3. fejezet

2013.09.04. Szerda

Reggel semmi kedvem nem volt kikelni a puha ágyból. Még forgolódtam egy kicsit, majd nagy nehezen kimásztam az ágyból. Rossz látási viszonyok miatt (csukott szem) neki mentem az éjjeli szekrények. Mást nem törtem szét míg oda értem a fürdőbe. Gyorsan elkészültem, majd felvettem egy egyszerű ruhát. A hajam felkontyoltam. Bepakoltam a táskámba, majd lementem a recepcióra kijelentkezni. Elrendeztük a piszkos anyagiakat. Felpattantam a biciklimre és mentem a törzs helyemre.

- Szia Ian, hogy s mint. - ültem fel a székre.

- Hy, Jól és te?

- Királyul. Sikerült a KRESZ vizsgám, holnap lesz az elsősegély. Utána csak vezetnem kell és meg lesz a jogsi.

- Nem is mondtad, hogy vizsgád volt.

- Tényleg? - csodálkoztam.

- Igen. - nevetett az értelmetlen arcomon.

- Kiment a fejemből.

- Azért valami remélem bent maradt. - kocogtatta meg.

- Hé. - csapkodtam a kezét.

Öntött nekem kávét, majd tovább ment kiszolgálni. Végig figyeltem, hogy milyen kedves a vevőkkel, hogy folyamatosan mosolyog és bármire rá tudja őket venni.

- Nézzenek oda. Senki itt is jelen van. - ült le mellém Richard.

- Szia Zoe. - ült le a másik oldalamra a barátja Adam.

Nem foglalkoztam velük. Csak a kávémnak szenteltem a figyelmem.

- Na gyerünk szólalj meg. - lökött meg Richard.

Bokán rúgtam, de a fejem nem fordítottam fel.

- Nézzük, mi van a táskádba. - akarta elvenni tőlem.

Hirtelen Ian elkapta a kezét.

- Takarodj. - mondta Richard-nak.

Még állta pár percig a pillantását, majd elviharzott. Gyáva, csak akkor nagy a szája ha nem fenyegeti 

- Köszi. - öleltem meg a megmentőmet.

- Szívesen.

Megigazítottam a vállamon a táskámat. Mikor indulni akartam akkor vettem észre, hogy Adam még ott maradt.

- Jössz? - löktem meg egy kicsit.

- Persze. - eszmélt fel.

Kizártam a biciklimet, majd magam letett toltam.

- Milyen volt a nyarad? - törte meg a csendet.

- Jó. Nem voltak otthon anyámék.

- Még mindig ennyire rossz a kapcsolatotok.

- Nem. Sokkal rosszabb.

- Nem ért semmit a tanácsom?

- De. Bezártak két hétre.

- Majd helyre jön.

- Hamarabb leszek híres. - nevettem fel.

Ő is mosolygott, majd elmesélte, hogy a nyár nagy részét otthon töltötte az anyjával, vagy táborba volt. Egyre jobban megy neki a foci . Sőt lehet, hogy ösztön díjat kap. Ahogy megérkeztünk az iskolába letté váltunk. Ő ment a barátjaihoz, én meg a terembe. Viszonylag hamar vége lett az irodalom, töri, matek órának. Tesiről meg tudtam lógni. Francián és spanyolon meg nem csináltam semmit. Ahogy vége a sulinak azonnal haza mentem. Otthon "tanultam holnapra".