10. fejezet

2014 Április 4 vasárnap

Valahogy nekem soha semmi nem jön össze. Mason csak panaszkodni tud, és most is ezt kell hallgatnom, mintha nekem nem lenne elég bajom így is.

- Tudod nekem elegem van abból, hogy soha nem tudunk beszélni, mindig csak tanulsz.

- Sajnálom, de egy hónap és érettségi.

- Tudom, én is voltam középiskolás, de több hete semmit nem beszéltünk.

- Mondom, hogy sajnálom, de mit tegyek?

- Csak néha szakadj el a gépedtől.

- Elszoktam.

- Mikor?

- Őőőőőő. - kezdtem el gondolkodni.

- Na látod.

- De nem a hajrában hagyom abba.

- Csak hetente egy nap felejtsd el, hogy iskolás vagy.

- Jó. - sóhajtottam fel mire átölelt.

Még maradt egy kicsit. Miután kikísértem bezártam az ajtót. Csináltam egy forró csokit, majd bele ereszkedtem a kádba, ami tele volt habbal. Jól esett a nyugtató meleg. Sajnos az idilli pillanat nem tartott sokáig. Telefonom tönkre tett. Amanda keresett azzal az ürüggyel, hogy állok a könyvvel. Miután megnyugtattam, hogy nem sok és kész letette a telefont és végre élvezhettem a magányt.

Jó volt a kádban áztatni magma és a semmin gondolkodni. Majd utána pörögtek az agyamba a gondolatok.

Törölközőt csavartam magamra, majd úgy mentem be a szobába. Leültem a gép elé és bele merültem a képernyőbe. Hirtelen felugrott egy ablak, Adam neve villogott rajta. Megnyomta a zöld gombot. Nem telt bele sok idő és megjelent Adam arca, a saját kamerámat, meg felhajtottam.

- Hol vagy?

- Itt. - emeltem fel a kezem.

- Nem látlak.

- Tudom. Azt akarom.

- Törölközőben vagy?

- Igen.

Kitakartam a kamerát, majd gyorsan felöltöztem. A gépem felvettem és bevittem a hálóba.

- Tudod, miközben öltöztél láttam a faladon egy érdekes képet?

- Sok van rajta.

- Igen, de mind Stella Malow könyvborító. De nem láttam egyetlen egy sem a szobádba. Szóval vagy van egy titkos szobád vagy máshol vagy mikor hívlak.

- Elmondok egy titkot. Az első.

- Gondoltam.

- Akkor minek kérdezed?

- Szeretek biztosra menni.

- Örülök neki remélem most már nyugodtam alszol.

- Szerintem fogok, de tudod miért hívtalak.

- Nem, csak egy hónap múlva lesz meg a gondolat olvasói diplomám.

- Te okos vagy.

- Kösöznöm.

- Már mint nem úgy.

- Nem csak egy féleképpen lehet az ember okos?

- De.

- Akkor nem értem.

- Kérlek segíts. Magyar fogalmazással, meg a matekkal.

- Szóval kaptam bókot, hogy segítsek?

- Igen, meg ki akarom deríteni a titkos szobádat.

- Ááá van hátsó szándék is.

- Az mindig van.

- Mi a korrepetálásnak?

- Sikeres éretségi.

- Hiszek neked.

- Nincs is választásod. - kacsintott.

- Milyen kedves.

- Szóval tanító néni mikor kezdünk?

- Mikor nincs focid?

- Minden nap. Nincs az érettségi miatt.

- Nem néztem volna ki az edzőtökből.

- Nem is ő találta ki. Anya tiltott el.

- Jól tette.

- Te aki titkol valami ne mondjon semmit.

- Szabad országban élünk.

- Kiszedem belőled.

- Sok szerencsét.

- Köszi, de megyek, mert hallom anyám lépteit.

- Szia. - integettem.

Kilépet én meg felmentem a közösségi oldalakra. Ott csak Mason volt fent. Beszéltem vele, majd eltettem magam holnapra.