20. fejezet /Epilógus/

.:: Zoe Szemszöge ::.

Augusztus 19. Vasárnap

Leléptem a gépről, majd a csomagok felé vettem az irányt. Azért jöttem haza ma, mert holnap lesz a temetésem. Vagy is Stella Malow-ot. Felvettem a csomagokat, meg Molly szállítóját. Kiengedtem, majd a csomagokat magam után húztam.

Adam ott várt az ajtóba. Szó nélkül vette el a bőröndöket, majd betette a kocsi hátuljába.

Kinyitotta nekem a kocsi ajtót, Molly-t hátul ült le. Beszállt a vezetői ülésbe, de nem indította a kocsit.

- Tudod míg oda voltál gondolkodtam és be látom, hogy igazad volt azzal kapcsolatba, hogy miért akarsz kilépni. Megértem és ezt a részét el is fogadom, de azt nem értem, hogy miért az utolsó pillanatban akartad elmondani?

- Az nap reggel kaptam egy hívást, hogy be kell mennem, mert nyári dedikálási turnét szerveznek nekem. A szerződésben benne volt, hogy csak a könyv megjelenésnél van dedikálás. Meg interjúkra akartak elrángatni, meg a nagy leleplezésemet tervezték. Így beállítottam magam öngyilkosnak reggel, majd hívtam a repteret és lefoglaltam az első jegyet, ami szólt valami tenger partos helyre. Nem találtalak otthon így írtam email, meg küldtem sms-t. 

- Miért nem vártál meg amíg haza érek?

- Kerestelek telefonom, sehogy nem értelek el.

- Ha nem megyek el anyával.

- Akkor hamarabb tudod meg, de úgy is panaszkodott neked, hogy soha nem vagy vele. Lehet, hogy felnőttél, de akkor is a pici fia maradsz. 

- Egy napot tudott kibírt volna nélkülem.

- Változtatni nem tudok.

- Lehet, de ez nem volt szép tőled.

- Tudom, és sajnálom is. - sóhajtottam fel.

- Milyen volt Bora Bora?

- Nagyon jó, élveztem, csak valami hiányzott.

- Mi? - fordult felém kíváncsian.

- Egy személy. - fordultam felé teljesen.

- Meddig lehet a parkolóban várni?

- Azt hiszem egy órát.

- Azt pont elég. - húzott bele az ölébe. 

Az ajkaim régi ismerősként köszöntötte az övét. A nyelve szinte szétfeszítette az ajkaim. Mentolos volt, mikor én is átcsúsztattam a nyelvem a szájába. Bele markolt a fenekembe, én meg a haját húztam.

- Menjünk hozzám. - haraptam bele a fülébe.

- Nem biztos, hogy bírok addig várni.

- Kénytelen leszel. - szálltam ki az öléből.

Indította a kocsit, majd meg sem állt a házamig. Ott nem szenvedett a kipakolással azonnal a háló felé vettük az irányt.

- Egyszer el kellene menni valahova messze LA-től. - kezdtem le piszkálni a haját.

- Hogy? - támaszkodott a könyökére, majd rám nézett.

- Mit hogy? Felszállunk egy gépre. - fogtam magam elé a paplant. 

- Tudod te mennyi egy jegy?

- Tudom, de milliomosnak mondhatom magam.

- Hogy Stella-t kinyírtad.

- Egy sikeres halott író, még többet ér. Amúgy meg a végrendeletébe meg vagyok jelölve közeli hozzá tartozónak, így minden az enyém. Ami idáig is az enyém volt.

- Le sem tagadhatod, hogy közgazdászatot tanultál.

- Köszönöm. - ülte fel, miközben magam elé szorítottam a paplant.

Felvettem a földről a pólóját, majd átbújtattam a fejem. A fenekem éppen, hogy takarta. 

- Tudod min gondolkoztam? - kérdezte mire megráztam a fejem - A temetésen mi lesz eltemetve.

- A szőke paróka, meg a napszemüveg készlet, sőt egy-egy példány az össze kötetéből.

- Érdekes. - simogatta a borostáját.

Felvette a földről a bokszerjét, majd bele lépet és a farmerjába. Én a szekrényhez mentem kerestem tiszta fehérneműt, meg egy kényelmes ruhát.

Bementem a fürdőbe, majd gyorsan felöltöztem. Mire végeztem Adam benyitott. Oda jött mellém, majd a tükörbe kezdte el igazítani a haját. Én csak felkötöttem.

Temetés:

- Tudod mi a vicc az egészbe? - kérdeztem Adam-tól miközben kiléptem a kocsiból.

- Nem, de kíváncsi vagyok rá.

- Pontosan három éve ezen a napon adta ki az első könyvét, amely gyorsan az érre tört.

- Direkt választottad?

- Igen. Elég volt három évet élnie.

Mivel zárt körű volt a temetés, meg senkinek nem lett mondva, hogy mikor így csak ketten voltunk, plusz mínusz aki itt dolgozott.

- Viszlát Stella, jó volt mögéd bújni. - dobtam egy virágok a koporsóra.

Stella Malow

2011-2014

,,Siker örök"