4. fejezet

2013.09.04. Csütörtök.

- Hidd el sikerülni fog. - mondta Ian.

- Lehetetlen. Soffy ki fog nyitni.

- Nem, hogy ha nem tudja meg.

- Jó csináld. - mutattam a csajra.

Oda ment a szőke nőhöz és folyamatosan mondott neki valamit.

- Senki házi paraszt. - mondta a nő, majd felkapta az öleb pincsijét és kiviharzott.

Ian vissza jött röhögve, majd oda adta a húszat ami a fogadás tétje volt. Így a legkönnyebb pénz szerezni.

- Nem hiszem el, hogy nem jött be. Hisz Soffy-t is így csábítottam el.

- Itt a bizonyíték, hogy már nem tudsz csajozni. - veregettem vállba.

- Mert mintha te fel tudnád szedni azt a srácot ott. - mutatott az egyik asztalra ahol éppen magányosan ült egy velem egy idős, igen jó képű srác. Szívesen fel szedném, de nem csak azért, mert jól néz ki, hanem mert kapok érte húsz dolcsit. 

- Fogadjunk.

- Jó. Úgy is vissza akarom nyerni a húszason.

- Rendben. - fogtam vele kezet.

Öntöttem magamnak kávét, majd oda mentem.

- Szabad a hely? - kérdeztem.

- Igen. - mosolygott rám.

Helyet foglaltam szembe vele, majd a kávémnak szenteltem a figyelmem.

- Megtudatom a neved szépség? - kérdezte.

- Zoe. Tied? - könyököltem fel.

- Mason.

Elmesélt magáról még egy két dolgot. Meg én is mondtam magamról egy keveset. Mivel már így is késében voltam ezért elköszöntem tőle.

- Zoe. Találkozunk valamikor?

- Persze. Mikor?

- Mit szólsz a holnap reggelhez?

- Itt találkozunk. - küldtem egy légpuszit és már kint is voltam.

" Holnap jövök a húszasomért. "

Ahogy az iskolánál lezártam a bicikliz a fejem felett valami szétdurrant. Egy rosszul eldobott vízi bomba. Mikor megfordultam Richard-ot láttam. Vettem egy mély levegőt, majd magára hagytam. Hagy röhögjön azon, hogy nem talált el.

Bent az első dolgom volt, hogy elővegyem a gépet. Ahogy bekapcsolt, már neki is estem a klaviatúrának. Osztályfőnöki óra volt. Mindenki azt csinálhatott amit akart. Vagy is én azt csináltam amibe belekezdtem. Nem kell sok. Nem a rajtnál fogom abba hagyni.

Egész napom unalmasan telt. Tanárok magyaráztak. Nem figyeltem oda. Teljesen elvesztem a gépembe.

- Goldenwin Kisasszony ez így nem mehet tovább. - szólalt fel a spanyol tanárom.

- Egy perc. Még nincs meg.

4 perc alatt megoldottam, majd elmentetem és lecsuktam a gépem.

- Most már ide tud figyelni? - kérdezte.

- Persze. - virultam.

Ahogy kicsöngettek az óráról, már mentem is a főnökömhöz közölni vele a jó hírt.