12. fejezet

.:: Adam szemszöge ::.

június. 14. szombat.

Szörnyű fejfájásra ébredtem. Amikor kinyitottam a szemem, nem láttam rendesen. Kellett pár perc, hogy hozzá szokjak a fényhez.

Amikor kitisztult a látásom egy csupasz hátat pillantottam meg. A kezem a derekán pihent. Mikor el akartam venni halkan felmorgott, mire vissza tettem.

- Itt meg mi történt? - jött be anya - Adam elengedtelek bulizni, de az egyezség úgy szólt, hogy nem hozol fel semmilyen kurvát a házamba.

- Tudom.

- Ki ez itt egyáltalán. - hála istennek nem kiabált, csak suttogott, így nem keltett fel a titkos éjszakai partnerem.

- Nem tudom. - sóhajtottam, majd felvettem a földről a nadrágom és megkerestem a telefonom.

Megnéztem, hogy mennyi az idő. Már dél is elmúlt.

- Mi az, hogy nem tudod, hogy ki?

- Részeg voltam jó, de nem tennéd meg az a szívességet, hogy nem kiabálsz. Széthasad a fejem, meg felébreszted.

- Ahogy fel ébred azonnal húzzon el innen. - vágta be az ajtót.

Ahogy a telefonomra néztem eszembe jutott, hogy Zoe-val mentem. Fogalmam sincs, hogy hol lehet. Azonnal kikerestem a számát, és rányomtam a hívás gombra.

Meglepődtem amikor a székre akasztott táskából halottam a csengő hangját.

- Mi a fasz? - akadtam ki, majd oda fordultam, hogy közelebbről is megnézzem az esti hancúr társamat.

Hanyatt dőltem az ágyon, mire Zoe a mellkasomra feküdt. Óvatosan át öleltem a derekát, majd próbáltam emlékezni. Szinte lehetetlennek tűnt.

- Felkeltetted már? - jött be anya. 

- Nem, de menj ki. - hessegettem a kezemmel, mire rosszallóan rám nézet, majd hangosan bevágta maga után az ajtót.

Zoe kinyújtotta a kezét, majd fel ült. Mikor tudatosult benne, hogy nincs rajt ruha azonnal mag elé kapta a takarót, így most rajtam nem volt semmi. Amilyen gyorsan csak tudtam egy párnát tettem a büszkeségemre, majd vártam a halálomat. Látom a szemeim előtt, hogy Zoe ki fog herélni mikor megtudja, hogy velem feküdt le. De talán a legrosszabb, hogy nem emlékszek rá. Pedig az soha nem akartam elfelejteni.

- Nem hiszem el, ez csak valami rossz vicc. - hallottam, hogy szaggatottan veszi a levegőt.

Átöleltem hátulról, mire megugrott.

- Csak ne herélj ki. - suttogtam a fülébe.

- Adam? - fordult felém döbbent arccal.

- Igen.

- Emlékszel valamire.

- Nem. - ráztam meg a fejem - Menj zuhanyoz le. - suttogtam a fülébe.

- Fordult el. - szorítja még jobban magára a takarót.

- Láttalak már. - bár nem emlékszek rá. Teszem hozzá magamba.

- Nem érdekel.

- Jó. - hajoltam le, hogy felvegyem az alsó gatyám.

Beleléptem, majd felhúzta. Oda sétáltam a szekrényhez, majd előkerestem kerestem egy tiszta boxert meg pólót.

- Ezt felveheted. - mutattam fel, majd bevittem a fürdőbe. Elővettem egy tiszta törölközőt.

- Ha végeztél akkor gyere le. - mondtam, mire össze ráncolta a homlokát - Ebédelni. - csuktam be magam után az ajtót.

Bementem anyám fürdőjébe. Gyorsan lezuhanyoztam, majd a derekamra csavartam egy törölközőt. Egy másikat a kezembe vettem, majd megszárítottam vele nagyjából a hajam. Visszamentem a szobámba előkerestem egy tiszta alsót, meg felvettem egy melegítő nadrágot. Vettem egy mély levegőt miközben kiléptem a konyhába. 

- Elküldted a csajt? - fordult felém anyám.

- Nem.

- Miért nem? - ráncolta a homlokát, miközben a tésztát szűri le.

- Mert túl bonyolult.

- Adam Mead velem nem beszél így.

- Jó tud mi a bajom?

- Tudnám ha elmondanád.

- Az, hogy akivel este hemperegtem Zoe.

- Az a Zoe? - tágult ki a szeme.

- Igen ő, és semmire nem emlékszem belőle, de még ő sem. - sóhajtottam fel fájdalmasan.

Segítettem anyának megteríteni, majd amikor minden a helyén volt megindultam felfelé, hogy megnézzem Z mit csinál.

- Nem, ma nem érek rá, de talán holnap... jó szia. - tette le a telefont.

Figyeltem a mozdulatait, valamit furcsát láttam benne.

- Jól vagy? - léptem mellé, majd átöleltem a hasát, mire egy aprót nyögött.

- Nem vagyok valami fényesen. - motyogta halkan.

- Azért le tudsz jönni?

- Persze. - erőltetett magára egy mosolyt.

Kinyitottam az ajtót, majd magam elé engedtem. Miközben kicsoszogott az ajtón folyamatosan figyeltem a formás fenekét.

- Tudod nagyon jól áll rajtad a ruhám. - suttogom a fülébe, mire halkan felkuncog. Olyan édes mikor nevet.

- Jó reggel fiatalok. - mosolygott anya.

- Neked is Peggie. - mosolygott édesen.

Kihúztam a széket, mire leült, én meg a mellette lévőt választottam.

- Igazán felöltözhetnél. - bökött meg anya egy fakanállal.

- Inkább egy fájdalom csillapított kérek. - hasított bele a fejembe a fájdalom.

- Aki nem bírja a piát az ne igyon. - adott nekünk egy-egy szem gyógyszer.

Az ebéd csendben telt. Segítettünk anyának elpakolni, majd leheveredtünk a kanapéra. Közelebb húztam magamhoz, és vártam, hogy valamit reagáljon.

- Szakíts Masonnal. - suttogtam a fülébe, mire megrándul az arca.

11. fejezet

június 13 péntek

Ma van a ballagás, meg ki derül kinek, hogy sikerült az érettségi. Remélem jól. Felvettem az iskola egyenruháját, majd beszálltam a kocsiba és célba vettem utoljára az iskolát.

Régen mindig megőröltem, hogy vége és van három szabad hónapom. Most valahogy nem akarom. Adam-mal nagyon jóba lettünk. Segítettem neki, ő meg próbálta kideríteni a kis titkom ami nem is annyira aprócska.

Megérkeztem a sulihoz. Amióta kocsival járok mindenki rám kapj a tekintetét. Ezt most sem volt másképp.

- El tudod hinni, hogy vége a szenvedésnek? - ölelt át fél karral.

- Nem. - sóhajtotta fel.

- Táncoljak vagy énekeljek neked?

- Inkább ne. - görbült felfelé a szám.

- Ááá szóval szerinted rossz a hangom.

- Hidd el ezzel nem csak én vagyok így.

- Pedig szerintem igen. Amúgy mit csinálsz este?

- Minden este ugyan azt.

- Alszol.

- Pontosan.

- De ez az este kivétel lesz, mert eljött velem buliba.

- De nem akarok.

- Nem kérdeztem. Jössz és pont. Este hatra ott leszek. - ment el a barátaihoz.

Leültem az egyik székre ami az udvaron volt felállítva. Megérte végzősnek lenni, hisz csak ők ülhetnek ilyenkor. Lassan mindenki ide szállingózott és kezdetét vette az unalmas műsor

- Stréber, hogy vagy? - ölelt át Adam fél karral.

- Miért lenék stréber.

- Mert kettő négyesed lett.

- Neked is jól sikerült szóval jobb ha csendben maradsz.

- Ezt neked köszönhetem. - adott egy puszit az arcomra - Este hatra legyél kész. Bulizni megyünk. Úgy húzz fel ruhát. - kacsintott, majd beszállt egy kocsiba és eltűnt.

Nem szeretek buliba járni. Próbálta telefonom meggyőzni Adam-ot, de semmit nem értem el vele. Így kénytelen voltam készülődni. Felvettem az egyetlen ilyen helyre alkalmas fekete pánt nélküli combközépig érő ruhámat, ami szén fekete volt, pár csík kivételével. Ott hálós volt az anyaga. Meg igazítottam a hajam, mire hallottam a csengőt.

- Nyitva. - kiáltottam, majd megfogtam a szájfényemet.

- Meglepődtem volna, ha kész vagy, de legalább nem most kezdtél el öltözködni. - támasztotta az ajtót Adam.

- Ugye tudod, hogy nem akarok menni.

- Tudom, de nem érdekel.

- Milyen kedves vagy. Szinte árad belőled.

- Megtanítalak lazulni. Te segítettél, most én fogok. Persze csak ha még ma elkészülsz.

- Két perc.

- Jó. - sóhajtott fel, majd magamra hagyott.

Befejeztem a sminkem, majd a táskámat a vállamra vettem és kimentem a nappaliba.

- Csodás vagy. - mondta Adam, mire össze ráncoltam a homlokom.

Kinyitotta előttem az ajtót, majd kulcsra zárta. Kulcsot a táskám mélyére süllyesztettem, majd beszálltam mellé a kocsiba.

- Szóval Zoe. Mikor voltál utoljára bulizni?

- Egyszer akkor is gardedámnak mentem el. Én figyeltem rájuk, hogy épségben haza jöjjenek.

- Akkor ez az este más lesz. Most élvezni fogod és megnézed a pohár alját.

- Nem hiszem.

- Én pedig tudom. - kacsintott rám, majd az útnak szegezte a szemét.

Innentől csendben telt az út. Amikor megérkeztünk a fogalmam sincs hova, kitárta előttem az ajtót, majd szorosan mellettem jött.

- Táncolunk? - fordít maga felé Adam.

- Igen.

Az első zene mikor véget ért Adam elment valami inni valóért. Egy nagy pohárral tért vissza.

- Enyhe. - adja oda nekem.

- Ha részeg leszek akkor meg foglak verni.

- Csak ha emlékezel rá.

Már nem tudom hány kört ittam, de a lábamon alig állok meg. Adam sem józan.

- Tudod Zoe én szeretlek és akarlak. - ölelte át a derekam, majd elkezdte csókolgatni a nyakam.

- Mi tart vissza? - markoltam bele a fenekébe.

- Semmi. - csókolt meg, majd felemelt és neki nyomott a falnak - Menjünk valami sokkal nyugodtabb helyre.

- Benne vagyok. - karoltam át a kezét, hogy ne esek el.

Annak ellenére, hogy kocsival jöttünk gyalog indultunk meg. Meglepett, hogy egyszer sem akartam össze esni, sőt biztosan álltam a lábamon.

- Van itthon valaki? - kérdezem miközben neki nyomom a falnak.

- Nincs, de tetszik, hogy ennyire vad vagy.

- Tudok még vadabb is lenne. - haraptam bele a nyakába, mire felmorogott.

Karjaiba kapott, majd megindult velem a szobája felé. Közben megszabadítottuk magunkat a cipőktől. Ahogy a szobába értünk pillanatok alatt leszedtük egymásról a ruhát, majd az ágyra lökött.

10. fejezet

2014 Április 4 vasárnap

Valahogy nekem soha semmi nem jön össze. Mason csak panaszkodni tud, és most is ezt kell hallgatnom, mintha nekem nem lenne elég bajom így is.

- Tudod nekem elegem van abból, hogy soha nem tudunk beszélni, mindig csak tanulsz.

- Sajnálom, de egy hónap és érettségi.

- Tudom, én is voltam középiskolás, de több hete semmit nem beszéltünk.

- Mondom, hogy sajnálom, de mit tegyek?

- Csak néha szakadj el a gépedtől.

- Elszoktam.

- Mikor?

- Őőőőőő. - kezdtem el gondolkodni.

- Na látod.

- De nem a hajrában hagyom abba.

- Csak hetente egy nap felejtsd el, hogy iskolás vagy.

- Jó. - sóhajtottam fel mire átölelt.

Még maradt egy kicsit. Miután kikísértem bezártam az ajtót. Csináltam egy forró csokit, majd bele ereszkedtem a kádba, ami tele volt habbal. Jól esett a nyugtató meleg. Sajnos az idilli pillanat nem tartott sokáig. Telefonom tönkre tett. Amanda keresett azzal az ürüggyel, hogy állok a könyvvel. Miután megnyugtattam, hogy nem sok és kész letette a telefont és végre élvezhettem a magányt.

Jó volt a kádban áztatni magma és a semmin gondolkodni. Majd utána pörögtek az agyamba a gondolatok.

Törölközőt csavartam magamra, majd úgy mentem be a szobába. Leültem a gép elé és bele merültem a képernyőbe. Hirtelen felugrott egy ablak, Adam neve villogott rajta. Megnyomta a zöld gombot. Nem telt bele sok idő és megjelent Adam arca, a saját kamerámat, meg felhajtottam.

- Hol vagy?

- Itt. - emeltem fel a kezem.

- Nem látlak.

- Tudom. Azt akarom.

- Törölközőben vagy?

- Igen.

Kitakartam a kamerát, majd gyorsan felöltöztem. A gépem felvettem és bevittem a hálóba.

- Tudod, miközben öltöztél láttam a faladon egy érdekes képet?

- Sok van rajta.

- Igen, de mind Stella Malow könyvborító. De nem láttam egyetlen egy sem a szobádba. Szóval vagy van egy titkos szobád vagy máshol vagy mikor hívlak.

- Elmondok egy titkot. Az első.

- Gondoltam.

- Akkor minek kérdezed?

- Szeretek biztosra menni.

- Örülök neki remélem most már nyugodtam alszol.

- Szerintem fogok, de tudod miért hívtalak.

- Nem, csak egy hónap múlva lesz meg a gondolat olvasói diplomám.

- Te okos vagy.

- Kösöznöm.

- Már mint nem úgy.

- Nem csak egy féleképpen lehet az ember okos?

- De.

- Akkor nem értem.

- Kérlek segíts. Magyar fogalmazással, meg a matekkal.

- Szóval kaptam bókot, hogy segítsek?

- Igen, meg ki akarom deríteni a titkos szobádat.

- Ááá van hátsó szándék is.

- Az mindig van.

- Mi a korrepetálásnak?

- Sikeres éretségi.

- Hiszek neked.

- Nincs is választásod. - kacsintott.

- Milyen kedves.

- Szóval tanító néni mikor kezdünk?

- Mikor nincs focid?

- Minden nap. Nincs az érettségi miatt.

- Nem néztem volna ki az edzőtökből.

- Nem is ő találta ki. Anya tiltott el.

- Jól tette.

- Te aki titkol valami ne mondjon semmit.

- Szabad országban élünk.

- Kiszedem belőled.

- Sok szerencsét.

- Köszi, de megyek, mert hallom anyám lépteit.

- Szia. - integettem.

Kilépet én meg felmentem a közösségi oldalakra. Ott csak Mason volt fent. Beszéltem vele, majd eltettem magam holnapra.

9. fejezet

2013. november. 29.

Teljesen be pánikholtam. Ma van a szalagavató, de én késésben vagyok. Mint a villám úgy rohantam ki, majd bele ütköztem kettő vitatkozó emberkébe.

- Sziasztok. - vágtam közéjük.

Adtam Mason-nak egy gyorsa csókot és már mentem is tovább.

- Hova mész? - kiabálták utánam.

- Ma van a szalagavató! Az iskola meg nem arra van. - kiabált Adam.

- Csak el kell mennem valahova.

Kinyitottam a garázst ajtót, majd beszálltam a kocsiba.

- Hova mész. Próba lesz. 

- Tudom beszéltem Endre-vel, de most megyek, mert késésben vagyok.

- Szia. - törődött bele Mason, majd lassan elsétált.

- Akkor veled megyek. - ült be az anyós ülésre.

- Ha már itt vagy vegyem hasznodat. - dobtam neki a kulcsot.

Cseréltünk helyet, majd hátra nyúltam és elővettem a táskám. Lehajtottam a tükröt.

- Hova vigyelek.

- Bulgar street 50. - oda fordultam a törökhöz, majd elővettem a smink cuccom.

Megcsináltam a sminkem, majd a  kesztyű tartóból elővettem egy nagy köteg papírt. Meggyőződtem róla még egyszer, hogy nem fognak felismerni, majd vettem egy mély levegőt.

- Megérkeztünk. - törte meg szokásomat. 

- Négy perc és jövök, a motort ne kapcsold le.

- Értettem hölgyem.

Kiszálltam a kocsiból, majd a hajamat becsavartam a kalapom alá.

- Stella. - örült meg a recepciós.

- Sam örülök neked, de Amanda fent van?

- Már vár.

- Köszi.

Beszálltam a liftbe, majd a legfelső emeleti gombot nyomtam meg. Ahogy kinyílt a lift ajtó szembe találtam magam Amanda irodájával. Kopogás nélkül nyitottam be.

- Stella. - kelt fel az asztaltól, majd megölelt.

- Hoztam. - vettem elő a táskámból a papír köteget. Majd ledobtam az asztalra.

- Röviden?

- Angyal sors. Trilógia. Egy lány ki szerelmes volt meghalt, de nem is akárhogy. A vőlegénye megölte, mert csak a pénze kellet. Ez mind a középkorban történt. Majd a jelenbe angyal lesz és vigyázni kell egy drogos pasira. Pasi nem tudja, hogy csak drogos elméje jeleníti meg az angyalt vagy tényleg ott van. Majd jönnek a gyilkolások és a nem várt csavarok.

- Ez az egész?

- Nem csak az első.

- Mikor jön a többi?

- Nem tudom valamikor, van más dolgom is, de ha nem haragszol akkor én elmegyek.

- Majd hívlak. Szia.

- Szia. - intettem és mr léptem is be a liftbe.

Gyorsan kiszálltam a liftből, majd felvettem egy szemüveget és gyorsan szedtem a lábam. Néhányan oda fordultak, de én gyorsabb voltam.

- Mehetünk. - ültem be.

- Igen is, irány az iskola.

- Nem előbb a szabóhoz.

- Jó, utca ház szám?

- Robin road 50.

- Azonnal asszonyom.

Levettem a kalapot, meg a szemüveget, majd elő kerestem a smink lemosót és megszabadítottam maga a viszkető szépség szertől.

Ahogy meg érkeztünk, már szálltam is ki ott gyorsan felvettem a ruhámat, kifizettem. Felakasztottam hátra, majd vissza ültem előre.

- Hova?

- Már így is lekéstük a szalagtűző próbát szóval csak a keringőre kell bemennünk.

- Akkor?

- Ha akarsz akkor mehetünk kávézni.

- Benne vagyok.

- Tudod, hol a törzshelyem?

- Igen.

- Akkor irány oda, és én fizetek.

- Dehogy, nem hagyom.

- Ez a legkevesebb, ha már te voltál a sofőröm.

- Hidd el jobb mint a hisztis lányokat hallgatni, mert nem áll a ruhája mint gondolta.

- Köszi.

- Nem rád értettem, te azért hisztizel, mert nincs ruhád, de az jogos.

- Milyen kedves. - forgattam meg a szemem.

- Ugye. - nyomta meg a gázpedált.

Ahogy megérkeztünk, már Ian csinálta is nekem a forró csokit. Hát igen ez van akkor amikor reggel panaszkodsz, hogy semmi nem akar össze jönni, 

- Helló. - ültem le.

- Nem iskolába kellene lenned?

- De. - vontam meg a vállam.

- Mit hozhatok neked? - fordult Adam felé.

- Egy expresszó kávét.

Megkaptuk az italunkat, majd felmentünk a teraszra.

- Nem is tudtam, hogy van ilyen része a kávézónak.

- Nincs is, ez az én helyem. Ide csak én jövök fel.

- Milyen kiváltságos vagy.

- Köszönöm. Megtette a sok mosogatás az árát.

- Mosogatás?

- Igen. Ian-nak szoktam segíteni.

- Értem. - bólintott.

Beszálltunk a kocsiba, de a nevetést nem hagytuk abba.

- Ez volt idáig a legjobb próba. - törölte a szemét.

- Igen, jó volt. - fogta a hasam.

- Nem minden nap látom, hogy az osztály főnők leesik a létráról egy tujába.

- Szerintem senki.

- Ezért megérte késni.

- Persze kaptunk egy szaktanárit.

- Ugyan legyintett.

Haza vitt, majd én mentem a fodrászhoz, meg a sminkeshez.

A szalagavató meg a tánc is jól sikerült, főleg az utána lévő buli. Nem is olyan szörnyű az osztályom.

8. fejezet

2013. november. 22

Békésen sétáltam haza felé az nem éppen kihalt utcán. Az egyik fülembe halkan szólt a zene, és a szeme a járdára szegetem, hogy kikerüljem a boldog ugrándozó kisiskolásokat.

- Zoe. - jött Adam teljesen zaklatottan.

- Igen. - álltam meg.

- Bajban vagyok. - lihegte.

- Milyen bajba?

- Sarah lába eltört.

- Nem értem, mi közöm van ahhoz, hogy a keringőnél a partnered lába eltört.

- Te tanultál táncolni?

- Igen, latin táncot nem Angol keringőt.

- Kérlek.

- Lehetetlenség egy hét alatt megtanulni.

- Kérlek. - esett térdre - Mondj igent.

- Nem. - ráztam meg a fejem.

- Megkérte a kezed és csak így lepattintod? Nem tanultál illemet kis hölgy. - mondta egy öreg néni aki elhaladt mellettünk.

- Nem kérte meg a kezem. - keltem a saját védelmemre.

- Akkor is könyörög neki, hogy tudsz neki nemet mondani?

- Így? - tártam szét a kezem.

- Kérlek. - kontrázott rá Adam.

- Mondj már igent az isten szerelmére.

- Jó csak hagyatok békén.

- Köszönöm.

Abban a pillanatban ahogy kimondta felugrott, majd felkapott és megforgatott a levegőbe. Majd kaptam az arcomra egy nyálas puszit.

- Fújj. - töröltem bele a vállába az arcom.

- Régen nem volt baj. - röhögött.

- Az már régen volt. Kb óvodás lehettem. - indultam meg haza.

- Hova mész? - fogta meg a kezem.

- Haza?

- Próba lesz.

- Ne már. - kezdtem el hisztizni.

- Sajnálom. - vette le a táskám, majd jött mellettem.

A torna terembe több mint 40-an voltak. Nem is tudtam, hogy ennyien vagyunk az évfolyamon.

- Végre megjöttél. - sóhajtott fel a tánctanár.

- Endre? - csodálkoztam.

- Őzike? - ölelt meg.

- Ne hívj így.

- Pedig jó állt az.

- Még egyszer fel nem húzom. - nevettem a régi emlékeken.

- Szóval te leszel botláb párja.

- Igen, galád módon rávett.

- Hé, mi az, hogy botláb? - akadt ki Adam.

- Az igazság. - vontuk meg egyszerre a lábunkat.

- Adam menj oda Susan-hoz. Neki ma nem jött a párja. Táncoljátok le addig én megtanítom Z-nek.

- Király. - morogtam.

Adam elment tőle, majd oda állt, mire felcsendült a zene mindenki a legjobb tudása szerint próbált táncolni.

- Van időd bent maradni? - kérdezte Endre.

- Igen.

- Akkor botláb maradsz te is?

- Igen, ha nem hívsz még egyszer így.

- Jó akkor őzike és bo... Pompadour.

- Ez most hogy jött?

- Mindegy csak táncoljatok. - kezdett el tapsolni, majd nem sokkal utána betette a zenét is.

- Egyre jobb. Mára ennyi elég sokat segített rajtad botláb.

- Soha nem fog le szokni róla?

- Nem. Négy éve hív őzikének.

- Szabad tudnom miért?

- Mert össze beszéltünk a többiekkel, hogy mindenki felvesz valamit a fejére. Volt ott róka fül, meg béna kalap én meg agancsot vettem a fejemre. Így lettem őzike.

7. fejezet

.:: Zoe szemszöge ::.

2013.09.28

Ahogy Adam előre ment én fel mentem a lelátóra. Elégé kényelmetlenek volt a székek. Hisz Los Angeles külvárosában vagyunk. Nem a centrumba. Főleg nem a VIP részlegbe. Molly is fel ült az egyik székre és onnan figyelte a focistákat. Rajtunk kívül volt még hét lány volt. Vagy a fiúk barátjai vagy csak nyáladzani jöttek ki. De hattal nem is volt bajom. De a hetedik. Bár ne venne észre. De a vörös haj rikít.

- Szia Zoe, rég hallottam rólad akármit is. - ült le mellém. Iza.

Iza: ez egy nagyon nagyon nagyon nagyon és ha nem mondtam volna nagyon hosszú történet. Az egész úgy kezdődött, hogy oda költöztek a szomszédba. Ezzel nincs semmi baj. Van egy ikertestvére, Justin. Vele is jóba voltam, de legjobban Iza-val. Az unoka testvéremmel, Jade  is össze barátkoztak. Talán sokkal jobb barátságba voltak ők ketten mint velem. Teltek a hetek hónapok minden jó volt. Szép volt, de egyszer becsap a ménkő. Egy pasi formájában. De nem ám csak egy hanem azonnal kettő. Jade beleszeretett egy külföldi csere diákba. Iza meg Richard-ba.

Valameddig tűrtem, hogy ha kiakarok otthonról szabadulni és Iza-val mennék sétálni, valahogy egyedül maradok, mert ő Richard házába, ágyába köt ki. Elején Jade az én pártom fogta, de most már át állt Iza oldalára. Meg a szerelemre. Szerintük nem értem meg őket. Pedig mindig is megértettem, de ha az embernek nincsenek rajta kívül barátai akkor fogadja el, hogy leszarják a fejüket. Ott lett elegem. Viszonylag békében váltunk el. Egymást oltottuk és elégé csúnya dolgokat terjesztettünk egymásról. Ennek vagy hat hónapja, vagy  több. Nem számolom. De az tudom, hogy amikor a vita ment aznap találkoztam Ian-nal és tudtam meg, hogy az a legjobb ha nem csaj barátai vannak az embernek hanem pasi, sőt férfi azokkal sokkal jobban lehet beszélgetni. Talán nem koppintják le az ember kezéről a kiszemeltet. Félre értés ne essék, nem Richard volt a kiszemelt, hanem egy volt osztálytársunk, csak Iza magába bolondította.

- Hát ezt nem csodálom, mert csak az urad létezik számodra.

- Nem értem mi bajod vele?

- Négy éven keresztül én voltam a szívatása célkeresztjébe. Elvette tőlem a barátaim.

- Soha nem tenne ilyet.

- Pedig megtette. Sőt téged is kihasznál, megcsalt nem is egyszer.

- Egyetlen egyszer sem csalt meg.

- Még te sem hiszed el.

- De. - vágta rá azonnal.

- Ennyire nem lehetsz szerelmes.

- Csak ismerem.

- Én régebb óta tudom, hogy milyen vagy.

- Egyikünket sem ismered.

- Hidd el igen.

- Soha nem fogsz megismerni. - emelte fel a hangját, majd elsétált.

Hiányzott a régi Iza. Valahogy egy év annyit változott amennyit csak lehet. Hazudik mint a vízfolyás, kiszökik otthonról Richard minden szavára ugrik.

Fiúk fociztak én meg egyedül ültem, Molly feje a térdemen volt és a fülét vakartam.

Kivettem a laptopot, majd megnyitottam az internetet. Szerencsére volt wifi így szabadon tudtam a neten böngészni. Kaptam egy levelet anyától, hogy mehetek a cuccaimért. Sikerült kiköltöznöm úgy ahogy.

"- Jó reggelt. - mosolyogtam mint egy örült fogoly, akit most engednek szabad lábra. Várjunk szinte ugyan az. Talán annyi a különbség, hogy a börtönbe vannak lakó társak akivel együtt vagy, és nem fogsz megbolondulni a magánytól.

- Mi ez a jó kedv? 

- 18 éves vagyok.

- És?

- Megyek el.

- Hova iskolába?

- Nem.

- Akkor?

- 18 éves vagyok, most már elköltözhetek és meg is teszem.

- Szóval itt hagy minket a döggel.

- Nem viszem magammal.

- Helyes mehetsz is.

- Oké. sziasztok.

A cuccaim már átvittem az új házba. Nem volt itt már semmi csak Molly meg én. Az új ház nem nagy, de nekem elég. Egy nappali, konyha étkező. Plusz az emelten két szoba meg hozzá fürdő.

De a legjobb benne, hogy most már közelebb lakok a város központhoz. "

Megírtam a választ, majd megtudakoltam tőle, hogy mikor lesz otthon. Miközben figyeltem a focit a gondolataim egy álom világba jártak.

- Z jössz. - kiabált oda Adam.

- Persze. - csuktam össze a gépet, majd leballagtam a lépcsőn és mellette teremtem a hűséges kedvencemmel - Többiek? - kérdeztem miközben folyamatosan figyeltem.

- Elmentek, vagy bent vannak.

- Rendben. - sóhajtottam.

- A lábadra állhatnál. Megmutathatnád, hogy mire is vagy képes.

- Egyszer talán.

- Nők. - forgatta a szemét.

- Pasik. - vágtam vissza.

- Megmutathatnád neki azt a oldaladat, amit én is ismerlek.

- Minek?

- Hogy ne legyél a célkeresztbe.

- Nem lehetne másról beszélünk?

- Ha szeretnéd.

Végre abba hagyta a témát. Nem kellett hallgatnom, hogy milyen balfasz vagyok, mert titkolódzok. Amúgy is ha én valamit titokban akarok tartani, akkor titokba is fogom, ha tetszek neki ha nem. 

- Én erre megyek. - mutattam az ellenkező irányba.

- Nem ebben az utcában laksz?

- Nem. - fordultam az irányba.

- Legalább nem kell kerülnöm. - vonta meg a vállát, majd követett.

- Tényleg te is ebben az utcában laksz. - csaptam meg egy kicsit a fejem.

- Gratulálok. - veregette meg a vállam.

- Amúgy hogy-hogy elköltöztetek?

- Mert betöltöttem a 18-at.

- Hogy van összefüggésebe.

- Úgy, hogy egyedül vagyok, nem jött velem csak Molly.

- Egyedül élsz tiszta király. Mit csináltál az első nap? Vad bulit tartottál? Részegre ittad magad?

- Nem.

- Akkor?

- Kipakoltam, majd engedtem egy kád vizet és olvastam.

- Semmi buli?

- Semmi.

- Én ha elköltöznék az első dolgom lenne, hogy részegre magam, és valahol egy árok partba ébredek fel.

- Én nem vagyok ilyen.

- Nem hiszel, hogy egyedül voltál végig egy házba.

- Igaz át jött Mason.

- Milyen lovagod van?

- Nem lovag csak a pasim. Bejössz?

- Ezer örömmel, de túl sok lányos dolog akkor inkább nem megyek be.

- Olyannak ismersz, aki szereti a csajos dolgokat.

- Nem de okozol még meglepetéseket.

- Még fogok is. - kacsintottam is.

- Azért szólj előre. - lépett ki a cipőjéből.

- Akkor, hol marad a meglepi.

- Majd tettem.

Maradt még egészen estig. Végig beszéltünk, hiányzott már a régi barátom.

6. fejezet

.:: Adam szemszöge ::.

2013.09.28

- Adam. - kiabált anya.

- Mi van? - jöttem le bokszerbe.

- Miért nem vagy felöltözve.

- Mert nem kell suliba menni.

- De megígérted, hogy elmész?

- Hova megyek? - ráncoltam a szemöldököm.

- Dedikálásra. Megjelenik az új könyv.

- Annak a csajnak ki a hullaházban fektette össze a két szereplőt.

- Végre kiderül, hogy mi lesz a fő szereplőkkel.

- Miért, hogy lett vége?

- Zuhannak lefelé a ragpartról, majd a vízbe csapodnak.

- Itt hagyta abba?

- Igen, de te nem olvastad?

- Nem csak a 18+-ost.

- Hogy olvashattad el csak a közepét.

- Így. - vontam meg a vállam.

- Öltözz, neked kell egyedül menni. Behívtak az irodába.

- Ne már. - nyavalyogtam.

- Rosszabb vagy mint egy lány. Meg ennyit igazán megtehetnél.

- Jó. - sóhajtottam fel.

Nagy nehezen vissza másztam a szobámba. Átléptem egy ruha kupacot. Előkotortam a szekrényből egy tiszta farmert majd felhúztam. Nem volt a szobába egyetlen egy tiszta póló sem. De az apóló aminek vagy négy hete lába kélt meglett.

- ANYA. - kiabáltam.

- FÜRDŐ. - jött a válasz a fel nem tett kérdésemre.

Ott találtam egy tiszta pólót, beálltam a tükör elé, majd tökéletesítettem a hajam. Mint mindig most is úgy nézet ki mintha pár perce keltem volna ki az ágyból. Fél óra alatt kész is lettem.

- Egy menyasszonynak nem tart eddig elkészülnie. - adta anya oda a könyv árát.

- Tökéletesnek kell, hogy legyen a hajam, hogy felszedjek egy csajt.

- Csak szerezd meg a könyvet.

- Majd ha eszembe jut.

Ahogy kiléptem az ajtón, már a kezembe is vettem a telefont. Írtam egy sms-t anyának, hogy hova kell mennem. Közben meg elmentem a közeli pékségbe. Mire megvettem a lekváros táskát meg is kaptam a pontos címet.

Egy hatalmas színházba tartották a könyvosztást. Egy jó 500 emberből álló sor fogadott. De legalább folyamatosan haladt. Nézzük a jó oldalát, de én vagyok az utolsó.

4 órát álltam sorba egy könyvért. Meg további egy órát egy aláírásért. Ha tudom, hogy ma ez lesz akkor fel sem kelek.

- A képen barna vagy. - mondtam az írónőnek miközben oda adtam a könyvet.

- Az is, az eredeti. - nézett fel rám a kék szemeivel. Ha jól láttam kontaktlencse van rajta.

- Kontaktlencse, hajfestés. Kitettél magadért, hogy ne ismerjenek meg.

- Köszönöm. Anyukádnak vagy neked lesz? - kérdezte miközben megfordította a tollát az ujjai között.

- Anya.

Ahogy kimondtam már írta is alá, és nyújtotta vissza. Meg lepett ami benne volt. "Sok szeretettel Peggie-nek Stella Malow. Jó olvasást."

- Honnan tudod, hogy így hívják.

- Csak tudom. - mondta, majd felkelt. Hátat fordított nekem, majd eltűnt a függönyök mögött. Utána akartam menni, de megállítottak.

- Oda nem mehet be uram. - mondta egy elégé kigyúrt koma, majd megfordított.

Kénytelen voltam bele törődni, hogy nem tudom meg egyhamar a választ. Majd talán a következő dedikáláson. Haza vittem anyának a könyvet, csak egy köszönöm mormolt el és már olvasta is. Lehet ha elolvasom akkor tudni fogom, hogy ki is valójában. Vagy legalább arra rájövök, hogy honnan tudta meg anyát hogy hívják. Majd holnap neki kezdek.

Most inkább a neten nézelődök. Nagy nehezen beöltött a laptop is, majd bepötyögtem a jelszót és vártam, hogy megjelenjen az asztal. Ahogy minden frissítés végig futott, megnyitottam a böngészőt is. Azonnal úgrott fel az ablak, hogy üzenetem jött.

" Jössz focizni? A szokott helyen és időben."

" Meglátom"

" Gyere már, kell a sztárkapusunk is, meg jönnek új csajok is"

" Jó."

Gyorsan megnéztem, hogy még mi történt, majd felvettem a táskámat amiben a foci cuccom volt, majd irány a pálya. Anyának nem köszöntem, mert azt sem tudta, hogy hol van. Valami olyasmit motyogott, hogy "mondj igent, mondj igen te szerencsétlen" Lehet, hogy nem olvasom el.

A táskát a vállamra vettem, majd megindultam a közös helyünk felé.

Az iskola előtt sajnos el kell menni így emlékeztet, hogy még egy évet le kell itt húznom. Ahogy elhaladtam letette egy ismeretlen ismerőst láttam.

- Helló. - köszöntem neki, mire megugrott és felém fordult.

- Szia. - mosolygott. Láttam a szemében a megkönnyebbülést.

- Hogy kerülsz ide?

- Hoztam pár papír, meg sétálok.

- Egyedül?

- Nem. Molly bent van az udvarba.

- Csodálkoztam volna, ha nincs veled. Amúgy, hogy-hogy a sulinál álltál meg.

- Ilyenkor olyan nyugodt és csendes.

- Igazán kiállhatnál magadért, velem is mennyit vitatkozol sőt még meg is vertél.

- Veled elbánok, de Richard sokkal keményebb.

- Ugyan simán lenyomnád.

- Csak szerinted.

- Jössz velem?

- Hova? - ráncolta a szemöldökét.

- Focira.

- Köszi kihagyom. - csatolta rá a pórázt Molly-ra.

- Na gyere már. - görbítettem le a számat és még a fejem is megdöntöttem a lehető legcukibban néztem. Még a szám is remegett.

- Nem hagysz addig?

- Nem.

- Jó, megyek, csak ezt fejezd be.

- Amúgy mi lett a hajaddal? - kérdeztem miközben egy tincset az ujjaim közé vett.

- Befestettem. - csapott rá. Imádom piszkálni a haját, mert utálja.

Egész úton basztattam a haját. Vörös lett a kezem mire oda értünk, nem a festéktől hanem, hogy folyamatosan csapkodta. Meg az italom a fejem landolt. Még senkit nem láttam volna aki ennyire allergiás lett volna arra, hogy hozzá érnek a hajához.

- Ha ezt nem hagyod abba akkor agyon ütlek.

- Jó végeztem. - tettem zsebre a kezeim.

Kb 20 lépés és meg is érkeztünk. Mindenki ott volt aki szokott. Richard, Dave, Harry, Paul, Steven, Zack és Rob.

- Sziasztok. - köszöntem nekik.

- Mi lett veled, vízbe esteél.

- Semmi, csak Z.. - néztem hátra, de addigra eltűnt.

A csapat össze állt.

Dave a legkisebb és a legfiatalabb. Igaz a mondás, hogy kicsi a bors de erős.

Paul a másik kapus. 180 centéjével ő a legmagasabb, mivel folyamatosan gyúr így ő a legizmosabb is. Harry a fürge lábú csatár, aki után bomlanak a csajok, csak őt nem érdekli, mert van barátnője. Steven a szívtipró, hetente váltogatja a csajait. Rob a szerény legény. Nem mer a csajokhoz hozzá szólni. Örök szűz ez a beceneve. Zack a kocka. Csoda ha kijön a friss levegőre. Richard meg zavarjuk el Zoe-t, mert tönkre teszi a barátnője imídzsét amit építgetett. Had ne mondtam mi az az imídzs. Az én csapatomba Richard, Dave, Harry és Zack került. Ahogy beálltunk Paul-lal a kapuba, már kezdődött is a játék.

- Amúgy hol voltál ilyen sokáig? - jött oda Rich.

- Z-vel.

- Mi az becsajoztál? - lökte meg a vállam.

- Nem. - ráztam meg a fejem, majd teljesen a játékra figyeltem.