8. fejezet

2013. november. 22

Békésen sétáltam haza felé az nem éppen kihalt utcán. Az egyik fülembe halkan szólt a zene, és a szeme a járdára szegetem, hogy kikerüljem a boldog ugrándozó kisiskolásokat.

- Zoe. - jött Adam teljesen zaklatottan.

- Igen. - álltam meg.

- Bajban vagyok. - lihegte.

- Milyen bajba?

- Sarah lába eltört.

- Nem értem, mi közöm van ahhoz, hogy a keringőnél a partnered lába eltört.

- Te tanultál táncolni?

- Igen, latin táncot nem Angol keringőt.

- Kérlek.

- Lehetetlenség egy hét alatt megtanulni.

- Kérlek. - esett térdre - Mondj igent.

- Nem. - ráztam meg a fejem.

- Megkérte a kezed és csak így lepattintod? Nem tanultál illemet kis hölgy. - mondta egy öreg néni aki elhaladt mellettünk.

- Nem kérte meg a kezem. - keltem a saját védelmemre.

- Akkor is könyörög neki, hogy tudsz neki nemet mondani?

- Így? - tártam szét a kezem.

- Kérlek. - kontrázott rá Adam.

- Mondj már igent az isten szerelmére.

- Jó csak hagyatok békén.

- Köszönöm.

Abban a pillanatban ahogy kimondta felugrott, majd felkapott és megforgatott a levegőbe. Majd kaptam az arcomra egy nyálas puszit.

- Fújj. - töröltem bele a vállába az arcom.

- Régen nem volt baj. - röhögött.

- Az már régen volt. Kb óvodás lehettem. - indultam meg haza.

- Hova mész? - fogta meg a kezem.

- Haza?

- Próba lesz.

- Ne már. - kezdtem el hisztizni.

- Sajnálom. - vette le a táskám, majd jött mellettem.

A torna terembe több mint 40-an voltak. Nem is tudtam, hogy ennyien vagyunk az évfolyamon.

- Végre megjöttél. - sóhajtott fel a tánctanár.

- Endre? - csodálkoztam.

- Őzike? - ölelt meg.

- Ne hívj így.

- Pedig jó állt az.

- Még egyszer fel nem húzom. - nevettem a régi emlékeken.

- Szóval te leszel botláb párja.

- Igen, galád módon rávett.

- Hé, mi az, hogy botláb? - akadt ki Adam.

- Az igazság. - vontuk meg egyszerre a lábunkat.

- Adam menj oda Susan-hoz. Neki ma nem jött a párja. Táncoljátok le addig én megtanítom Z-nek.

- Király. - morogtam.

Adam elment tőle, majd oda állt, mire felcsendült a zene mindenki a legjobb tudása szerint próbált táncolni.

- Van időd bent maradni? - kérdezte Endre.

- Igen.

- Akkor botláb maradsz te is?

- Igen, ha nem hívsz még egyszer így.

- Jó akkor őzike és bo... Pompadour.

- Ez most hogy jött?

- Mindegy csak táncoljatok. - kezdett el tapsolni, majd nem sokkal utána betette a zenét is.

- Egyre jobb. Mára ennyi elég sokat segített rajtad botláb.

- Soha nem fog le szokni róla?

- Nem. Négy éve hív őzikének.

- Szabad tudnom miért?

- Mert össze beszéltünk a többiekkel, hogy mindenki felvesz valamit a fejére. Volt ott róka fül, meg béna kalap én meg agancsot vettem a fejemre. Így lettem őzike.

7. fejezet

.:: Zoe szemszöge ::.

2013.09.28

Ahogy Adam előre ment én fel mentem a lelátóra. Elégé kényelmetlenek volt a székek. Hisz Los Angeles külvárosában vagyunk. Nem a centrumba. Főleg nem a VIP részlegbe. Molly is fel ült az egyik székre és onnan figyelte a focistákat. Rajtunk kívül volt még hét lány volt. Vagy a fiúk barátjai vagy csak nyáladzani jöttek ki. De hattal nem is volt bajom. De a hetedik. Bár ne venne észre. De a vörös haj rikít.

- Szia Zoe, rég hallottam rólad akármit is. - ült le mellém. Iza.

Iza: ez egy nagyon nagyon nagyon nagyon és ha nem mondtam volna nagyon hosszú történet. Az egész úgy kezdődött, hogy oda költöztek a szomszédba. Ezzel nincs semmi baj. Van egy ikertestvére, Justin. Vele is jóba voltam, de legjobban Iza-val. Az unoka testvéremmel, Jade  is össze barátkoztak. Talán sokkal jobb barátságba voltak ők ketten mint velem. Teltek a hetek hónapok minden jó volt. Szép volt, de egyszer becsap a ménkő. Egy pasi formájában. De nem ám csak egy hanem azonnal kettő. Jade beleszeretett egy külföldi csere diákba. Iza meg Richard-ba.

Valameddig tűrtem, hogy ha kiakarok otthonról szabadulni és Iza-val mennék sétálni, valahogy egyedül maradok, mert ő Richard házába, ágyába köt ki. Elején Jade az én pártom fogta, de most már át állt Iza oldalára. Meg a szerelemre. Szerintük nem értem meg őket. Pedig mindig is megértettem, de ha az embernek nincsenek rajta kívül barátai akkor fogadja el, hogy leszarják a fejüket. Ott lett elegem. Viszonylag békében váltunk el. Egymást oltottuk és elégé csúnya dolgokat terjesztettünk egymásról. Ennek vagy hat hónapja, vagy  több. Nem számolom. De az tudom, hogy amikor a vita ment aznap találkoztam Ian-nal és tudtam meg, hogy az a legjobb ha nem csaj barátai vannak az embernek hanem pasi, sőt férfi azokkal sokkal jobban lehet beszélgetni. Talán nem koppintják le az ember kezéről a kiszemeltet. Félre értés ne essék, nem Richard volt a kiszemelt, hanem egy volt osztálytársunk, csak Iza magába bolondította.

- Hát ezt nem csodálom, mert csak az urad létezik számodra.

- Nem értem mi bajod vele?

- Négy éven keresztül én voltam a szívatása célkeresztjébe. Elvette tőlem a barátaim.

- Soha nem tenne ilyet.

- Pedig megtette. Sőt téged is kihasznál, megcsalt nem is egyszer.

- Egyetlen egyszer sem csalt meg.

- Még te sem hiszed el.

- De. - vágta rá azonnal.

- Ennyire nem lehetsz szerelmes.

- Csak ismerem.

- Én régebb óta tudom, hogy milyen vagy.

- Egyikünket sem ismered.

- Hidd el igen.

- Soha nem fogsz megismerni. - emelte fel a hangját, majd elsétált.

Hiányzott a régi Iza. Valahogy egy év annyit változott amennyit csak lehet. Hazudik mint a vízfolyás, kiszökik otthonról Richard minden szavára ugrik.

Fiúk fociztak én meg egyedül ültem, Molly feje a térdemen volt és a fülét vakartam.

Kivettem a laptopot, majd megnyitottam az internetet. Szerencsére volt wifi így szabadon tudtam a neten böngészni. Kaptam egy levelet anyától, hogy mehetek a cuccaimért. Sikerült kiköltöznöm úgy ahogy.

"- Jó reggelt. - mosolyogtam mint egy örült fogoly, akit most engednek szabad lábra. Várjunk szinte ugyan az. Talán annyi a különbség, hogy a börtönbe vannak lakó társak akivel együtt vagy, és nem fogsz megbolondulni a magánytól.

- Mi ez a jó kedv? 

- 18 éves vagyok.

- És?

- Megyek el.

- Hova iskolába?

- Nem.

- Akkor?

- 18 éves vagyok, most már elköltözhetek és meg is teszem.

- Szóval itt hagy minket a döggel.

- Nem viszem magammal.

- Helyes mehetsz is.

- Oké. sziasztok.

A cuccaim már átvittem az új házba. Nem volt itt már semmi csak Molly meg én. Az új ház nem nagy, de nekem elég. Egy nappali, konyha étkező. Plusz az emelten két szoba meg hozzá fürdő.

De a legjobb benne, hogy most már közelebb lakok a város központhoz. "

Megírtam a választ, majd megtudakoltam tőle, hogy mikor lesz otthon. Miközben figyeltem a focit a gondolataim egy álom világba jártak.

- Z jössz. - kiabált oda Adam.

- Persze. - csuktam össze a gépet, majd leballagtam a lépcsőn és mellette teremtem a hűséges kedvencemmel - Többiek? - kérdeztem miközben folyamatosan figyeltem.

- Elmentek, vagy bent vannak.

- Rendben. - sóhajtottam.

- A lábadra állhatnál. Megmutathatnád, hogy mire is vagy képes.

- Egyszer talán.

- Nők. - forgatta a szemét.

- Pasik. - vágtam vissza.

- Megmutathatnád neki azt a oldaladat, amit én is ismerlek.

- Minek?

- Hogy ne legyél a célkeresztbe.

- Nem lehetne másról beszélünk?

- Ha szeretnéd.

Végre abba hagyta a témát. Nem kellett hallgatnom, hogy milyen balfasz vagyok, mert titkolódzok. Amúgy is ha én valamit titokban akarok tartani, akkor titokba is fogom, ha tetszek neki ha nem. 

- Én erre megyek. - mutattam az ellenkező irányba.

- Nem ebben az utcában laksz?

- Nem. - fordultam az irányba.

- Legalább nem kell kerülnöm. - vonta meg a vállát, majd követett.

- Tényleg te is ebben az utcában laksz. - csaptam meg egy kicsit a fejem.

- Gratulálok. - veregette meg a vállam.

- Amúgy hogy-hogy elköltöztetek?

- Mert betöltöttem a 18-at.

- Hogy van összefüggésebe.

- Úgy, hogy egyedül vagyok, nem jött velem csak Molly.

- Egyedül élsz tiszta király. Mit csináltál az első nap? Vad bulit tartottál? Részegre ittad magad?

- Nem.

- Akkor?

- Kipakoltam, majd engedtem egy kád vizet és olvastam.

- Semmi buli?

- Semmi.

- Én ha elköltöznék az első dolgom lenne, hogy részegre magam, és valahol egy árok partba ébredek fel.

- Én nem vagyok ilyen.

- Nem hiszel, hogy egyedül voltál végig egy házba.

- Igaz át jött Mason.

- Milyen lovagod van?

- Nem lovag csak a pasim. Bejössz?

- Ezer örömmel, de túl sok lányos dolog akkor inkább nem megyek be.

- Olyannak ismersz, aki szereti a csajos dolgokat.

- Nem de okozol még meglepetéseket.

- Még fogok is. - kacsintottam is.

- Azért szólj előre. - lépett ki a cipőjéből.

- Akkor, hol marad a meglepi.

- Majd tettem.

Maradt még egészen estig. Végig beszéltünk, hiányzott már a régi barátom.

6. fejezet

.:: Adam szemszöge ::.

2013.09.28

- Adam. - kiabált anya.

- Mi van? - jöttem le bokszerbe.

- Miért nem vagy felöltözve.

- Mert nem kell suliba menni.

- De megígérted, hogy elmész?

- Hova megyek? - ráncoltam a szemöldököm.

- Dedikálásra. Megjelenik az új könyv.

- Annak a csajnak ki a hullaházban fektette össze a két szereplőt.

- Végre kiderül, hogy mi lesz a fő szereplőkkel.

- Miért, hogy lett vége?

- Zuhannak lefelé a ragpartról, majd a vízbe csapodnak.

- Itt hagyta abba?

- Igen, de te nem olvastad?

- Nem csak a 18+-ost.

- Hogy olvashattad el csak a közepét.

- Így. - vontam meg a vállam.

- Öltözz, neked kell egyedül menni. Behívtak az irodába.

- Ne már. - nyavalyogtam.

- Rosszabb vagy mint egy lány. Meg ennyit igazán megtehetnél.

- Jó. - sóhajtottam fel.

Nagy nehezen vissza másztam a szobámba. Átléptem egy ruha kupacot. Előkotortam a szekrényből egy tiszta farmert majd felhúztam. Nem volt a szobába egyetlen egy tiszta póló sem. De az apóló aminek vagy négy hete lába kélt meglett.

- ANYA. - kiabáltam.

- FÜRDŐ. - jött a válasz a fel nem tett kérdésemre.

Ott találtam egy tiszta pólót, beálltam a tükör elé, majd tökéletesítettem a hajam. Mint mindig most is úgy nézet ki mintha pár perce keltem volna ki az ágyból. Fél óra alatt kész is lettem.

- Egy menyasszonynak nem tart eddig elkészülnie. - adta anya oda a könyv árát.

- Tökéletesnek kell, hogy legyen a hajam, hogy felszedjek egy csajt.

- Csak szerezd meg a könyvet.

- Majd ha eszembe jut.

Ahogy kiléptem az ajtón, már a kezembe is vettem a telefont. Írtam egy sms-t anyának, hogy hova kell mennem. Közben meg elmentem a közeli pékségbe. Mire megvettem a lekváros táskát meg is kaptam a pontos címet.

Egy hatalmas színházba tartották a könyvosztást. Egy jó 500 emberből álló sor fogadott. De legalább folyamatosan haladt. Nézzük a jó oldalát, de én vagyok az utolsó.

4 órát álltam sorba egy könyvért. Meg további egy órát egy aláírásért. Ha tudom, hogy ma ez lesz akkor fel sem kelek.

- A képen barna vagy. - mondtam az írónőnek miközben oda adtam a könyvet.

- Az is, az eredeti. - nézett fel rám a kék szemeivel. Ha jól láttam kontaktlencse van rajta.

- Kontaktlencse, hajfestés. Kitettél magadért, hogy ne ismerjenek meg.

- Köszönöm. Anyukádnak vagy neked lesz? - kérdezte miközben megfordította a tollát az ujjai között.

- Anya.

Ahogy kimondtam már írta is alá, és nyújtotta vissza. Meg lepett ami benne volt. "Sok szeretettel Peggie-nek Stella Malow. Jó olvasást."

- Honnan tudod, hogy így hívják.

- Csak tudom. - mondta, majd felkelt. Hátat fordított nekem, majd eltűnt a függönyök mögött. Utána akartam menni, de megállítottak.

- Oda nem mehet be uram. - mondta egy elégé kigyúrt koma, majd megfordított.

Kénytelen voltam bele törődni, hogy nem tudom meg egyhamar a választ. Majd talán a következő dedikáláson. Haza vittem anyának a könyvet, csak egy köszönöm mormolt el és már olvasta is. Lehet ha elolvasom akkor tudni fogom, hogy ki is valójában. Vagy legalább arra rájövök, hogy honnan tudta meg anyát hogy hívják. Majd holnap neki kezdek.

Most inkább a neten nézelődök. Nagy nehezen beöltött a laptop is, majd bepötyögtem a jelszót és vártam, hogy megjelenjen az asztal. Ahogy minden frissítés végig futott, megnyitottam a böngészőt is. Azonnal úgrott fel az ablak, hogy üzenetem jött.

" Jössz focizni? A szokott helyen és időben."

" Meglátom"

" Gyere már, kell a sztárkapusunk is, meg jönnek új csajok is"

" Jó."

Gyorsan megnéztem, hogy még mi történt, majd felvettem a táskámat amiben a foci cuccom volt, majd irány a pálya. Anyának nem köszöntem, mert azt sem tudta, hogy hol van. Valami olyasmit motyogott, hogy "mondj igent, mondj igen te szerencsétlen" Lehet, hogy nem olvasom el.

A táskát a vállamra vettem, majd megindultam a közös helyünk felé.

Az iskola előtt sajnos el kell menni így emlékeztet, hogy még egy évet le kell itt húznom. Ahogy elhaladtam letette egy ismeretlen ismerőst láttam.

- Helló. - köszöntem neki, mire megugrott és felém fordult.

- Szia. - mosolygott. Láttam a szemében a megkönnyebbülést.

- Hogy kerülsz ide?

- Hoztam pár papír, meg sétálok.

- Egyedül?

- Nem. Molly bent van az udvarba.

- Csodálkoztam volna, ha nincs veled. Amúgy, hogy-hogy a sulinál álltál meg.

- Ilyenkor olyan nyugodt és csendes.

- Igazán kiállhatnál magadért, velem is mennyit vitatkozol sőt még meg is vertél.

- Veled elbánok, de Richard sokkal keményebb.

- Ugyan simán lenyomnád.

- Csak szerinted.

- Jössz velem?

- Hova? - ráncolta a szemöldökét.

- Focira.

- Köszi kihagyom. - csatolta rá a pórázt Molly-ra.

- Na gyere már. - görbítettem le a számat és még a fejem is megdöntöttem a lehető legcukibban néztem. Még a szám is remegett.

- Nem hagysz addig?

- Nem.

- Jó, megyek, csak ezt fejezd be.

- Amúgy mi lett a hajaddal? - kérdeztem miközben egy tincset az ujjaim közé vett.

- Befestettem. - csapott rá. Imádom piszkálni a haját, mert utálja.

Egész úton basztattam a haját. Vörös lett a kezem mire oda értünk, nem a festéktől hanem, hogy folyamatosan csapkodta. Meg az italom a fejem landolt. Még senkit nem láttam volna aki ennyire allergiás lett volna arra, hogy hozzá érnek a hajához.

- Ha ezt nem hagyod abba akkor agyon ütlek.

- Jó végeztem. - tettem zsebre a kezeim.

Kb 20 lépés és meg is érkeztünk. Mindenki ott volt aki szokott. Richard, Dave, Harry, Paul, Steven, Zack és Rob.

- Sziasztok. - köszöntem nekik.

- Mi lett veled, vízbe esteél.

- Semmi, csak Z.. - néztem hátra, de addigra eltűnt.

A csapat össze állt.

Dave a legkisebb és a legfiatalabb. Igaz a mondás, hogy kicsi a bors de erős.

Paul a másik kapus. 180 centéjével ő a legmagasabb, mivel folyamatosan gyúr így ő a legizmosabb is. Harry a fürge lábú csatár, aki után bomlanak a csajok, csak őt nem érdekli, mert van barátnője. Steven a szívtipró, hetente váltogatja a csajait. Rob a szerény legény. Nem mer a csajokhoz hozzá szólni. Örök szűz ez a beceneve. Zack a kocka. Csoda ha kijön a friss levegőre. Richard meg zavarjuk el Zoe-t, mert tönkre teszi a barátnője imídzsét amit építgetett. Had ne mondtam mi az az imídzs. Az én csapatomba Richard, Dave, Harry és Zack került. Ahogy beálltunk Paul-lal a kapuba, már kezdődött is a játék.

- Amúgy hol voltál ilyen sokáig? - jött oda Rich.

- Z-vel.

- Mi az becsajoztál? - lökte meg a vállam.

- Nem. - ráztam meg a fejem, majd teljesen a játékra figyeltem.

5. fejezet

2013.09.06. Péntek

Teljesen feldobódtam a tegnapi nap után. Végre pihenhetek. Reggel nem is keltem korán. Csak feküdtem az ágyba és élveztem a csendet. Ami a mi családunkba elégé ritka. Dörömbölést hallottam a falon. Ezek szerint hét óra. Felkeltem. Vettem egy gyors zuhanyt, majd felvettem a kedvenc ingem, hozzá meg egy farmert. Mire kész lettem már fél nyolc volt. Kitúrtam a biciklim és mentem a kávézóhoz.

- Már azt hittem, hogy soha nem érsz ide. - köszönt nekem a tegnapi áldozatom.

- Sajnálom. Elaludtam. - fűlentettem.

- Semmi baj. - mosolygott, majd kihúzta a széket.

Ian oda jött és hozta a kávémat. Alatta meg a húszas volt elrejtve. Mason folyamatosan kérdezett. Mindent meg akart rólam tudni. Én is egyre többet tudtam meg róla. Egy évvel öregebb nálam. Az apjával él, nem olyan messze. Az anyja elhagyta egy másik pasiért. De tarja vele a kapcsolatot. Van egy fél testvére, aki hamarosan tölti az ötödik szülinapját. Közeli boltban dolgozik. Én is elmeséltem neki, hogy nem vagyunk valami békében a családunkkal. Meg, hogy alig várom, hogy betöltsem a 18-at és menjek el otthonról. Meséltem neki, hogy kapitányságon segítettem régen az egyik osztálytársam apjának. Meséltem neki Molly-ról is. Az órámra pillantottam és akkor láttam, hogy már nyolc óra. Elkéstem, nem sietek. Alá tudom hamisítani anya aláírását. Még kilencig beszélgettünk, majd mennie kellett, mert fél 10-re bent kell lennie.

- Neked nem kellene iskolába lenned? - ráncolta a szemöldökét Ian.

- De. - vontam meg a vállam.

- Akkor?

- Majd negyedik órára bemegyek. Szerintem észre sem veszik, hogy nem vagyok bent. Talán Richard, mert nem tud senkit sem basztatni.

- Igazán kiállhatnál magadért.

- Nem méltatom egyetlen egy szóra sem.

- Csak egy k*rva anyádra.

- Majd egyszer. Csak kerüljek ki a diliházból. Hétvégén nem tudom mit fogok csinálni.

- Van egy halom mosogatni való, hogy ha nagyon unatkozol. - ajánlotta fel Ian.

- Köszi. Még megfontolom.

Felvettem a biciklimet és kényelmesen tekertem az iskolába. Mire oda értem pont becsöngettek a harmadik órára. Töri meg a magyar irodalom óra szörnyen unalmasan telet. Ismételtek velünk. Annyira örültem neki, szinte ugráltam. Figyelni nem figyeltem, hanem aludtam. Dogát nem írunk belőle, ha mégis akkor meg, majd kipuskázom. Még volt egy tesi. Ott az iskolát kellett körbe futni. Én meg Adam leálltunk és beszélgettünk.

- Miért is nem futsz? - csodálkoztam. Az iskola legjobb focistája. Minden dél után edzése van.

- Te miért nem?

- Mert nem akarok.

- Na látod ezért nem futok én is.

- Mert én nem akarok? - mentem az agyára.

- Pontosan. - forgatta meg a szemét, majd lekezdett kocogni, mert a tanár pont minket nézett.

Ahogy megpróbáltam kikerülni egy öreg nőt aki a kutyáját sétáltatta nekem jöttek oldalról. Nem is akárki hanem Richard. Minimétereken múlt, hogy nem a nőre estem hanem egy fát öleltem át. Szó szoros értelembe.

- Jól vagy? - kérdezte Iza.

- Igen.

Iza az egyik lány aki az osztályba jár. Sőt a szomszédom. Richard csaja, régen jóba voltunk, de ahogy elkezdett Richard-dal járni mindenkivel megszakította a kapcsolatot, csak az urára koncentrált. Sőt ő egy évvel fiatalabb is tőlünk. A családja kitiltotta otthonról Richard-ot, mert utálják. Titokban találkoznak. Hazudnak mindenkinek, nem egyszer mondta Iza, hogy elmegy meglátogatni az apját (szülei elváltak az anyjával él meg a nevelő apjával) közben meg a város másik végében enyelgett a pasijával. Egyszer lebukik és senki nem fog jól járni. Már most sajnálom az anyját.

Otthon édes otthon. Ez csak akkor van, hogy ha nincsenek otthon. Annyira megnyugtató a csend és a béke. Miért van olyan ritkán, miért nem lehetne legalább hetente. 

Bementem a szobámba. Megnéztem, hogy mit kellene megtanulni hétfőre. Én nem találtam semmit.

Bekapcsoltam a laptopot és vártam, hogy betöltődjön a második életem. Ideje ott is egy kis időt eltölteni.

4. fejezet

2013.09.04. Csütörtök.

- Hidd el sikerülni fog. - mondta Ian.

- Lehetetlen. Soffy ki fog nyitni.

- Nem, hogy ha nem tudja meg.

- Jó csináld. - mutattam a csajra.

Oda ment a szőke nőhöz és folyamatosan mondott neki valamit.

- Senki házi paraszt. - mondta a nő, majd felkapta az öleb pincsijét és kiviharzott.

Ian vissza jött röhögve, majd oda adta a húszat ami a fogadás tétje volt. Így a legkönnyebb pénz szerezni.

- Nem hiszem el, hogy nem jött be. Hisz Soffy-t is így csábítottam el.

- Itt a bizonyíték, hogy már nem tudsz csajozni. - veregettem vállba.

- Mert mintha te fel tudnád szedni azt a srácot ott. - mutatott az egyik asztalra ahol éppen magányosan ült egy velem egy idős, igen jó képű srác. Szívesen fel szedném, de nem csak azért, mert jól néz ki, hanem mert kapok érte húsz dolcsit. 

- Fogadjunk.

- Jó. Úgy is vissza akarom nyerni a húszason.

- Rendben. - fogtam vele kezet.

Öntöttem magamnak kávét, majd oda mentem.

- Szabad a hely? - kérdeztem.

- Igen. - mosolygott rám.

Helyet foglaltam szembe vele, majd a kávémnak szenteltem a figyelmem.

- Megtudatom a neved szépség? - kérdezte.

- Zoe. Tied? - könyököltem fel.

- Mason.

Elmesélt magáról még egy két dolgot. Meg én is mondtam magamról egy keveset. Mivel már így is késében voltam ezért elköszöntem tőle.

- Zoe. Találkozunk valamikor?

- Persze. Mikor?

- Mit szólsz a holnap reggelhez?

- Itt találkozunk. - küldtem egy légpuszit és már kint is voltam.

" Holnap jövök a húszasomért. "

Ahogy az iskolánál lezártam a bicikliz a fejem felett valami szétdurrant. Egy rosszul eldobott vízi bomba. Mikor megfordultam Richard-ot láttam. Vettem egy mély levegőt, majd magára hagytam. Hagy röhögjön azon, hogy nem talált el.

Bent az első dolgom volt, hogy elővegyem a gépet. Ahogy bekapcsolt, már neki is estem a klaviatúrának. Osztályfőnöki óra volt. Mindenki azt csinálhatott amit akart. Vagy is én azt csináltam amibe belekezdtem. Nem kell sok. Nem a rajtnál fogom abba hagyni.

Egész napom unalmasan telt. Tanárok magyaráztak. Nem figyeltem oda. Teljesen elvesztem a gépembe.

- Goldenwin Kisasszony ez így nem mehet tovább. - szólalt fel a spanyol tanárom.

- Egy perc. Még nincs meg.

4 perc alatt megoldottam, majd elmentetem és lecsuktam a gépem.

- Most már ide tud figyelni? - kérdezte.

- Persze. - virultam.

Ahogy kicsöngettek az óráról, már mentem is a főnökömhöz közölni vele a jó hírt.

3. fejezet

2013.09.04. Szerda

Reggel semmi kedvem nem volt kikelni a puha ágyból. Még forgolódtam egy kicsit, majd nagy nehezen kimásztam az ágyból. Rossz látási viszonyok miatt (csukott szem) neki mentem az éjjeli szekrények. Mást nem törtem szét míg oda értem a fürdőbe. Gyorsan elkészültem, majd felvettem egy egyszerű ruhát. A hajam felkontyoltam. Bepakoltam a táskámba, majd lementem a recepcióra kijelentkezni. Elrendeztük a piszkos anyagiakat. Felpattantam a biciklimre és mentem a törzs helyemre.

- Szia Ian, hogy s mint. - ültem fel a székre.

- Hy, Jól és te?

- Királyul. Sikerült a KRESZ vizsgám, holnap lesz az elsősegély. Utána csak vezetnem kell és meg lesz a jogsi.

- Nem is mondtad, hogy vizsgád volt.

- Tényleg? - csodálkoztam.

- Igen. - nevetett az értelmetlen arcomon.

- Kiment a fejemből.

- Azért valami remélem bent maradt. - kocogtatta meg.

- Hé. - csapkodtam a kezét.

Öntött nekem kávét, majd tovább ment kiszolgálni. Végig figyeltem, hogy milyen kedves a vevőkkel, hogy folyamatosan mosolyog és bármire rá tudja őket venni.

- Nézzenek oda. Senki itt is jelen van. - ült le mellém Richard.

- Szia Zoe. - ült le a másik oldalamra a barátja Adam.

Nem foglalkoztam velük. Csak a kávémnak szenteltem a figyelmem.

- Na gyerünk szólalj meg. - lökött meg Richard.

Bokán rúgtam, de a fejem nem fordítottam fel.

- Nézzük, mi van a táskádba. - akarta elvenni tőlem.

Hirtelen Ian elkapta a kezét.

- Takarodj. - mondta Richard-nak.

Még állta pár percig a pillantását, majd elviharzott. Gyáva, csak akkor nagy a szája ha nem fenyegeti 

- Köszi. - öleltem meg a megmentőmet.

- Szívesen.

Megigazítottam a vállamon a táskámat. Mikor indulni akartam akkor vettem észre, hogy Adam még ott maradt.

- Jössz? - löktem meg egy kicsit.

- Persze. - eszmélt fel.

Kizártam a biciklimet, majd magam letett toltam.

- Milyen volt a nyarad? - törte meg a csendet.

- Jó. Nem voltak otthon anyámék.

- Még mindig ennyire rossz a kapcsolatotok.

- Nem. Sokkal rosszabb.

- Nem ért semmit a tanácsom?

- De. Bezártak két hétre.

- Majd helyre jön.

- Hamarabb leszek híres. - nevettem fel.

Ő is mosolygott, majd elmesélte, hogy a nyár nagy részét otthon töltötte az anyjával, vagy táborba volt. Egyre jobban megy neki a foci . Sőt lehet, hogy ösztön díjat kap. Ahogy megérkeztünk az iskolába letté váltunk. Ő ment a barátjaihoz, én meg a terembe. Viszonylag hamar vége lett az irodalom, töri, matek órának. Tesiről meg tudtam lógni. Francián és spanyolon meg nem csináltam semmit. Ahogy vége a sulinak azonnal haza mentem. Otthon "tanultam holnapra".

2. fejezet

2013.09.03. Kedd

Reggel ahogy felkeltem az volt az első dolog, hogy áthúzom a mai napot a naptáron. 18 nap a maival és szabadulhatok. Mivel hajnalok hajnalán nincs fent senki. Mivel én lent vagyok, ők meg fent az emelten. Nem kelnek fel. Szép kényelmesen lezuhanyoztam, majd fel vettem egy egyszerű ruhát. Mivel még volt rengeted időm. Csináltam magamnak egy szendvicset és annak a társaságában ültem le a titkos gépem elé. Teljesen bele feledkeztem a monitorba. Nem érzékeltem az időt. Csak élveztem.

- Kelj fel. - dörömbölt valaki az ajtómon.

- Jó. - mentettem és csuktam a gépet.

Becsúsztattam a táskámba és irány az iskola.

- Ettél? - kérdezte anya miközben elhaladtam a konyha ajtó mellett.

- Igen. Megyek, mert elkések.

- Jó. Este nem leszünk itthon apáddal.

- Rendben.

- Kinél alszol este?

- Nem maradhatnák egyedül.

- Nem.

- Jó akkor majd az egyik osztálytársamnál.

- Jó. Szia. - zárta le a beszélgetést.

Magamra kaptam egy bőrdzsekit, majd beleléptem a cipőmbe. Az udvaron Molly üdvözölt. Adtam neki enni, majd felszálltam a biciklimre és irány a törzshelyem.

- Jó reggelt. - köszöntem miközben beléptem.

- Neked is Zoe. - mosolygott Ian.

- Milyen napod volt tegnap?

- Ne is mond. Az újság írok ellepték, mert valaki azt mondta nekik, hogy valami író itt van. Alig fértek be. - öntött nekem kávét.

- Mit mondtak milyen író? - kevergettem a kávét.

- Valami Stella.

- Stella Malow. - fejeztem be az italom hűtését.

- Igen. Mit csinált, hogy ennyire mászkálnak utána? - öntött egy másiknak.

- Valami könyvet nem hozott. De még a híradó is róla beszél. Valamit tudhat.

- Nem olvastam egy könyvét sem. Mennyit írt?

- Két trilógiát. Meg van még neki ez aminek az utolsó része nincs megírva.

- Remélem hamar hozza az könyvet, mert még egy ilyet nem tudnák elviselni.

- Én is. - sóhajtottam fel - Segítsek?

- Nem kell iskolába menned? - húzta fel a szemöldökét.

- Kellene, de nem megyek. Beszéltem a tanárokkal, hogy nem megyek be ne írjanak be.

- Meg fogják csinálni.

- Igen. Mivel mindegyik titkol valamit. Például az angol tanárom megcsalta az asszonyát a matekkel. Meg a biosz tanár terhes, csak nem mondta senkinek sem.

- Honnan tudod ezeket? - adott nekem egy rongyot.

- Szeretek nyomózni. Főleg, hogy kizárnak otthonról, mert egyedül nem lehetek otthon, mert tönkre tenném a házat.

- Megint mennek el?

- Igen. - kezdtem neki a pult letörlésének.

- Most mit mondtál nekik, hol leszel este?

- Azt, hogy osztálytársánál alszok.

- Tudod nagyon jól, hogy mi szívesen látunk.

- Tudom.

- Akkor ma van jelenésed valahol.

- Igen, de ott nem végzek hajnali egynél hamarabb. Majd megoldom.

- Hogy?

- Nyugi. Nem mindig nálatok rontom a levegőt.

- Akkor hol?

- Hotel.

- Nem tudom, hogy hol dolgozol, de ha van üres hely akkor szólj.

- Rendben. - bólintottam.

Egész délelőtt segítettem neki. Délben megjött Soffy aki velünk együtt ebédelt. Délután segítettem elpakolni, majd beálltam mosogatni. Amikor végeztem elmentem kivenni egy szobát és mentem is a találkozómra.

1. fejezet

.:: Zoe szemszöge::.

2013.09.02. Hétfő

- Kelj fel. - mondta anya.

- Már fent vagyok. - vágtam rá az ajtót.

- Az anyád vagyok, ne beszélj velem így.

- Én meg a lányod és nem érdekel.

- Tudod te kivel beszélsz.

- Igen, az anyámmal aki nem enged sehova. Itthon tart, mert neki jobb ha a szobába ülök és itt rontom a levegőt. Az anyámmal aki azt sem tudja mikor van a szülinapom. Az anyámmal aki leszarj a fejem, hogy mi van velem.

- Mi az, hogy nem tudom mikor van a szülinapod, csak tudom hogy mitől ment tönkre az életem.

- Akkor mond meg.

- Januárt.

- Nem szeptember.

- Nem mindegy.

- Hidd el örülnék, hogy ha januári lennék, akkor már mehetnék a picsába el innen örökre.

- Ha ennyire utálsz itt lenni, akkor mi tart vissza.

- A kurva törtvény.

Nem mondott semmit. Levettem a polcról a "könyvet" majd betettem a táskámba. Még bepakoltam mindent ami az iskolába kell. Ez az utolsó év, utána az iskolába sem basztatnak. Nem kell sokat szenvednem itthon. Ma van másodika. Huszadikán szabadulok. Kitartás.

Ahogy kész lettem lassan kinyitottam az ajtót, és lopakodva közelítettem meg az ajtót.

- Elmentem, este jövök. - mondtam már az ajtóba.

- Mi az, hogy csak este jössz? - kért számon apa.

- Be megyek a munka helyemre.

- Te dolgozol? - ráncolta a szemöldökökét.

- Igen, sziasztok. - léptem ki az ajtón.

Felsóhajtottam a kertbe. Molly oda jött hozzám.

- Nyugi hamarosan szabadulunk.  - simogattam meg a fejét.

Felültem a biciklimre és eltekertem a legközelebbi kávézóhoz. Pár sarokra van, szerencsére nem bent a belvárosba. Így itt mindig csend és nyugalom van.

- Szia Zoe. - köszönt Ian.

- Szokásosat. - ültem oda a pulthoz.

Kiöntötte nekem a kávét, majd megtörölte a kezét és oda ült mellém.

- Anyádék megint alakítottak.

- Eltaláltad.

- Nyugi már csak három hét.

- Az alatt meg fogok örülni.

- Több mint 17 évet kibírtál. 3 hét meg sem fog kottyanni.

- Remélem igazad van. - ittam bele az italomba.

- Hidd el. - veregette meg a vállam, majd vissza állt a pult mögé.

Felhörpintettem a kávémat, majd kifizettem és mentem is. Sajnos túl gyorsan oda értem az iskolához. Lezártam a binyiglim. Vettem egy mély levegőt és irány az iskola. Ahogy beértem leültem a szokott helyemre. Ablak felőle pad utolsó padja. Mellettem nem szokott senki sem ülni. Jobb is. Szeretek egyedül lenni. A pad alatt elővettem a laptopot és ügyeltem rá, hogy senki ne lássa, meg hogy éppen az iskola wifi kódját töröm fel.

Mire kész lettem a tanár is megérkezett.

- Mindenki álljon fel. - mondta a mogorva öreg úr, aki az osztály főnökünk és töri magyar órát próbál tartani.

Úgy álltam fel, hogy ne látszódjon semmi az ölembe, majd azonnal leültem. Mellettem lévő padba nagyon beszélgettek, így nem foglalkoztak velem. Bár szinte soha nem foglalkozom a mellettem ülőkkel. 

Tanár valamit mondott, de én nem foglalkoztam vele. Teljesen bele vesztem az internetbe.

- Tanár úr! - kiabált a mellettem lévő padban ülő Richard.

- Igen, mit szeretnél. - már csuktam is le és cipzároztam be.

- Zoe gépezik. - csúsztattam be, hogy a éle legyen felül.

Tanár úr oda jött és benézett a padomba. Táskámba is bekukkantott, de túl okos vagyok.

- Mit hazudsz fiam. Szorgalmasan jegyzetel. - csapta meg egy kicsit Richard-ot.

- Legközelebb megleszel kretén. - morogta nekem.

- Soha. - vágtam oda.

A nap további részében nem szólt senki hozzám. Nem is csodálkozok. Ahogy itt végeztem már mentem is a kedvenc helyemre.

Prológus

2013.09.01. Vasárnap

Írónő és kedvence

- A híres író cserben hagyta az olvasóit. Stella Malow a megígért könyvet nem hozta. Késik a sokak által kedvelt trilógia utolsó, befejező része. Még a szerkesztőség sem tud az író nőnkről semmit. Idáig is homály fedte, hogy ki is a titkos írónő. Annyit tudunk róla, hogy van egy kutyája. Ezt is csak a borító belsejében lévő képről tudjuk. Kiadó sőt az olvasok is keresik a titkos művészt. Reméljük hamar jelentkezik.

- Már megint erről a nőről van szó? - nyavalyogtam.

- Adam, fogd be. - szólt rám anya.

- De már végig mondták, betették 10 percre a képet, de én éhes vagyok.

- Ott a hűtő tudsz csinálni magadnak kaját.

- Köszi anya. - hagytam ott.

Elegem van ebből a nőszemélyből. Késik, fél Amerika róla beszél, mert hűde nagyon jól ír. Jó mondjuk el ismerem, hogy az egyik túl fűtött szex jelenet még engem is megfogott. Főleg a helyszín, egyedi. Nem hiszem, hogy minden ember a boncterembe csinálja. Bár mondjuk a rendőrök.

Csináltam magamnak egy szendvicset, majd megindultam fölfelé.

- Hova mész?

- Szobámba. - mondtam két falat között.

- A konyha azért van, hogy ott egyél.

Benyomtam a számba a szendvicset, majd felmentem a szobámba. Ha én fent akarok lenni, akkor fent is leszek.

- Feküdj le időbe holnap iskola. - kopogott be anya.

- Mi? - ugrottam egyet.

- Jól hallottad. Ha nem hiszed nézd meg a naptáradat.

Fél szemmel néztem és fájt az igazság. Holnaptól kezdődik a pokol. NE!