19. fejezet

.:: Zoe szemszöge ::.

Augusztus 18. Hétfő

Annyira más ez a hely, meg érte ide jönni, túl sok minden hagytam hátra, de kell már a pihenés. Végre egyedül vagyok nem kell semmivel foglalkoznom. Szemét vagyok, hogy csak így eltűntem, de azt a szakítást már mindig nem hevertem ki.

- Hölgyem? - jött oda egy pincér.

- Szokásos koktélokat. - néztem ki a szemüvegem alól.

- Mindjárt hozom.

Visszadőltem a napágyra, majd élveztem a pihenést. 

Ki akartam magam írni az írói szakmából. Azzal, hogy öngyilkosnak állítottam be magam megszabadultam egy kicsit a gondjaimtól. De főleg a szakítástól akarok megszabadulni, az nyomja még mindig a lelkem.

" - Szia. - tárta ki az ajtót Mason.

- Helló. - motyogtam.

- Valami van? - invitált beljebb, mire helyet foglaltam a kanapén.

- Igen.

- Mi?

Nem válaszoltam rá. Leültem a kanapéra, majd vártam az isteni szikrát.

- Zoe szólalj már meg.

- Szakítok.

- Miért? Talán a te olyan jó barátod mindent össze hordott rólam, hogy csak megfektessen.

- Te is csak azt akarod. - álltam fel.

- Honnan szeded ezt a hülyeséget? 

- Minden nap bepróbálkoztál, szerinted nem jövök rá.

- Tudod mit igazad van, csak meg akartalak dugni, de lehetetlen volt. Más csajok azonnal megengedték, hogy bugyijukba nyúljak. 

- Még én érzem magam szarul, mert szakítani akarok. Most már nem. Minden jött ment kurvával megcsaltál.

- Te meg nagy ívről szartál a fejemre.

- Igazad van tegyem tönkre a jövőmet, hogy neked legyen jobb. Hogy megdugj aztán otthagyj.

- Bezzeg azzal a paraszttal tudtál lenni.

- Igen, mert ő nem megdugni akart.

- Persze csak szerinted.

- Mit tudsz te róla?

- Mindent.

- A francokat semmit sem tudsz róla.

Megindultam az ajtó felé, mire az utam állta.

- Ki ne mert menni . - emelte fel a hangját.

- Mert akkor mi lesz?

- Senki nem szakíthat velem.

- Nem vagyok senki. - kerültem ki, majd bevágtam magam után az ajtót mielőtt bármit is mondani tudott volna."

Meghozták a két koktélt. Letettem egyet Molly elé, majd a sajátomat meg a kezembe vettem. A gépet elővettem a táskából, majd megnyitottam az e-mailt.

Nem lepett meg, hogy volt egy olvasatlan üzenetem.

Adam: Mikor szándékozol jönni, hogy beszélgessünk erről a maga tartás módról

Minden nap megkapom pontosan ezt a levelet, és mindig ugyan az a válaszom.

Én: Majd.

Adam: Most már mond meg mikor jössz vissza.

Én:Pár nap.

Adam: Konkrétabban.

Én: Holnapra otthon vagyok.

Adam: Mikor jön meg a géped?

Én: Este.

Adam: Ott leszek.

Én: Ne gyere ki!!!!

Adam: Sajnálom.

Én: Adam!!!!!!

Adam: Igen úgy hívnak, és igen a barátod vagyok, aki ki fog menni érted és igen jelenetet fogok csapni.

Én: Jó átteszem a repülőjegyet.

Adam: Elterjesztem, hogy Stella Malow él.

Én: Nem teheted meg.

Adam: De ha nem vagy hajlandó velem beszélni.

Én: Csak ne a reptér közepén.

Adam: Akkor a kocsiba. Akár hol, de kíváncsi vagyok a kifogásodra.

Én: Nincs kifogásom. Mondtam, hogy ki akartam kapcsolódni. Ennyi az egész

Adam: Valami jobbat is kitalálhatnál. Mondjuk valamilyen pasival ott találkozol.

Én: Olyannak ismersz?

Adam: Már nem tudom milyennek ismerlek.

Én: Elmentem hozzátok. Nem voltatok otthon, így elküldtem egy e-mailt amiben leírtam amit mondani akartam. Nem tehetek róla, hogy csak négy nap után nyitottad meg.

Adam: Igaz az én hibám. Azt hallottam, hogy öngyilkos vagy, nem az e-amiljaimat nézegettem, telefont sem vetted fel. Lehetetlen volt elérni téged.

Én: Igen nem akartam, hogy bárki is keressen.

Adam: Nem értem, hogy ez mire volt jó.

Én: Holnap minden elmondok.

Adam: Miért nem írod le?

Én: Könnyebb szóban elmagyarázni.

Adam: További jó pihenést. Érted megyek.

Én: Jó és köszönök mindent.