokat hallgatni, mert nem áll a ruhája mint gondolta.

- Köszi.

- Nem rád értettem, te azért hisztizel, mert nincs ruhád, de az jogos.

- Milyen kedves. - forgattam meg a szemem.

- Ugye. - nyomta meg a gázpedált.

Ahogy megérkeztünk, már Ian csinálta is nekem a forró csokit. Hát igen ez van akkor amikor reggel panaszkodsz, hogy semmi nem akar össze jönni, 

- Helló. - ültem le.

- Nem iskolába kellene lenned?

- De. - vontam meg a vállam.

- Mit hozhatok neked? - fordult Adam felé.

- Egy expresszó kávét.

Megkaptuk az italunkat, majd felmentünk a teraszra.

- Nem is tudtam, hogy van ilyen része a kávézónak.

- Nincs is, ez az én helyem. Ide csak én jövök fel.

- Milyen kiváltságos vagy.

- Köszönöm. Megtette a sok mosogatás az árát.

- Mosogatás?

- Igen. Ian-nak szoktam segíteni.

- Értem. - bólintott.

Beszálltunk a kocsiba, de a nevetést nem hagytuk abba.

- Ez volt idáig a legjobb próba. - törölte a szemét.

- Igen, jó volt. - fogta a hasam.

- Nem minden nap látom, hogy az osztály főnők leesik a létráról egy tujába.

- Szerintem senki.

- Ezért megérte késni.

- Persze kaptunk egy szaktanárit.

- Ugyan legyintett.

Haza vitt, majd én mentem a fodrászhoz, meg a sminkeshez.

A szalagavató meg a tánc is jól sikerült, főleg az utána lévő buli. Nem is olyan szörnyű az osztályom.