2014. február 5., szerda

17. fejezet

.:: Adam szemszöge::.
Augusztus 15. Péntek

- Jó reggel. - köszöntem anyának.
- Neked is. - tette elém a kávémat.
- Mi lesz ma?
- Jössz velem vásárolni.
- Jó. - nyögtem fel fájdalmasan.
- Több lelkesedést. Az utóbbi hónapokban nem is voltál itthon.
- Igen.
- Túlságosan elvakít a szerelem.
- Nem vakít el.
- Akkor miért van rajtad fordítva a ruha? - mutatott rám, mire lenéztem magamra.
A póló kifordítva a nadrág meg fordítva volt rajta. Gyorsan megcseréltem a ruhámat.
- Az alsógatyád is.
- Legalább kétszer fel tudom venni. - vont meg a vállam.
- Inkább hord.
- Mi?
- Memóriád is rövid. - legyintett.
- Mi van? - akadtam ki.
- Jól hallottad.
- Most azt mondtad, hogy kicsi van nekem?
- Nem te gondoltál rosszra.
Mérgembe bele vágtam a kést a vajba.
- Te gondolsz mindig rosszra.
- Te mondasz félre érthetőket.
- Te amilyen perverz vagy, még azt a kést is félre tudnád érteni.
Ahogy ránéztem elfogott a röhögés, mert ahogy ott áll és folyamatosan konyul lefelé. Ráadásuk a vaj alján és pont a közepén.
- Látod erről beszélek. - veregette meg a vállam.
Reggeli további része viszonylag nyugodtam telt. Már amennyire nyugis lehet nálunk egy reggel.
- Én vezetek. - vettem le anyától a kulcsot.
- Azt sem tudod hova kell menni.
- Majd meg mondod. - vontam meg a vállam, majd beszálltam.
Anya szem forgatva ült be a kocsiba, majd meg adta az úti célt.
A városközpontban kötöttünk ki. Számolni nem tudtam, hány boltba rángatott be. A kezem már nem éreztem a sok szatyortól aminek a számát nem lehet meghatározni.
- Menjünk már haza. - nyögtem.
- Már van pár bolt.
- Jó, de én elviszem a szatyrokat a kocsiba.
- Ott leszek. - mutatott egy számomra halálos boltra. Csak a cipő boltot ne!
Egyet előre léptem kettőt hátra azzal az indokkal, hogy mire én kiérek a kocsihoz addigra ő talál cipőt magának. Naiv voltam.
- Ez vagy ez legyen? - mutatott fel két cipőt
Egy óra alatt végre talált egy cipőt, ami tetszik neki. Nem az a kettő amit felmutatott hanem kb a századik ami a kezébe került, de előtte meg négyszer mondta, hogy nem teszik neki.
Sötét volt mire végeztünk. Ahogy beszálltunk a kocsiba ráléptem a gázpedálra és szlalomoztam a kocsik között, hogy minél előbb haza érjek.
Ahogy haza értünk én leültem a Tv elé és a csatornák között válogattam. Végül a híradónál álltam meg.
- Kedves nézőink szomorú hírt kell közölnöm önökkel. Fiatal és tehetségen írónőnk. Stella Malow ma öngyilkos lett. Megtaláltuk a levelét, miben elnézést kér a rajongóitól, de nem bírta tovább a földi életet. Még egy könyv hamarosan meg fog jelenni. Állítólag az életéről.
Azonnal a telefonomért nyúltam, és tárcsáztam az írónőt, de nem vette fel.

1 megjegyzés: