.:: Zoe szemszöge ::.
2013.09.28
Ahogy Adam előre ment én fel mentem a lelátóra. Elégé kényelmetlenek volt a székek. Hisz Los Angeles külvárosában vagyunk. Nem a centrumba. Főleg nem a VIP részlegbe. Molly is fel ült az egyik székre és onnan figyelte a focistákat. Rajtunk kívül volt még hét lány volt. Vagy a fiúk barátjai vagy csak nyáladzani jöttek ki. De hattal nem is volt bajom. De a hetedik. Bár ne venne észre. De a vörös haj rikít.
- Szia Zoe, rég hallottam rólad akármit is. - ült le mellém. Iza.
Iza: ez egy nagyon nagyon nagyon nagyon és ha nem mondtam volna nagyon hosszú történet. Az egész úgy kezdődött, hogy oda költöztek a szomszédba. Ezzel nincs semmi baj. Van egy ikertestvére, Justin. Vele is jóba voltam, de legjobban Iza-val. Az unoka testvéremmel, Jade is össze barátkoztak. Talán sokkal jobb barátságba voltak ők ketten mint velem. Teltek a hetek hónapok minden jó volt. Szép volt, de egyszer becsap a ménkő. Egy pasi formájában. De nem ám csak egy hanem azonnal kettő. Jade beleszeretett egy külföldi csere diákba. Iza meg Richard-ba.
Valameddig tűrtem, hogy ha kiakarok otthonról szabadulni és Iza-val mennék sétálni, valahogy egyedül maradok, mert ő Richard házába, ágyába köt ki. Elején Jade az én pártom fogta, de most már át állt Iza oldalára. Meg a szerelemre. Szerintük nem értem meg őket. Pedig mindig is megértettem, de ha az embernek nincsenek rajta kívül barátai akkor fogadja el, hogy leszarják a fejüket. Ott lett elegem. Viszonylag békében váltunk el. Egymást oltottuk és elégé csúnya dolgokat terjesztettünk egymásról. Ennek vagy hat hónapja, vagy több. Nem számolom. De az tudom, hogy amikor a vita ment aznap találkoztam Ian-nal és tudtam meg, hogy az a legjobb ha nem csaj barátai vannak az embernek hanem pasi, sőt férfi azokkal sokkal jobban lehet beszélgetni. Talán nem koppintják le az ember kezéről a kiszemeltet. Félre értés ne essék, nem Richard volt a kiszemelt, hanem egy volt osztálytársunk, csak Iza magába bolondította.
- Hát ezt nem csodálom, mert csak az urad létezik számodra.
- Nem értem mi bajod vele?
- Négy éven keresztül én voltam a szívatása célkeresztjébe. Elvette tőlem a barátaim.
- Soha nem tenne ilyet.
- Pedig megtette. Sőt téged is kihasznál, megcsalt nem is egyszer.
- Egyetlen egyszer sem csalt meg.
- Még te sem hiszed el.
- De. - vágta rá azonnal.
- Ennyire nem lehetsz szerelmes.
- Csak ismerem.
- Én régebb óta tudom, hogy milyen vagy.
- Egyikünket sem ismered.
- Hidd el igen.
- Soha nem fogsz megismerni. - emelte fel a hangját, majd elsétált.
Hiányzott a régi Iza. Valahogy egy év annyit változott amennyit csak lehet. Hazudik mint a vízfolyás, kiszökik otthonról Richard minden szavára ugrik.
Fiúk fociztak én meg egyedül ültem, Molly feje a térdemen volt és a fülét vakartam.
Kivettem a laptopot, majd megnyitottam az internetet. Szerencsére volt wifi így szabadon tudtam a neten böngészni. Kaptam egy levelet anyától, hogy mehetek a cuccaimért. Sikerült kiköltöznöm úgy ahogy.
"- Jó reggelt. - mosolyogtam mint egy örült fogoly, akit most engednek szabad lábra. Várjunk szinte ugyan az. Talán annyi a különbség, hogy a börtönbe vannak lakó társak akivel együtt vagy, és nem fogsz megbolondulni a magánytól.
- Mi ez a jó kedv?
- 18 éves vagyok.
- És?
- Megyek el.
- Hova iskolába?
- Nem.
- Akkor?
- 18 éves vagyok, most már elköltözhetek és meg is teszem.
- Szóval itt hagy minket a döggel.
- Nem viszem magammal.
- Helyes mehetsz is.
- Oké. sziasztok.
A cuccaim már átvittem az új házba. Nem volt itt már semmi csak Molly meg én. Az új ház nem nagy, de nekem elég. Egy nappali, konyha étkező. Plusz az emelten két szoba meg hozzá fürdő.
De a legjobb benne, hogy most már közelebb lakok a város központhoz. "
Megírtam a választ, majd megtudakoltam tőle, hogy mikor lesz otthon. Miközben figyeltem a focit a gondolataim egy álom világba jártak.
- Z jössz. - kiabált oda Adam.
- Persze. - csuktam össze a gépet, majd leballagtam a lépcsőn és mellette teremtem a hűséges kedvencemmel - Többiek? - kérdeztem miközben folyamatosan figyeltem.
- Elmentek, vagy bent vannak.
- Rendben. - sóhajtottam.
- A lábadra állhatnál. Megmutathatnád, hogy mire is vagy képes.
- Egyszer talán.
- Nők. - forgatta a szemét.
- Pasik. - vágtam vissza.
- Megmutathatnád neki azt a oldaladat, amit én is ismerlek.
- Minek?
- Hogy ne legyél a célkeresztbe.
- Nem lehetne másról beszélünk?
- Ha szeretnéd.
Végre abba hagyta a témát. Nem kellett hallgatnom, hogy milyen balfasz vagyok, mert titkolódzok. Amúgy is ha én valamit titokban akarok tartani, akkor titokba is fogom, ha tetszek neki ha nem.
- Én erre megyek. - mutattam az ellenkező irányba.
- Nem ebben az utcában laksz?
- Nem. - fordultam az irányba.
- Legalább nem kell kerülnöm. - vonta meg a vállát, majd követett.
- Tényleg te is ebben az utcában laksz. - csaptam meg egy kicsit a fejem.
- Gratulálok. - veregette meg a vállam.
- Amúgy hogy-hogy elköltöztetek?
- Mert betöltöttem a 18-at.
- Hogy van összefüggésebe.
- Úgy, hogy egyedül vagyok, nem jött velem csak Molly.
- Egyedül élsz tiszta király. Mit csináltál az első nap? Vad bulit tartottál? Részegre ittad magad?
- Nem.
- Akkor?
- Kipakoltam, majd engedtem egy kád vizet és olvastam.
- Semmi buli?
- Semmi.
- Én ha elköltöznék az első dolgom lenne, hogy részegre magam, és valahol egy árok partba ébredek fel.
- Én nem vagyok ilyen.
- Nem hiszel, hogy egyedül voltál végig egy házba.
- Igaz át jött Mason.
- Milyen lovagod van?
- Nem lovag csak a pasim. Bejössz?
- Ezer örömmel, de túl sok lányos dolog akkor inkább nem megyek be.
- Olyannak ismersz, aki szereti a csajos dolgokat.
- Nem de okozol még meglepetéseket.
- Még fogok is. - kacsintottam is.
- Azért szólj előre. - lépett ki a cipőjéből.
- Akkor, hol marad a meglepi.
- Majd tettem.
Maradt még egészen estig. Végig beszéltünk, hiányzott már a régi barátom.
