16. fejezet

.:: Adam szemszöge ::.

Június 16. hétfő

- Csak ha haza mehetek.

- Megzsarolásból ötös vagy.

- Köszönöm. 

Kikísértem a szobából. Kinyitottam előtte a kocsi ajtót. Míg Molly beült hátra küldtem anyának egy sms-t, hogy estére haza érek. Az út alatt nem szólalta meg. Leparkoltam a kapu feljáróra, majd azonnal kiszálltam és kinyitottam előtte az ajtót.

- Nem szabadulok meg tőled? - fordult felém.

- Innentől soha. - karoltam át a derekát, majd így nyitottam ki az ajtót. Miközben bementünk végig fogtam a derekát.

Elvettem tőle a kulcsot, majd bezártam az ajtót. Még megfordultam eltűnt a szemem elől. 

- ZOE. - kiáltottam, de választ nem kaptam.

A földszintem nem találtam, fent az emeleti szobájába meg csak a ruhái voltak. Bekopogtam a fürdőbe, de ott sem találtam meg. Kimentem a folyosóra és lenyomta a kilincset a szembe szobáit. Akár mikor voltam itt mindig zárva volt, de most nem.

- Holnapra kész lesz. - halottam Zoe hangját.

Beléptem és jobban körülnéztem. Volt bent egy hatalmas fehér tábla pont mint a könyveibe. Falán hatalmas térkép van. Vele szemben lévő falon meg könyvborítók sorakoznak. 

- Most leteszem, majd hívlak. - fordult felém.

A szobában volt bent egy fekete bőr kanapé a könyv borítok alatt. Szembe vele dohányzó asztal rajta rengeted papír. Közelebbről megnézve a könyvek első vázlata. A térképes fal alatt egy nagy asztal azon is úsznak a papírok. Az ajtóval szembe egy hatalmas íróasztal. Rajta csak egyetlen egy gép. Az asztal mellett van egy gurulós szék. Zoe abban ül és figyeli minden mozdulatom. Az ajtó mellett két oldalt össze-vissza polcok. Ferdén voltak egyesnek is. Valamelyiken könyv volt másikakon díj.

- Miért kaptál díjat?

- Legfordulatosabb történet, legromantikusabb pillanat, legtragikusabb vég, legviccesebb pillanatok és a leggyorsabban az élre törő sorozta meg. Meg van egy legfanatikusabb rajongónak járó díj, de azt nem az íráshoz van köze, csak van egy könyv amit szeretek és nyertem egy versenyt.

- Melyik könyv?

- Richard Castle.

- Azok is jók, bár én Stella Malow párit vagyok. - ültem le a kanapéra.

Kikapcsolta a gépet, majd a kislámpát is lekapcsolta és oda ült mellém.

- Miért lett barna a fal.

- Vöröst és lilát akartam, de nem sikerült a színkeverés. De így sokkal jobb.

- Mennyi időt töltesz itt? - húztam bele a lábát az ölembe.

- Aludni nem itt szokta. - nevetett, azzal az angyali kacagásával. 

Felhúztam, majd vissza mentünk a szobájába. Idáig fel sem tűnt, hogy egy hálóing van rajta.