13. fejezet

.:: Zoe szemszöge ::.

Június 15. vasárnap

- Szakíts Mason-nal. - suttogja a fülembe, mire össze szorult a gyomrom.

- Még is mit modjak neki? - bújtam ki az öleléséből.

- Nem érdekel, hogy oldod meg, de kérlek nem bírom nézni, hogy vele vagy.

- Mondjam meg neki, hogy megcsaltam? Ráadásul még nem is emlékszer rá, mert részeg voltam?

- Ne, hazudj róla. - fogja meg a kezem.

Lehajtottam a fejem, majd próbáltam kitalálni a megfelelő válasz. Adam vagy Mason? 

- Tudok rólad mindent. Minden kis titkodat. - kulcsolta át a kezét a derekamon.

- Nem tudod a titkom. - ráztam a fejem.

- De tudom, hogy te vagy Stella Malow. Már rég tudtam. Ott a dedikáláson volt furcsa. Nem mondtam, de tudtad anyám nevét. Majd mikor vörös lett a hajad. Mondtad, hogy nem jött ki belőle a szőke. Amikor nálad voltam és használtam a géped. Az asztalon csak dokumentumok voltak. Majd szalagavató napján egy köteg papírral válsz kámforrá. Láttam a címét, és amikor pár hónap múlva egy könyves boltban mosolyog vissza rám. Titkos szobád falán ezek a borítok vannak. Lassan össze állt a kép, majd rájöttem, hogy ez az a nagy titok amit nem akarsz senkinek sem elmondani.

- Jó. - sóhajtottam lemondóan.

- Mi jó? - ráncolta a szemét.

- Vége.

- Nem. - ölelt szorosabban - Nem engedlek el.

- Nem Mason-nal vége.

Megfordít, majd meg akar megcsókolni, de én nem engedem neki.

- Nem érdekel Mason. Nem érdekel senki, Csak te!

Elmosolyogtam, majd azt a pár centi távolságot én léptem át. Abban reménykedtem, hogy megcsókolom akkor sokkal könnyebb lesz, majd. De tévedtem.

- Haza kell mennem. - motyogtam.

- Maradj. - csókolgatta a nyakam.

- Nem, megyek. Beszélek Mason-nal.

- De még maradj egy kicsit. - simogatta az oldalam.

- Nem. - ráztam meg a fejem.

- Csak még egy órácskát.

- Nem.

- Hajthatatlan vagy. - csóválta meg a fejét.

Visszamentem a szobájába, majd megfogtam a ruhámat és megindultam a fürdőbe.

- Még mindig jobban nézel ki a ruháimba. - harapott bele az ajkába.

- Lehet, de abban a ruhában nem mehetek ki az utcára.

Visszafordulta a tükörhöz és felkötöttem a hajam.

- Sokkal jobban áll, ha le van engedve.

- Elhiszem, de szerintem nem találok egyik fiókodban sem olyan fésűt mivel ezt a széna boglyát meg lehet nevelni.

- Szerintem meg jól áll ez a stílus.

- Olyan mintha most keltem volna fel egy tartalmas éjszaka után.

- Az is volt. - kacsintott.

- Perverz. - vágtam hozzá a ruháját, ami idáig a kezemen pihent.

- Kis energikus. - lépett mögém, majd lefogta a kezeim.

Rátapadt a nyakamra, majd apró csókokkal lepte el. Harapta, szívta és apró puszikkal hintette be.

- Mindenki tudja, hogy az enyém vagy.

- Most ez, hogy fogom eltakarni? - húztam fel a szemöldököm.

- Enged le a hajad.

- Soha, megyek.

- Haza kísérlek.

Kiment a fürdőből, majd behajolt derékig a szekrényébe és kivett egy pólót. Én felvettem a táskám, majd a magassarkúmat meg a kezembe fogtam.

- Gondolom nem tudlak róla lebeszélni? - néztem felé.

- Nem. - rázta meg a fejét.

Megfogta a karom, majd elkezdett kifelé húzni.

- Majd jövök. - kiabált Adam, majd bele lépet a cipőjébe.

- Még ma. - jött a válasz a konyhából.

Elmentünk a szórakozó helyre, ahol Adam kocsija volt. Miután beszálltunk csendben telet az út.

Molly ugrálva köszönt nekem. Szegényke egész este egyedül volt.

- Te is hiányoztál. - simogattam meg.

Adam maradt a nappaliban Molly-val én a fürdőt vettem célba. Felvettem egy kényelmes ruhát, majd a hajamat próbáltam meg rendben tenni. Mikor már úgy állt, hogy nem látszódott a nyakam.

- El nem tudom mondani, hogy mennyire vagyok csalódott. - jött be Adam.

- Miért? - fordultam felé.

- Semmire nem emlékszek a tegnapból. Ez bánt.

- Nem beszélhetnénk másról?

- Szűz voltál? - kérdezi, mire elfordulok tőle. Nem akarom, hogy lássa milyen vörös az arcom tőle.

- Ezt igennek veszem. - sétált elém

Felemelte az állam, majd kényszerített, hogy a szemébe nézzek.

- Sajnálom. - suttogta.

- Ehhez két ember kell. Nem csak te tehetsz róla.

- De, mert én leitattalak. Ha nem lett volna annyi pia.

- De ez volt a terv.

- Igen ez volt a terve, hogy szórakozunk. Nem, hogy lefekszünk.

- Az is a szórakozás egyik fajtája.

- Mire akarsz kilyukadni?

- Azt, hogy szépen szólva elküldelek.

- Képes vagy elzavarni? - mondta tetetett felháborodással.

- Igen.

- Valami kedvesebb búcsút vártam.

- Tudod, még mindig ott van Mason.

- Nem érdekel. - nyomott neki a falnak.

- De engem igen. - toltam el magamtól.

- Elküldesz, még egy csókot sem kaptam. Így küldesz el?

- Pontosan.

- Ne kéresd magad. Tudom, hogy akarod.

- Ki teszem a szűrödet.

- Nem fogod.

- De, nyomás. - mutattam az ajtó felé.

- Nem megyek el.

- Én meg nem beszélek Mason-nal.

- Este hívlak. - adott egy puszit az arcomra, majd megfogta magát és meg sem állt a kocsiig, mikor szállt volna be hirtelen kipattan valamivel a kezébe, majd bekopogott.

- A cipődet bent hagytad.

- Köszi. - vettem el tőle, mire mosoly kíséretében beszállt a kocsiba.