3. fejezet

2013.09.04. Szerda

Reggel semmi kedvem nem volt kikelni a puha ágyból. Még forgolódtam egy kicsit, majd nagy nehezen kimásztam az ágyból. Rossz látási viszonyok miatt (csukott szem) neki mentem az éjjeli szekrények. Mást nem törtem szét míg oda értem a fürdőbe. Gyorsan elkészültem, majd felvettem egy egyszerű ruhát. A hajam felkontyoltam. Bepakoltam a táskámba, majd lementem a recepcióra kijelentkezni. Elrendeztük a piszkos anyagiakat. Felpattantam a biciklimre és mentem a törzs helyemre.

- Szia Ian, hogy s mint. - ültem fel a székre.

- Hy, Jól és te?

- Királyul. Sikerült a KRESZ vizsgám, holnap lesz az elsősegély. Utána csak vezetnem kell és meg lesz a jogsi.

- Nem is mondtad, hogy vizsgád volt.

- Tényleg? - csodálkoztam.

- Igen. - nevetett az értelmetlen arcomon.

- Kiment a fejemből.

- Azért valami remélem bent maradt. - kocogtatta meg.

- Hé. - csapkodtam a kezét.

Öntött nekem kávét, majd tovább ment kiszolgálni. Végig figyeltem, hogy milyen kedves a vevőkkel, hogy folyamatosan mosolyog és bármire rá tudja őket venni.

- Nézzenek oda. Senki itt is jelen van. - ült le mellém Richard.

- Szia Zoe. - ült le a másik oldalamra a barátja Adam.

Nem foglalkoztam velük. Csak a kávémnak szenteltem a figyelmem.

- Na gyerünk szólalj meg. - lökött meg Richard.

Bokán rúgtam, de a fejem nem fordítottam fel.

- Nézzük, mi van a táskádba. - akarta elvenni tőlem.

Hirtelen Ian elkapta a kezét.

- Takarodj. - mondta Richard-nak.

Még állta pár percig a pillantását, majd elviharzott. Gyáva, csak akkor nagy a szája ha nem fenyegeti 

- Köszi. - öleltem meg a megmentőmet.

- Szívesen.

Megigazítottam a vállamon a táskámat. Mikor indulni akartam akkor vettem észre, hogy Adam még ott maradt.

- Jössz? - löktem meg egy kicsit.

- Persze. - eszmélt fel.

Kizártam a biciklimet, majd magam letett toltam.

- Milyen volt a nyarad? - törte meg a csendet.

- Jó. Nem voltak otthon anyámék.

- Még mindig ennyire rossz a kapcsolatotok.

- Nem. Sokkal rosszabb.

- Nem ért semmit a tanácsom?

- De. Bezártak két hétre.

- Majd helyre jön.

- Hamarabb leszek híres. - nevettem fel.

Ő is mosolygott, majd elmesélte, hogy a nyár nagy részét otthon töltötte az anyjával, vagy táborba volt. Egyre jobban megy neki a foci . Sőt lehet, hogy ösztön díjat kap. Ahogy megérkeztünk az iskolába letté váltunk. Ő ment a barátjaihoz, én meg a terembe. Viszonylag hamar vége lett az irodalom, töri, matek órának. Tesiről meg tudtam lógni. Francián és spanyolon meg nem csináltam semmit. Ahogy vége a sulinak azonnal haza mentem. Otthon "tanultam holnapra".

2. fejezet

2013.09.03. Kedd

Reggel ahogy felkeltem az volt az első dolog, hogy áthúzom a mai napot a naptáron. 18 nap a maival és szabadulhatok. Mivel hajnalok hajnalán nincs fent senki. Mivel én lent vagyok, ők meg fent az emelten. Nem kelnek fel. Szép kényelmesen lezuhanyoztam, majd fel vettem egy egyszerű ruhát. Mivel még volt rengeted időm. Csináltam magamnak egy szendvicset és annak a társaságában ültem le a titkos gépem elé. Teljesen bele feledkeztem a monitorba. Nem érzékeltem az időt. Csak élveztem.

- Kelj fel. - dörömbölt valaki az ajtómon.

- Jó. - mentettem és csuktam a gépet.

Becsúsztattam a táskámba és irány az iskola.

- Ettél? - kérdezte anya miközben elhaladtam a konyha ajtó mellett.

- Igen. Megyek, mert elkések.

- Jó. Este nem leszünk itthon apáddal.

- Rendben.

- Kinél alszol este?

- Nem maradhatnák egyedül.

- Nem.

- Jó akkor majd az egyik osztálytársamnál.

- Jó. Szia. - zárta le a beszélgetést.

Magamra kaptam egy bőrdzsekit, majd beleléptem a cipőmbe. Az udvaron Molly üdvözölt. Adtam neki enni, majd felszálltam a biciklimre és irány a törzshelyem.

- Jó reggelt. - köszöntem miközben beléptem.

- Neked is Zoe. - mosolygott Ian.

- Milyen napod volt tegnap?

- Ne is mond. Az újság írok ellepték, mert valaki azt mondta nekik, hogy valami író itt van. Alig fértek be. - öntött nekem kávét.

- Mit mondtak milyen író? - kevergettem a kávét.

- Valami Stella.

- Stella Malow. - fejeztem be az italom hűtését.

- Igen. Mit csinált, hogy ennyire mászkálnak utána? - öntött egy másiknak.

- Valami könyvet nem hozott. De még a híradó is róla beszél. Valamit tudhat.

- Nem olvastam egy könyvét sem. Mennyit írt?

- Két trilógiát. Meg van még neki ez aminek az utolsó része nincs megírva.

- Remélem hamar hozza az könyvet, mert még egy ilyet nem tudnák elviselni.

- Én is. - sóhajtottam fel - Segítsek?

- Nem kell iskolába menned? - húzta fel a szemöldökét.

- Kellene, de nem megyek. Beszéltem a tanárokkal, hogy nem megyek be ne írjanak be.

- Meg fogják csinálni.

- Igen. Mivel mindegyik titkol valamit. Például az angol tanárom megcsalta az asszonyát a matekkel. Meg a biosz tanár terhes, csak nem mondta senkinek sem.

- Honnan tudod ezeket? - adott nekem egy rongyot.

- Szeretek nyomózni. Főleg, hogy kizárnak otthonról, mert egyedül nem lehetek otthon, mert tönkre tenném a házat.

- Megint mennek el?

- Igen. - kezdtem neki a pult letörlésének.

- Most mit mondtál nekik, hol leszel este?

- Azt, hogy osztálytársánál alszok.

- Tudod nagyon jól, hogy mi szívesen látunk.

- Tudom.

- Akkor ma van jelenésed valahol.

- Igen, de ott nem végzek hajnali egynél hamarabb. Majd megoldom.

- Hogy?

- Nyugi. Nem mindig nálatok rontom a levegőt.

- Akkor hol?

- Hotel.

- Nem tudom, hogy hol dolgozol, de ha van üres hely akkor szólj.

- Rendben. - bólintottam.

Egész délelőtt segítettem neki. Délben megjött Soffy aki velünk együtt ebédelt. Délután segítettem elpakolni, majd beálltam mosogatni. Amikor végeztem elmentem kivenni egy szobát és mentem is a találkozómra.

1. fejezet

.:: Zoe szemszöge::.

2013.09.02. Hétfő

- Kelj fel. - mondta anya.

- Már fent vagyok. - vágtam rá az ajtót.

- Az anyád vagyok, ne beszélj velem így.

- Én meg a lányod és nem érdekel.

- Tudod te kivel beszélsz.

- Igen, az anyámmal aki nem enged sehova. Itthon tart, mert neki jobb ha a szobába ülök és itt rontom a levegőt. Az anyámmal aki azt sem tudja mikor van a szülinapom. Az anyámmal aki leszarj a fejem, hogy mi van velem.

- Mi az, hogy nem tudom mikor van a szülinapod, csak tudom hogy mitől ment tönkre az életem.

- Akkor mond meg.

- Januárt.

- Nem szeptember.

- Nem mindegy.

- Hidd el örülnék, hogy ha januári lennék, akkor már mehetnék a picsába el innen örökre.

- Ha ennyire utálsz itt lenni, akkor mi tart vissza.

- A kurva törtvény.

Nem mondott semmit. Levettem a polcról a "könyvet" majd betettem a táskámba. Még bepakoltam mindent ami az iskolába kell. Ez az utolsó év, utána az iskolába sem basztatnak. Nem kell sokat szenvednem itthon. Ma van másodika. Huszadikán szabadulok. Kitartás.

Ahogy kész lettem lassan kinyitottam az ajtót, és lopakodva közelítettem meg az ajtót.

- Elmentem, este jövök. - mondtam már az ajtóba.

- Mi az, hogy csak este jössz? - kért számon apa.

- Be megyek a munka helyemre.

- Te dolgozol? - ráncolta a szemöldökökét.

- Igen, sziasztok. - léptem ki az ajtón.

Felsóhajtottam a kertbe. Molly oda jött hozzám.

- Nyugi hamarosan szabadulunk.  - simogattam meg a fejét.

Felültem a biciklimre és eltekertem a legközelebbi kávézóhoz. Pár sarokra van, szerencsére nem bent a belvárosba. Így itt mindig csend és nyugalom van.

- Szia Zoe. - köszönt Ian.

- Szokásosat. - ültem oda a pulthoz.

Kiöntötte nekem a kávét, majd megtörölte a kezét és oda ült mellém.

- Anyádék megint alakítottak.

- Eltaláltad.

- Nyugi már csak három hét.

- Az alatt meg fogok örülni.

- Több mint 17 évet kibírtál. 3 hét meg sem fog kottyanni.

- Remélem igazad van. - ittam bele az italomba.

- Hidd el. - veregette meg a vállam, majd vissza állt a pult mögé.

Felhörpintettem a kávémat, majd kifizettem és mentem is. Sajnos túl gyorsan oda értem az iskolához. Lezártam a binyiglim. Vettem egy mély levegőt és irány az iskola. Ahogy beértem leültem a szokott helyemre. Ablak felőle pad utolsó padja. Mellettem nem szokott senki sem ülni. Jobb is. Szeretek egyedül lenni. A pad alatt elővettem a laptopot és ügyeltem rá, hogy senki ne lássa, meg hogy éppen az iskola wifi kódját töröm fel.

Mire kész lettem a tanár is megérkezett.

- Mindenki álljon fel. - mondta a mogorva öreg úr, aki az osztály főnökünk és töri magyar órát próbál tartani.

Úgy álltam fel, hogy ne látszódjon semmi az ölembe, majd azonnal leültem. Mellettem lévő padba nagyon beszélgettek, így nem foglalkoztak velem. Bár szinte soha nem foglalkozom a mellettem ülőkkel. 

Tanár valamit mondott, de én nem foglalkoztam vele. Teljesen bele vesztem az internetbe.

- Tanár úr! - kiabált a mellettem lévő padban ülő Richard.

- Igen, mit szeretnél. - már csuktam is le és cipzároztam be.

- Zoe gépezik. - csúsztattam be, hogy a éle legyen felül.

Tanár úr oda jött és benézett a padomba. Táskámba is bekukkantott, de túl okos vagyok.

- Mit hazudsz fiam. Szorgalmasan jegyzetel. - csapta meg egy kicsit Richard-ot.

- Legközelebb megleszel kretén. - morogta nekem.

- Soha. - vágtam oda.

A nap további részében nem szólt senki hozzám. Nem is csodálkozok. Ahogy itt végeztem már mentem is a kedvenc helyemre.

Prológus

2013.09.01. Vasárnap

Írónő és kedvence

- A híres író cserben hagyta az olvasóit. Stella Malow a megígért könyvet nem hozta. Késik a sokak által kedvelt trilógia utolsó, befejező része. Még a szerkesztőség sem tud az író nőnkről semmit. Idáig is homály fedte, hogy ki is a titkos írónő. Annyit tudunk róla, hogy van egy kutyája. Ezt is csak a borító belsejében lévő képről tudjuk. Kiadó sőt az olvasok is keresik a titkos művészt. Reméljük hamar jelentkezik.

- Már megint erről a nőről van szó? - nyavalyogtam.

- Adam, fogd be. - szólt rám anya.

- De már végig mondták, betették 10 percre a képet, de én éhes vagyok.

- Ott a hűtő tudsz csinálni magadnak kaját.

- Köszi anya. - hagytam ott.

Elegem van ebből a nőszemélyből. Késik, fél Amerika róla beszél, mert hűde nagyon jól ír. Jó mondjuk el ismerem, hogy az egyik túl fűtött szex jelenet még engem is megfogott. Főleg a helyszín, egyedi. Nem hiszem, hogy minden ember a boncterembe csinálja. Bár mondjuk a rendőrök.

Csináltam magamnak egy szendvicset, majd megindultam fölfelé.

- Hova mész?

- Szobámba. - mondtam két falat között.

- A konyha azért van, hogy ott egyél.

Benyomtam a számba a szendvicset, majd felmentem a szobámba. Ha én fent akarok lenni, akkor fent is leszek.

- Feküdj le időbe holnap iskola. - kopogott be anya.

- Mi? - ugrottam egyet.

- Jól hallottad. Ha nem hiszed nézd meg a naptáradat.

Fél szemmel néztem és fájt az igazság. Holnaptól kezdődik a pokol. NE!