.:: Zoe szemszöge::.
2013.09.02. Hétfő
- Kelj fel. - mondta anya.
- Már fent vagyok. - vágtam rá az ajtót.
- Az anyád vagyok, ne beszélj velem így.
- Én meg a lányod és nem érdekel.
- Tudod te kivel beszélsz.
- Igen, az anyámmal aki nem enged sehova. Itthon tart, mert neki jobb ha a szobába ülök és itt rontom a levegőt. Az anyámmal aki azt sem tudja mikor van a szülinapom. Az anyámmal aki leszarj a fejem, hogy mi van velem.
- Mi az, hogy nem tudom mikor van a szülinapod, csak tudom hogy mitől ment tönkre az életem.
- Akkor mond meg.
- Januárt.
- Nem szeptember.
- Nem mindegy.
- Hidd el örülnék, hogy ha januári lennék, akkor már mehetnék a picsába el innen örökre.
- Ha ennyire utálsz itt lenni, akkor mi tart vissza.
- A kurva törtvény.
Nem mondott semmit. Levettem a polcról a "könyvet" majd betettem a táskámba. Még bepakoltam mindent ami az iskolába kell. Ez az utolsó év, utána az iskolába sem basztatnak. Nem kell sokat szenvednem itthon. Ma van másodika. Huszadikán szabadulok. Kitartás.
- Elmentem, este jövök. - mondtam már az ajtóba.
- Mi az, hogy csak este jössz? - kért számon apa.
- Be megyek a munka helyemre.
- Te dolgozol? - ráncolta a szemöldökökét.
- Igen, sziasztok. - léptem ki az ajtón.
Felsóhajtottam a kertbe. Molly oda jött hozzám.
- Nyugi hamarosan szabadulunk. - simogattam meg a fejét.
Felültem a biciklimre és eltekertem a legközelebbi kávézóhoz. Pár sarokra van, szerencsére nem bent a belvárosba. Így itt mindig csend és nyugalom van.
- Szia Zoe. - köszönt Ian.
Kiöntötte nekem a kávét, majd megtörölte a kezét és oda ült mellém.
- Anyádék megint alakítottak.
- Eltaláltad.
- Nyugi már csak három hét.
- Az alatt meg fogok örülni.
- Több mint 17 évet kibírtál. 3 hét meg sem fog kottyanni.
- Remélem igazad van. - ittam bele az italomba.
- Hidd el. - veregette meg a vállam, majd vissza állt a pult mögé.
Felhörpintettem a kávémat, majd kifizettem és mentem is. Sajnos túl gyorsan oda értem az iskolához. Lezártam a binyiglim. Vettem egy mély levegőt és irány az iskola. Ahogy beértem leültem a szokott helyemre. Ablak felőle pad utolsó padja. Mellettem nem szokott senki sem ülni. Jobb is. Szeretek egyedül lenni. A pad alatt elővettem a laptopot és ügyeltem rá, hogy senki ne lássa, meg hogy éppen az iskola wifi kódját töröm fel.
Mire kész lettem a tanár is megérkezett.
- Mindenki álljon fel. - mondta a mogorva öreg úr, aki az osztály főnökünk és töri magyar órát próbál tartani.
Úgy álltam fel, hogy ne látszódjon semmi az ölembe, majd azonnal leültem. Mellettem lévő padba nagyon beszélgettek, így nem foglalkoztak velem. Bár szinte soha nem foglalkozom a mellettem ülőkkel.
Tanár valamit mondott, de én nem foglalkoztam vele. Teljesen bele vesztem az internetbe.
- Tanár úr! - kiabált a mellettem lévő padban ülő Richard.
- Igen, mit szeretnél. - már csuktam is le és cipzároztam be.
- Zoe gépezik. - csúsztattam be, hogy a éle legyen felül.
Tanár úr oda jött és benézett a padomba. Táskámba is bekukkantott, de túl okos vagyok.
- Mit hazudsz fiam. Szorgalmasan jegyzetel. - csapta meg egy kicsit Richard-ot.
- Legközelebb megleszel kretén. - morogta nekem.
- Soha. - vágtam oda.
A nap további részében nem szólt senki hozzám. Nem is csodálkozok. Ahogy itt végeztem már mentem is a kedvenc helyemre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése