2014. február 14., péntek

20. fejezet /Epilógus/

.:: Zoe Szemszöge ::.
Augusztus 19. Vasárnap

Leléptem a gépről, majd a csomagok felé vettem az irányt. Azért jöttem haza ma, mert holnap lesz a temetésem. Vagy is Stella Malow-ot. Felvettem a csomagokat, meg Molly szállítóját. Kiengedtem, majd a csomagokat magam után húztam.
Adam ott várt az ajtóba. Szó nélkül vette el a bőröndöket, majd betette a kocsi hátuljába.
Kinyitotta nekem a kocsi ajtót, Molly-t hátul ült le. Beszállt a vezetői ülésbe, de nem indította a kocsit.
- Tudod míg oda voltál gondolkodtam és be látom, hogy igazad volt azzal kapcsolatba, hogy miért akarsz kilépni. Megértem és ezt a részét el is fogadom, de azt nem értem, hogy miért az utolsó pillanatban akartad elmondani?
- Az nap reggel kaptam egy hívást, hogy be kell mennem, mert nyári dedikálási turnét szerveznek nekem. A szerződésben benne volt, hogy csak a könyv megjelenésnél van dedikálás. Meg interjúkra akartak elrángatni, meg a nagy leleplezésemet tervezték. Így beállítottam magam öngyilkosnak reggel, majd hívtam a repteret és lefoglaltam az első jegyet, ami szólt valami tenger partos helyre. Nem találtalak otthon így írtam email, meg küldtem sms-t. 
- Miért nem vártál meg amíg haza érek?
- Kerestelek telefonom, sehogy nem értelek el.
- Ha nem megyek el anyával.
- Akkor hamarabb tudod meg, de úgy is panaszkodott neked, hogy soha nem vagy vele. Lehet, hogy felnőttél, de akkor is a pici fia maradsz. 
- Egy napot tudott kibírt volna nélkülem.
- Változtatni nem tudok.
- Lehet, de ez nem volt szép tőled.
- Tudom, és sajnálom is. - sóhajtottam fel.
- Milyen volt Bora Bora?
- Nagyon jó, élveztem, csak valami hiányzott.
- Mi? - fordult felém kíváncsian.
- Egy személy. - fordultam felé teljesen.
- Meddig lehet a parkolóban várni?
- Azt hiszem egy órát.
- Azt pont elég. - húzott bele az ölébe. 
Az ajkaim régi ismerősként köszöntötte az övét. A nyelve szinte szétfeszítette az ajkaim. Mentolos volt, mikor én is átcsúsztattam a nyelvem a szájába. Bele markolt a fenekembe, én meg a haját húztam.
- Menjünk hozzám. - haraptam bele a fülébe.
- Nem biztos, hogy bírok addig várni.
- Kénytelen leszel. - szálltam ki az öléből.
Indította a kocsit, majd meg sem állt a házamig. Ott nem szenvedett a kipakolással azonnal a háló felé vettük az irányt.

- Egyszer el kellene menni valahova messze LA-től. - kezdtem le piszkálni a haját.
- Hogy? - támaszkodott a könyökére, majd rám nézett.
- Mit hogy? Felszállunk egy gépre. - fogtam magam elé a paplant. 
- Tudod te mennyi egy jegy?
- Tudom, de milliomosnak mondhatom magam.
- Hogy Stella-t kinyírtad.
- Egy sikeres halott író, még többet ér. Amúgy meg a végrendeletébe meg vagyok jelölve közeli hozzá tartozónak, így minden az enyém. Ami idáig is az enyém volt.
- Le sem tagadhatod, hogy közgazdászatot tanultál.
- Köszönöm. - ülte fel, miközben magam elé szorítottam a paplant.
Felvettem a földről a pólóját, majd átbújtattam a fejem. A fenekem éppen, hogy takarta. 
- Tudod min gondolkoztam? - kérdezte mire megráztam a fejem - A temetésen mi lesz eltemetve.
- A szőke paróka, meg a napszemüveg készlet, sőt egy-egy példány az össze kötetéből.
- Érdekes. - simogatta a borostáját.
Felvette a földről a bokszerjét, majd bele lépet és a farmerjába. Én a szekrényhez mentem kerestem tiszta fehérneműt, meg egy kényelmes ruhát.
Bementem a fürdőbe, majd gyorsan felöltöztem. Mire végeztem Adam benyitott. Oda jött mellém, majd a tükörbe kezdte el igazítani a haját. Én csak felkötöttem.

Temetés:

- Tudod mi a vicc az egészbe? - kérdeztem Adam-tól miközben kiléptem a kocsiból.
- Nem, de kíváncsi vagyok rá.
- Pontosan három éve ezen a napon adta ki az első könyvét, amely gyorsan az érre tört.
- Direkt választottad?
- Igen. Elég volt három évet élnie.
Mivel zárt körű volt a temetés, meg senkinek nem lett mondva, hogy mikor így csak ketten voltunk, plusz mínusz aki itt dolgozott.
- Viszlát Stella, jó volt mögéd bújni. - dobtam egy virágok a koporsóra.

Stella Malow
2011-2014
,,Siker örök"

2014. február 13., csütörtök

19. fejezet

.:: Zoe szemszöge ::.
Augusztus 18. Hétfő

Annyira más ez a hely, meg érte ide jönni, túl sok minden hagytam hátra, de kell már a pihenés. Végre egyedül vagyok nem kell semmivel foglalkoznom. Szemét vagyok, hogy csak így eltűntem, de azt a szakítást már mindig nem hevertem ki.
- Hölgyem? - jött oda egy pincér.
- Szokásos koktélokat. - néztem ki a szemüvegem alól.
- Mindjárt hozom.
Visszadőltem a napágyra, majd élveztem a pihenést. 
Ki akartam magam írni az írói szakmából. Azzal, hogy öngyilkosnak állítottam be magam megszabadultam egy kicsit a gondjaimtól. De főleg a szakítástól akarok megszabadulni, az nyomja még mindig a lelkem.
" - Szia. - tárta ki az ajtót Mason.
- Helló. - motyogtam.
- Valami van? - invitált beljebb, mire helyet foglaltam a kanapén.
- Igen.
- Mi?
Nem válaszoltam rá. Leültem a kanapéra, majd vártam az isteni szikrát.
- Zoe szólalj már meg.
- Szakítok.
- Miért? Talán a te olyan jó barátod mindent össze hordott rólam, hogy csak megfektessen.
- Te is csak azt akarod. - álltam fel.
- Honnan szeded ezt a hülyeséget? 
- Minden nap bepróbálkoztál, szerinted nem jövök rá.
- Tudod mit igazad van, csak meg akartalak dugni, de lehetetlen volt. Más csajok azonnal megengedték, hogy bugyijukba nyúljak. 
- Még én érzem magam szarul, mert szakítani akarok. Most már nem. Minden jött ment kurvával megcsaltál.
- Te meg nagy ívről szartál a fejemre.
- Igazad van tegyem tönkre a jövőmet, hogy neked legyen jobb. Hogy megdugj aztán otthagyj.
- Bezzeg azzal a paraszttal tudtál lenni.
- Igen, mert ő nem megdugni akart.
- Persze csak szerinted.
- Mit tudsz te róla?
- Mindent.
- A francokat semmit sem tudsz róla.
Megindultam az ajtó felé, mire az utam állta.
- Ki ne mert menni . - emelte fel a hangját.
- Mert akkor mi lesz?
- Senki nem szakíthat velem.

- Nem vagyok senki. - kerültem ki, majd bevágtam magam után az ajtót mielőtt bármit is mondani tudott volna."
Meghozták a két koktélt. Letettem egyet Molly elé, majd a sajátomat meg a kezembe vettem. A gépet elővettem a táskából, majd megnyitottam az e-mailt.
Nem lepett meg, hogy volt egy olvasatlan üzenetem.
Adam: Mikor szándékozol jönni, hogy beszélgessünk erről a maga tartás módról
Minden nap megkapom pontosan ezt a levelet, és mindig ugyan az a válaszom.
Én: Majd.
Adam: Most már mond meg mikor jössz vissza.
Én:Pár nap.
Adam: Konkrétabban.
Én: Holnapra otthon vagyok.
Adam: Mikor jön meg a géped?
Én: Este.
Adam: Ott leszek.
Én: Ne gyere ki!!!!
Adam: Sajnálom.
Én: Adam!!!!!!
Adam: Igen úgy hívnak, és igen a barátod vagyok, aki ki fog menni érted és igen jelenetet fogok csapni.
Én: Jó átteszem a repülőjegyet.
Adam: Elterjesztem, hogy Stella Malow él.
Én: Nem teheted meg.
Adam: De ha nem vagy hajlandó velem beszélni.
Én: Csak ne a reptér közepén.
Adam: Akkor a kocsiba. Akár hol, de kíváncsi vagyok a kifogásodra.
Én: Nincs kifogásom. Mondtam, hogy ki akartam kapcsolódni. Ennyi az egész
Adam: Valami jobbat is kitalálhatnál. Mondjuk valamilyen pasival ott találkozol.
Én: Olyannak ismersz?
Adam: Már nem tudom milyennek ismerlek.
Én: Elmentem hozzátok. Nem voltatok otthon, így elküldtem egy e-mailt amiben leírtam amit mondani akartam. Nem tehetek róla, hogy csak négy nap után nyitottad meg.
Adam: Igaz az én hibám. Azt hallottam, hogy öngyilkos vagy, nem az e-amiljaimat nézegettem, telefont sem vetted fel. Lehetetlen volt elérni téged.
Én: Igen nem akartam, hogy bárki is keressen.
Adam: Nem értem, hogy ez mire volt jó.
Én: Holnap minden elmondok.
Adam: Miért nem írod le?
Én: Könnyebb szóban elmagyarázni.
Adam: További jó pihenést. Érted megyek.
Én: Jó és köszönök mindent. 

2014. február 12., szerda

18. fejezet

.:: Adam szemszöge ::.
Augusztus 15. Péntek

Idegesen nyomkodtam a telefont. Nem tudom, hogy mi tévő legye.
- Adam. - szorította meg anya a vállam. - Jól hallottam?
- Igen.
Összeestem a padlón a telefon kicsúszott a kezemből. Nem értetem, hogy miért csinálta. Nem volt egyetlen egy utaló jel, hogy elege volt az életből. A pólómmal törölgettem a szemem. Neki döntöttem a hátam a kanapénak, és próbáltam értelmet keresni.
Folyamatos zaklatások a kiadójától, hogy írja a könyveket.
Rajongók dedikálást akartak.
Meg akarták ismerni az igazi arcát.
Richard és Iza.

ˇ~ Négy Nap Múlva ~ˇ

Viszonylag megnyugodtam. Még mindig élő hulla módjára mászkáló, de pár falat le megy a torkomon.
Ma határoztam el, hogy végre kikacsolom egy kicsit az agyam. Bekapcsoltam a gépet, majd vártam, hogy életre kelljen. Ahogy felugrott az internet, azonnal az e-mailre kattintottam.
Címzett: Adam
Feladó: Zoe.
Cím: FONTOS!!!
dátum: 2014. Augusztus 15
Kedves Adam
Voltam nálatok, hogy megmondjam neked, hogy ne higgy a híreknek, mert hazudnak. Minden arra megy ki, hogy kilépjek az írói világból. Szólni akartam, hogy hova megyek, de nem találtalak othon.
Megviselt a szakítás, még midig. Az amiket a fejemhez vágott, még mindig fájnak. Folyamatosan a mondatokat hallom viszont a fülembe.
Telefonom folyamatosan csörög, hogy írjak.
Elegem lett, így elmegyek egy kis időre.
Itt megtalálsz máshol nem.
~Z

Ahogy elolvastam a levelet melegebb éghajlatra küldtem az anyját és őt is. Még poénnak is rossz amit velem csinált most.
Asszem lesz mit megbeszélnünk, ha haza tolja a seggét.

2014. február 5., szerda

17. fejezet

.:: Adam szemszöge::.
Augusztus 15. Péntek

- Jó reggel. - köszöntem anyának.
- Neked is. - tette elém a kávémat.
- Mi lesz ma?
- Jössz velem vásárolni.
- Jó. - nyögtem fel fájdalmasan.
- Több lelkesedést. Az utóbbi hónapokban nem is voltál itthon.
- Igen.
- Túlságosan elvakít a szerelem.
- Nem vakít el.
- Akkor miért van rajtad fordítva a ruha? - mutatott rám, mire lenéztem magamra.
A póló kifordítva a nadrág meg fordítva volt rajta. Gyorsan megcseréltem a ruhámat.
- Az alsógatyád is.
- Legalább kétszer fel tudom venni. - vont meg a vállam.
- Inkább hord.
- Mi?
- Memóriád is rövid. - legyintett.
- Mi van? - akadtam ki.
- Jól hallottad.
- Most azt mondtad, hogy kicsi van nekem?
- Nem te gondoltál rosszra.
Mérgembe bele vágtam a kést a vajba.
- Te gondolsz mindig rosszra.
- Te mondasz félre érthetőket.
- Te amilyen perverz vagy, még azt a kést is félre tudnád érteni.
Ahogy ránéztem elfogott a röhögés, mert ahogy ott áll és folyamatosan konyul lefelé. Ráadásuk a vaj alján és pont a közepén.
- Látod erről beszélek. - veregette meg a vállam.
Reggeli további része viszonylag nyugodtam telt. Már amennyire nyugis lehet nálunk egy reggel.
- Én vezetek. - vettem le anyától a kulcsot.
- Azt sem tudod hova kell menni.
- Majd meg mondod. - vontam meg a vállam, majd beszálltam.
Anya szem forgatva ült be a kocsiba, majd meg adta az úti célt.
A városközpontban kötöttünk ki. Számolni nem tudtam, hány boltba rángatott be. A kezem már nem éreztem a sok szatyortól aminek a számát nem lehet meghatározni.
- Menjünk már haza. - nyögtem.
- Már van pár bolt.
- Jó, de én elviszem a szatyrokat a kocsiba.
- Ott leszek. - mutatott egy számomra halálos boltra. Csak a cipő boltot ne!
Egyet előre léptem kettőt hátra azzal az indokkal, hogy mire én kiérek a kocsihoz addigra ő talál cipőt magának. Naiv voltam.
- Ez vagy ez legyen? - mutatott fel két cipőt
Egy óra alatt végre talált egy cipőt, ami tetszik neki. Nem az a kettő amit felmutatott hanem kb a századik ami a kezébe került, de előtte meg négyszer mondta, hogy nem teszik neki.
Sötét volt mire végeztünk. Ahogy beszálltunk a kocsiba ráléptem a gázpedálra és szlalomoztam a kocsik között, hogy minél előbb haza érjek.
Ahogy haza értünk én leültem a Tv elé és a csatornák között válogattam. Végül a híradónál álltam meg.
- Kedves nézőink szomorú hírt kell közölnöm önökkel. Fiatal és tehetségen írónőnk. Stella Malow ma öngyilkos lett. Megtaláltuk a levelét, miben elnézést kér a rajongóitól, de nem bírta tovább a földi életet. Még egy könyv hamarosan meg fog jelenni. Állítólag az életéről.
Azonnal a telefonomért nyúltam, és tárcsáztam az írónőt, de nem vette fel.

2014. február 2., vasárnap

16. fejezet

.:: Adam szemszöge ::.
Június 16. hétfő

- Csak ha haza mehetek.
- Megzsarolásból ötös vagy.
- Köszönöm. 
Kikísértem a szobából. Kinyitottam előtte a kocsi ajtót. Míg Molly beült hátra küldtem anyának egy sms-t, hogy estére haza érek. Az út alatt nem szólalta meg. Leparkoltam a kapu feljáróra, majd azonnal kiszálltam és kinyitottam előtte az ajtót.
- Nem szabadulok meg tőled? - fordult felém.
- Innentől soha. - karoltam át a derekát, majd így nyitottam ki az ajtót. Miközben bementünk végig fogtam a derekát.
Elvettem tőle a kulcsot, majd bezártam az ajtót. Még megfordultam eltűnt a szemem elől. 
- ZOE. - kiáltottam, de választ nem kaptam.
A földszintem nem találtam, fent az emeleti szobájába meg csak a ruhái voltak. Bekopogtam a fürdőbe, de ott sem találtam meg. Kimentem a folyosóra és lenyomta a kilincset a szembe szobáit. Akár mikor voltam itt mindig zárva volt, de most nem.
- Holnapra kész lesz. - halottam Zoe hangját.
Beléptem és jobban körülnéztem. Volt bent egy hatalmas fehér tábla pont mint a könyveibe. Falán hatalmas térkép van. Vele szemben lévő falon meg könyvborítók sorakoznak. 
- Most leteszem, majd hívlak. - fordult felém.
A szobában volt bent egy fekete bőr kanapé a könyv borítok alatt. Szembe vele dohányzó asztal rajta rengeted papír. Közelebbről megnézve a könyvek első vázlata. A térképes fal alatt egy nagy asztal azon is úsznak a papírok. Az ajtóval szembe egy hatalmas íróasztal. Rajta csak egyetlen egy gép. Az asztal mellett van egy gurulós szék. Zoe abban ül és figyeli minden mozdulatom. Az ajtó mellett két oldalt össze-vissza polcok. Ferdén voltak egyesnek is. Valamelyiken könyv volt másikakon díj.
- Miért kaptál díjat?
- Legfordulatosabb történet, legromantikusabb pillanat, legtragikusabb vég, legviccesebb pillanatok és a leggyorsabban az élre törő sorozta meg. Meg van egy legfanatikusabb rajongónak járó díj, de azt nem az íráshoz van köze, csak van egy könyv amit szeretek és nyertem egy versenyt.
- Melyik könyv?
- Richard Castle.
- Azok is jók, bár én Stella Malow párit vagyok. - ültem le a kanapéra.
Kikapcsolta a gépet, majd a kislámpát is lekapcsolta és oda ült mellém.
- Miért lett barna a fal.
- Vöröst és lilát akartam, de nem sikerült a színkeverés. De így sokkal jobb.
- Mennyi időt töltesz itt? - húztam bele a lábát az ölembe.
- Aludni nem itt szokta. - nevetett, azzal az angyali kacagásával. 
Felhúztam, majd vissza mentünk a szobájába. Idáig fel sem tűnt, hogy egy hálóing van rajta. 

2014. február 1., szombat

15. fejezet

.:: Adam szemszöge ::.
Június 16. hétfő

Zoe megpróbált megszökni, de mikor felkaptam a vállamra és úgy vittem vissza fel.
- Tegyél le. - ütögette a hátam.
- Soha. - léptem be a szobámba, majd visszatettem az ágyra, majd neki támaszkodtam az ajtónak.
- Utállak, miattad szakítottam. - fordult el tőlem.
- Mond el, hogy miért és haza mehetsz.
- Hazug dög vagy. - vágta hozzám a párnát.
- Miért? - dobtam el az egyik sarokba.
- Itt hitegettél, hogy jelentek neked valamit.
- Mert igaz is.
- Akkor miért látom azt, hogy miután elmentem jött ide valaki. Fényképpel is bizonyíthatom.
- Itthon sem voltam. - emeltem fel védekezően a kezem.
- Még jobb te mentél ahhoz a kurvához.
- Nincs semmilyen kurva a képbe. Egyetlen egyszer sem hazudtam neked. - túrtam bele idegesen a hajamba.
- Hirtelen a semmiből velem foglalkoztál, még Richard-dal is össze vesztél.
- Mert szeretlek, de te nem veszed észre.
- Igen? Te meg azt nem veszed észre, hogy én is szeretlek.
Szemben álltunk egymással. Szaggatottan vette a levegőt. Figyeltem az arcát, már nyomat sem volt annak, hogy sírt. Még egy kicsit csillogott a szeme, de nem a könnyektől. Az arcáról semmit nem lehetett leolvasni. Váratlan pillanatban nekem dőlt, mire szorosan karjaimba zártam. A fejét mellkasomba fúrta bele én meg figyeltem az apró segítőmet. Várhattam volna akkor sem alakult volna ennél jobban.
- Senki nem volt nálam. Senkivel nem foglalkoztam, csak vele.
- Akkor miért kaptam egy képet amin kinyitod az ajtót és megcsókolsz egy szőkét?
- Megnézhetem?
Vonakodva adta oda a telefonját, én meg megnéztem a képet. Kb. három éve lehetett szőke csajom. Barnákat preferálom.
- Több mint három éves, és azt is tudom, hogy ki küldte.
- Ki? - emelte rám a tekintetét.
- Richard-nak van meg ez a kép. Szóval vagy ő vagy a csaja.
- Iza. - motyogta.
- Nem tudhatod. - csókoltam bele a hajába.
- Most már haza mehetek? - lépett el tőlem.
- Los Angeles éjfélkor veszélyes. Szóval sajnálom, de meg kell szegnem a szavam.
- Te szemét senkiházi. - kezdett le verni egy párnával.
Nevettem a szitkozódásán. Tudom, hogy megbocsátott. 
- Elfáradtál már? - fogtam meg a kezét.
- Nem, hazug.
- Jó ebben igazad van, de csak ebben. - mutattam fel az ujjam.
- Utállak. - fonta össze a kezét a melle alatt.
- Dehogy utálsz. - szorítottam magamhoz.
- De ilyenkor igen.
- De amúgy nem. Sőt szeretsz. - kacsintottam - Most már az enyém vagy. Soha nem engedlek el.
- Nem vagyok tárgy, hogy birtokol. - morogta.
- Nem te megfizethetetlen vagy és csak az enyém. - löktem arrébb a haját - Legyél a barátnőm. - suttogtam a fülébe, majd végig csókoltam a válla vonalán - Kérlek. - nyöszörögtem, majd a derekára csúsztattam a kezem és még közelebb húztam magamhoz - Bármit meg adok egyetlen aprócska szóért.

2014. január 28., kedd

14. fejezet

.:: Adam szemszöge ::.
Június 15. vasárnap

Már este felé járt, mire haza értem. Az út közben voltam a fiúknál. Ott csak Tv előtt FIFA-ztunk.
- Már azt hittem, hogy haza sem jössz. - fogadott anya az ajtóba.
- Voltam a többieknél, mert Zoe kitette a szűrőm.
- Nem csodálom. - akart elmenni.
- Mi az, hogy nem csodálod? - akadtam ki.
- Tudom, hogy nincs annyi eszed, de azt a keveset használd egy kicsit, de ne csak arra, hogy mit kellene enni, de...
- Most azt mondtad, hogy hülye vagyok? - tátottam el a számat.
- Nem, hanem te saját magad. - veregette meg a vállam.
- De nem értem mi közi van ahhoz, hogy Zoe kitett.
- Nem olyan rég, szinte sírtál a vállamon, hogy nem vesz észre, mert barátja van.
- Igen és? - ráncoltam a homlokom.
- Reménytelen vagy. - legyintettem majd ott hagyott.
Ráncoltam a szemöldököm majd megvontam a vállam.
- Elmentem.
- Nem tudsz itthon ülni a seggeden?
- Nem. - léptem le a cipőmbe.
- Hova mész egyáltalán?
- Csak sétálni. - vontam meg a vállam.
- Próbálj meg még ma haza érni.
- Jó. - csuktam be az ajtót.
Felhúztam a kapucnimat a fejemre, majd irány nélkül megindultam. Hirtelen felkaptam a fejem mikor hallottam, hogy valaki szipog. Vissza fordultam és megláttam egy ismerős alakot.
- Molly. - szóltam neki, mire visszafordult, majd farok csóválva oda jött mellém. Odaült mellém, megvakartam a fejét. Oda sétáltam a gazdájához, majd szorosan magamhoz öleltem. Ütögette a mellkason, de engedjem el. Nem foglalkoztam vele a derekánál fogva egy kicsit meg emeltem, majd kis lépésekkel megindultam haza. Molly jött mellettünk. Az út felénél fel adta az ütögetés inkább csak a nyakamba szipogott.
Otthon a lábammal kopogtam, mire anya először vörös fejjel nyitott ajtót, majd mikor meglátott nem szólt semmit. 
- Kutya kint marad. - mutatott a lábam mellett ülő jószágra.
- Szobatiszta. - léptem be mellettem meg azonnal belógott.
Felmentünk a szobámba, majd leültettem az ágyra, én meg elé guggoltam.
- Mi a baj? - fogtam meg a kezét.
- Utállak. - mondta könnyes szemmel.
Megdöbbentem, ahogy mondta. Szíven ütött a szava.
- Miért? - suttogtam.
- Hazudtál nekem. - vette ki a kezét az enyém közöl.
- Soha nem hazudtam neked.
- Már nem tudom, kinek higgyek.
- Nekem. - fogtam meg a kezét újra, de most is kihúzta - Kérlek. - könyörögtem neki.
Megrázta a fejét, majd fel állt és megindult az ajtó felé.
- Nem tudom mit vétettem, de nem foglak ilyen állapotban magadra hagyni.
- Nem maradok. - fonta össze a kezét a mellkasa előtt.
- Akkor megyek veled. - álltam az útjába.
- Egyedül szeretnék lenni.
- Jó, itt a szobám. - mutattam rá - Én kimegyek, majd ha akarsz valamit akkor szólsz.
Megfogtam magam és kimentem.